Orbán Viktor: Őrült időket élünk

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

A miniszterelnök szerint Európát éppen elözönlik, vakon száguldunk, és ha nem vigyázunk, ránk dől a valóság.


Európa elözönlés alatt áll, de még nem érzi át a súlyát annak, hogy a kultúráját, az életformáját, élete eddigi rendjét érte kihívás – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Tudomány világfóruma (World Science Forum) megnyitóján, szerdán Budapesten.

A kormányfő a Magyar Tudományos Akadémián tartott eseményen kiemelte: ez a kihívás „összeroppanhatja és maga alá temetheti életünk eddig ismert formáját”, ezért óriási a tét. Úgy véli, együtt kell keresni az új kihívásokból fakadó új lehetőségeket, és ezért az ehhez hasonló tanácskozásoknak rendkívüli jelentőségük van.

Felidézte, hogy négy éve, amikor ugyanitt tartották ezt az eseményt, a gazdasági válság volt a központi téma, az, hogy miként „húzhatjuk ki a kátyúból Európa szekerét”. Mint mondta, ma viszont a nyugati világ országaiban, ha egy vezető politikus megszólal, akkor biztosan a migrációról hatásairól, következményeiről beszél, és nem is nagyon tehet mást.

Orbán Viktor szerint Európában „őrült, érdekes időket élünk”, óriási népvándorlás nyomása nehezedik a kontinensre, és az egész világ megdöbbenéssel figyeli, mi történik. „A Közel-Keletről kiáramlók áradatával kell farkasszemet néznünk”, miközben sok tízmillióan készülődnek, globális mértékben nő a vágy, hogy az emberek máshol folytassák az életüket – közölte. Hozzátette: ez a történelem egyik legnagyobb, tragikus következményeket előrevetítő emberáradata, újkori világméretű népvándorlás, amelynek nem látni a végét.

Gazdasági bevándorlók, menekültek, sodródó tömegek érkeznek együtt, ami egy ellenőrizetlen, szabályozatlan folyamat. Úgy véli, Európa elözönlés alatt áll, és ezt az érzést nem enyhíti az sem, hogy nálunk is nehezebb helyzetben vannak a háborús térségekkel szomszédos országok.

A miniszterelnök szerint mindez túlmutat Európa vagy a nyugati civilizáció határain. A folyamatok mögött egy kulturális, világhatalmi és világpiaci átrendeződés új térképe rajzolódik ki, és ezen a térképen olyan változások is létrejöhetnek, amelyeknek messze ható következményei – akár fegyveres konfliktusok is – lehetnek. A helyzet kezelésében szerinte az egész világnak szerepet kell vállalnia.

Elmondta: kétféle ember van, aki azt nézi, ami van, és aki azt, ami nincs. Azaz: aki be van zárva a jelen problémáiba, és aki abból indul ki, hogy a világ mindig több, mint amennyit éppen látunk vagy ismerünk belőle, ezért új kérdéseket tesz fel és új válaszokat talál. Az utóbbi embertípusra van ma szükség a politikában, és ebben nagy segítségére lehet a tudomány, amelynek a lényegéhez tartozik azt keresni, ami még nincs, amit még nem tudunk. Úgy véli, igazolni kell, hogy nem fogytunk ki a lehetőségekből, vannak olyan megoldások, amelyekkel felülkerekedhetünk a kihívásokon.

„Megmozdult a történelem, és ha nem vigyázunk, ránk dől a valóság” – mondta. Úgy látja, „vakon száguldunk valamilyen bizonytalan kimenetel felé”, ebből jó nem származhat, mégis az az érzésük Nyugaton az embereknek, hogy nem teszünk eleget ez ellen. Vissza kell térni a józan ész útjára és azokhoz „az elementáris önvédelmi reflexekhez, amelyek nem engedik, hogy az emberiség alapértékei a világmozgás által kiváltott rengés martalékai legyenek”.