Orbán Viktor most hívatlanul fog "szabadságharcolni" Strasbourgban

Fotó: AFP / GEORGES GOBET

-

A magyar miniszterelnök ismét Strasbourgba siet, hogy megvívja a maga csatáját az Európai Parlamentben, ezúttal a halálbüntetés és a bevándorlás ügyében. Ez már az ötödik alkalom, és a tapasztalat azt mutatja, hogy az EP plenárisa olyan terep, amely kifejezetten segíti a kormányfőt, legalábbis belpolitikai szempontól eddig sikerként könyvelhette el ottani szerepléseit.


„Szeretném, ha tudnák, hogy komoly küzdelmet vívunk európai szinten. Én holnap egyébként ezért utazom Strasbourgba, ahol Magyarország ismét napirenden van” – jelentette be hétfőn Debrecenben Orbán Viktor miniszterelnök, hogy – noha külön nem hívták meg – személyesen is részt vesz kedden délután az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén, ahol ismét a magyarországi helyzetről rendeznek vitát, elsősorban a magyar kormányfő halálbüntetést, illetve a bevándorlást érintő kijelentései miatt.

Orbán Viktor 2010 óta négyszer járt az EP plenáris ülésén, Strasbourgban.

  • 2011 januárjában a magyar soros elnökség elején,
  • 2011 júliusában, a soros elnökség után,
  • 2012 januárjában, az alaptörvényről és a sarkalatos törvényekről folytatott vitán, illetve
  • 2013 július elején, az úgynevezett Tavares-jelentés miatt.
Ezek tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy az EP jó terep a miniszterelnöknek, mert politikai értelemben, ha magát a vitát nézzük, csak győztesként térhet haza.


Orbán Viktor politikájának 2010 óta meghatározó eleme a „szabadságharc”, az Európai Unió intézményei pedig kifejezetten alkalmasak az ellenfél szerepére. Távoliak, Magyarországon nem túl ismertek és – mint a legtöbb tagállamban – messze nem általánosan népszerűek. Nem véletlen, hogy Orbán már 2011. március 15-én megfogalmazta: „Nem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.”

Most, a bevándorlás ügyében is az EU az ellenség, a miniszterelnök szerint Brüsszel nem engedi, hogy hazaküldjük a migránsokat.


Mi és a nemzetközi baloldal

Az EP egyes képviselői ráadásul megteszik azt a szívességet a kormányfőnek, hogy emelt hangon próbálnak vitába szállni vele. Emlékezetesek például 2011-ből Daniel Cohn-Bendit német-francia zöldpárti képviselő kirohanásai a médiatörvény ügyében. Hozzá képest Orbán a higgadt, felkészült, európai politikus szerepébe helyezkedhet, és kijavíthatja az őt támadó EP-képviselőket. „Engedjék meg a meglepetésemet, hogy annyi komoly és respektábilis ember, mint akik hozzászóltak, tárgyi tévedésekben vannak” – mondta például 2011-ben a médiatörvényről szóló vita után.



Az EP-ben folytatott csatározásoknak Orbán szempontjából megvan az az előnye is, hogy a miniszterelnök a kormányát ért kritikákat az egész országot érő támadásként állíthatja be, a hazai ellenzéket pedig úgy, mint a nemzetközi baloldalt kiszolgáló, a saját nemzetére támadó erőt. Ez leginkább 2013-ban, a magyar közjogi változásokat bíráló, úgynevezett Tavares-jelentés elfogadása után volt látványos: a Fidesz kommunikációja szerint a dokumentum az MSZP megrendelésére, tollbamondása alapján készült.

Ezekben a vitákban Orbán azt is el tudja érni, hogy saját EU-pártja összezárjon mögötte. Évek óta rendszeresen felmerül, hogy a Európai Néppártnak fel kellene lépnie Orbán politikája ellen, de eddig ez soha nem történt meg, a Tavares-jelentést a néppárti frakció döntő többsége nem szavazta meg. Orbán tesz is ennek érdekében, szép szavakat használ a saját pártszövetségére, és pártpolitikai ügyként állítja be a vitákat. 2011 júliusában például azt mondta: „a Néppárt kitüntető támogatása nélkül nem lehetett volna sikeres” a magyar elnökség, amely „kezdettől a nemzetközi baloldal támadásainak középpontjában állt”.


A portugál Rui Tavares ma már nem ül ott az EP-ben


Kockázatok és mellékhatások nélkül

Orbán Viktornak abból a szempontból nem feltétlenül jönnek jól az ilyen ügyek, hogy ilyenkor napokig attól hangos a nem kormánybarát sajtó, hogy a miniszterelnöknek megint azért kell magyarázkodnia, mert Brüsszelnek nem tetszik valami, ami Magyarországon történik. Mindez a világsajtóban is teret kap, a folyamatos összeütközések pedig erodálhatják Magyarország és Orbán EU-s megítélését, csökkenthetik lobbierejét, közvetve pedig csökkenthetik a belpolitikai mozgásterét is (ezzel a logikával magyarázta a kormányfő az Iszlám Állam elleni katonai szerepvállalást).

Tény ugyanakkor az is, hogy konkrét kockázatai szinte nincsenek az ilyen csörtéknek. Bár az EP-ben van szándék arra, hogy általános politikai megfontolás alapján nyilvánítson véleményt, jogköre nincs arra, hogy bármilyen szankciót is alkalmazzon. Ismét csak a Tavares-jelentésre érdemes visszatekinteni: a dokumentum meglebegteti ugyan az egyetlen, valódi szankció, az EU-szerződés 7. cikke szerinti eljárás (az alapvető értékek veszélyeztetettségének kimondása, végső esetben a szavazati jog felfüggesztése - a szerk.) lehetőségét, de ehhez a Parlamentnek nincs joga, és a tagállamokat tömörítő Európai Tanácsban is négyötödös többség kellene egy ilyen döntéshez.

A Tanács viszont láthatóan nem kíván belefolyni a magyar kormány és az EP közötti csatákba. Bár a Magyarországról szóló napirendi pont mellett ott áll, hogy „a Tanács nyilatkozata”, 2013 nyarán, az akkor soron lévő litván elnökség nem képviseltette magát az EP-ben, és a hírek szerint most sem lesz ott a soros lett elnökség. Ez azt jelenti, hogy a Tanácsnak nincs egységes álláspontja a kérdésben, ami kifejezetten jó hír Orbán Viktor és a magyar kormány szempontjából. Martin Schulz EP-elnök a vita előestéjén még a frakcióvezetőket is összehívta, hogy tisztázza velük a felmerült „procedurális problémát”, amelyet úgy fogalmazott meg, hogy „Orbán Viktor mégsem képviselheti a tagországok tanácsát az EP-ülésen”.

A Tavares-jelentés azt is felvetette, hogy létre kell hozni a demokrácia, jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását ellenőrző mechanizmust, és ennek került is néhány támogatója a tagállamokban, de azóta nem történt semmi ebben az ügyben. Orbán maga többször is beszélt arról, hogy nekik (a magyar kormánynak), kizárólag a szerződések betartását felügyelő Európai Bizottsággal van dolguk. Márpedig a Bizottság nem használhat olyan általános, politikai megközelítést, mint az EP szeretne, csak egyes, nagyon konkrét jogszabálysértések ügyében léphet fel. Így lett például a médiatörvény körüli felhajtásból három, kisebb jelentőségű jogszabály-módosítás.


Washingtonban kínosabb

A strasbourgi vitánál jóval kínosabb lehet a magyar kormány számára a szintén kedden, a washingtoni kongresszus képviselőházának egyik albizottságában megrendezett meghallgatás, írja az Index, amely szerint az eseményt egy lobbista intézte el a magyar külügyi apparátustól és a Fidesszel eredetileg baráti viszonyt ápoló amerikai magyar szervezetektől teljesen függetlenül. A meghallgatást formailag a bizottságot vezető republikánus képviselő, Dana Rohrabacher hívta össze, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök híve, folyamatosan Putyin-barát álláspontot képvisel Washingtonban, vagyis pusztán személye komoly kockázatot jelent Magyarország amerikai megítélésére nézve.