Orbán időutazással biztosította be magát Brüsszelben

Fotó: Wiktor Dabkowski / Wiktor Dabkowski

-

Relocation vagy resettlement – két angol kifejezésen állhat vagy bukhat a közös EU–török megoldás a migránsválság kezelésére. A jövő héten lesz ez téma, és úgy tudjuk, erről szólt jó előre Orbán Viktor „vétója” is. De lehet-e alkudni a törökökkel?


Vétózott-e Orbán Viktor, és ha igen, pontosan mit? Volt-e egyáltalán döntés Brüsszelben hétfőn késő este vagy kedden kora hajnalban? Az eseményeket utólag rekonstruálva túlzás volt Kovács Zoltán kormányszóvivő tweetje arról, hogy „Orbán Viktor megvétózta az EU-csúcs döntését”, de teljesen azért nem jár messze a valóságtól.

Egy brüsszeli és egy a magyar diplomácia alakításában részt vevő kormányzati forrás is arról beszélt ugyanis a VS.hu-nak, hogy a kormányfő gyakorlatilag bejelentett egy lehetséges „vétót” a következő heti, megismételt csúcsra, igaz, a hétfői találkozó utáni sajtótájékoztatóján már ezen is finomított.

Forrásaink szerint két kifejezés – relocation, resettlement – körül folyt és folyik a legnagyobb vita, melynek lényege, hogy mi legyen a már az EU területén tartózkodó és a jövőben még érkező menekültekkel. Bár mindkét kifejezés „áttelepítésnek” fordítható, a „relocation” azokra vonatkozik, akik már itt vannak, a „resettlement” pedig azokra, akik ezután jöhetnek majd.


Kvóta? Csak papíron

Az első esetre a korábban már oly sokat emlegetett kvóta lenne érvényes. Erre szeptemberben fogadtak el egy elvileg kötelező érvényű határozatot az EU belügyminiszteri tanácsán, ezt támadta meg az Európai Bíróság előtt Szlovákia és Magyarország is. Más kérdés, hogy az akkor meghatározott 120 ezres összlétszámból alig több mint 200 embert osztottak újra maguk között még azok a tagállamok is, amelyek egyébként kvótapártiként határozták meg magukat.

Szeptember óta ezt a megoldást gyakorlatilag szépen csendben el is felejtették az EU vezetői. Ez ugyanis olyan emberekre is vonatkozna, akik mindenféle regisztráció nélkül jutottak el az EU-ba, egészen Németországig is akár. Nyáron mi is közöltünk riportot arról, hogy a magyar hatóságok naponta ezres nagyságrendben vonatoztattak bármiféle ellenőrzés nélkül az osztrák határra menekülteket, akiket aztán egyszerűen hagytak átsétálni Ausztriába.


Áttelepítik őket vagy áttelepítik őket


A „resettlement” ellenben azt jelentené, hogy a jövőben – már amennyiben sikerül erről megegyezni a következő heti uniós csúcson a török kormánnyal – Törökország vállalná, hogy visszafogad minden, az EU területéről kirakott menedékkérőt, migránst. Kivéve a szíriai állampolgárokat, ők külön kategóriának számítanának.

Esetükben ugyanis – a török javaslat szerint – az EU vállalná, hogy ugyanannyi embert befogad, mint amennyit a törökök. Csakhogy ebben az esetben az EU vagy az ebben a megállapodásban érintett tagállamok (erről még nincs megegyezés) gyakorlatilag kedvükre válogathatnának a Törökországban élő szírek között: akár kiválaszthatnák a nemzetbiztonsági szempontból feddhetetlen, háromdiplomás, négy nyelven beszélő, az adott ország munkaerőpiacára gond nélkül integrálható menekülteket. Mindezt egy önkéntes kvóta alapján.

Az állítólagos „vétó” valójában az lehetett, hogy a tagállamok egy csoportja – köztük Orbán Viktor is – jelezte: az EU a jövő héten meg se próbáljon visszatérni bármilyen kötelező kvótához, ők csakis a „resettlement” verziót hajlandóak elfogadni.

Brüsszeli forrásunk szerint a „vétózók" azért szólhattak előre, mert tavaly áprilisban és júniusban is az önkéntes kvótáról született döntés az EU-csúcson, majd némileg váratlanul szeptemberben a belügyminiszterek tanácsa mégis kötelező kvótáról döntött.


A nagy átverés

Maga az „egy szírt nekem, egy szírt nektek” javaslat egyébként drámai meglepetésként hatott a törökök részéről. Ahmet Davutoğlu miniszterelnök teljesen váratlanul húzta elő Angela Merkel és Mark Ruute holland kormányfő legnagyobb megdöbbenésére azon az informális vacsorán, amelyre még vasárnap este hívta meg vendégeit a brüsszeli török követségre.

Davutoğluglu ráadásul ezenkívül még a török állampolgárok vízummentes utazásának előrehozását is kérte, valamint még 3 milliárd euró támogatást – azon a 3 milliárdon felül, amit az EU már így is megígért Törökországnak. Ezenkívül öt uniós csatlakozási fejezet megnyitását, aminek önmagán túlmutató jelentősége van. Erre ugyanis az EU-nak ki kell vajúdnia magából a választ arra az immár évtizedek óta húzódó kérdésre, hogy akarja-e egyáltalán, hogy Törökország valaha is tag legyen.

A brüsszeli kulisszák mögötti világban mindig jól értesült Politico szerint nem véletlen, hogy Merkelt és Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét sokkolta a török húzás, egy sor tagállami vezetőt pedig felháborított, ezért is szállt el az esélye bármilyen megegyezésnek egy pillanat alatt.


A török kormányfő nyeregben érezhette magát


Tusk különösen megalázva érezhette magát, hiszen ő még a múlt héten, amikor egy népes uniós delegáció élén Ankarában járt, lelkendezve írta Twitter-üzenetében: „A menekültválság óta először érzem, hogy közös, szolidaritáson alapuló, uniós megoldás születik.”

A Politico szerint ugyanakkor azt történhetett, hogy a törökök megvezették a naiv EU-s politikusokat, amikor látszólag igent mondtak a közösen kidolgozott akciótervre. Emiatt az EU-vezetők azt hihették, hogy minden rendben, válság megoldva, még határidőt is szabtak, június 1-jét, amíg Törökországnak készen kell állnia arra, hogy ne engedjen tovább ellenőrizetlenül szír menekülőket.

Csakhogy a török kormány gyakorlatilag átverte az EU-t, és az utolsó pillanatban húzta elő a valódi kívánságlistát. Most kérdés, hogy egy hét alatt sikerül-e annyira felpörgetni a tagállami háttér-diplomáciát, hogy a következő csúcson legalább esély legyen valamilyen közös megoldásra.

Magyar részről, mint írtuk, akár még pozitív döntés is születhet: a plusz 3 milliárd euróról Orbán Viktor azt mondta, készek vagyunk fizetni a ránk eső részt, és a „resettlement” megoldásról is úgy nyilatkozott, hogy bár nem támogatják, de keresztbe sem tesznek majd neki. A csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban pedig kiindulhatunk abból, hogy a kormányzati álláspont mindeddig nyíltan támogatta a török tagságot.

Más kérdés, hogy ha az EU és benne Németország elnézi Recep Tayyip Erdoğannak, hogy éppen ezekben a hetekben nyírja ki brutális eszközökkel a szabad sajtót országában, mennyire lesz még hiteles. Merkel valóban nincs könnyű helyzetben, hiszen március 12-én pártja szempontjából nagyon fontos tartományi választást tartanak Baden-Württenbergben.

Ha a CDU leszerepel, a kancellár helyzete is még nehezebbé válik (ráadásul az elmúlt héten a magyar sajtóban „csodálatos comebackként” értékelt számok mögé is érdemes benézni, hogy lássuk: erről nincs szó), így neki mindenképpen azt kellett hangsúlyoznia: a törökök javaslata valójában siker, pozitívum, vagy legalábbis ennek esélyét hordozza.