Orbán emelt a téten: már népvándorlásról beszél

Fotó: MTI/MTVA / Koszticsák Szilárd

-

A miniszterelnök a Helmut Kohl tiszteletére rendezett konferencián beszélt arról, hogy nincs szándék a legsúlyosabb büntetés bevezetésére, de ha Európa nem jól kezeli a bevándorlást, és multikulturális lesz, onnan már nincs visszaút. Orbán értekezett az európai válságkezelés útjairól is, és úgy látja, végül a déli válságkezelési kultúra győzött.


Az európai civilizáció visszafordíthatatlanul megváltozhat, ha nem kezeljük megfelelően a modern kori népvándorlást – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Pesti Vigadóban, a XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Stiftung által Helmut Kohl korábbi német kancellár 85. születésnapja tiszteletére rendezett konferencián.

Az újraegyesítés kancellárjának méltatása mellett Orbán kitért azokra a kérdésekre is, amelyek szerinte Európa előtt állnak. Az egyik ilyennek nevezte a bevándorlás kérdését, ami szerinte már olyan méreteket öltött, hogy népvándorlásnak kell nevezni, és az egész bolygón tapasztalható. A kormányfő szerint azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen lesz a kontinensünk a népvándorlás után. Ez súlyos és mélyreható kérdés, már civilizációs mélyrétegeket érint: Európa civilizációs arculata alakulhat át, ami visszafordíthatatlan folyamat. Úgy fogalmazott:


Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibázzuk 

Orbán szerint ugyanis Németországot lehetett egyesíteni, visszatérhetett a saját történelmébe, de egy multikulturális Európából nincs visszaút a nemzeti kultúrák világához, keresztény Európához. A multikulturalizmust szerinte Magyarországon félreértik, mert nem az azonos civilizációból eredő kultúrák együttélésével, hanem különböző civilizációs gyökérzetű kultúrák egymás mellett éléséről van szó. A miniszterelnök Angela Merkel kancellárt idézte, aki szerint a multikulturalizmusnak vége. „Ismét azért szorítunk, hogy a német kancellárnak igaza legyen” – mondta Orbán.


A miniszterelnök ugyanakkor egyetlen mondattal elengedte a korábban nagy vitákat kavart halálbüntetés kérdését. Azt mondta: igaza van az Európai Bizottság elnökének, hogy ez válóok lenne, mert nem lehet olyan szabályozást bevezetni, ami ellentétes az EU egyik alapdokumentumával. „Nincs is ilyen szándékunk” – zárta rövidre a korábban általa is szorgalmazott vitát a legsúlyosabb büntetésről.

Kohl történelmi tetteit méltatva Orbán nagy bátorságnak nevezte az euró bevezetését, de szerinte az, ami azóta történt, nem tartozik a sikertörténetek lapjaira, mert „elakadt ez a projekt”: nem tört utat magának az a gondolat, hogy a pénzügyi unió kikényszeríti a fiskális uniót, majd a közös gazdasági kormányzást. A vita, ami ma feszíti a kontinensünket, Orbán szerint úgy összegezhető, hogy egy gazdasági válság időszakában hogyan lehet jól válaszolni a kihívásokra, erre pedig létezik északi és déli válasz.

Az északi út logikus, elemez, majd reformál, ha kell strukturálisan – mondta Orbán. Ha délebbre megyünk, akkor viszont elcsodálkozunk: ott az dívik, hogy majd az élet hozzáigazítja magát a változásokhoz, a politika pedig alkalmazkodik, ami lényegében azt jelenti: le kell értékelni a valutát. Európai méretekben végül ez, a déli válságkezelés került helyzetbe, jelentősen leértékelődött az euró a dollárhoz képest. Ez ad némi reményt a déli államoknak is, de a monetáris élénkítés Orbán szerint hasonlít a mezőgazdaságra: hiába zúdít vizet a földre, ha azt nem művelte meg előtte.