Oravecz Imre nyerte az idei Aegon Művészeti Díjat

Fotó: MTI / Komka Péter

-


Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a zsűri elnöke a díjátadón hangsúlyozta: a Távozó fa című kötet olyan üzenetet hordoz az emberi életről, hogy azt mindenféle ideológiától mentesen kellene megélni, nem pedig úgy, mint egy álmot, utazást vagy önmegvalósítást. „Inkább úgy, ahogy az megtörténik velünk.”

Idén minden eddiginél több, 104 szépirodalmi művet jelöltek a kiadók a díjra. Mint Kulcsár Szabó Ernő fogalmazott, a szűkített tízes listára került művek valamennyien megérdemelték volna az elismerést, ugyanakkor a győztes kiválasztásában teljes egyetértés alakult ki a héttagú zsűriben. A zsűrielnök kiemelte: a műveket nyelvművészeti, tematikai jelentőség, valamint az innovatív erő, az újító eredetiség szempontjából értékelték.


Oravecz Imre egész életművére jellemző, hogy egy eltűnt életformát képes dokumentálni, másrészt olyan emberi dokumentumokat létesít, amelyek ritkaságszámba mennek az élő magyar irodalomban. Legutóbbi verseskötetének műfaját nevezhetjük új öregkori lírának

– tette hozzá Kulcsár Szabó Ernő.


A 73 éves Oravecz Imre a díjátadón arról beszélt: amikor kétkötetes regényét befejezte, akkor vette elő korábban írt verseit, amelyeket újabbakkal egészített ki. Mint mondta, először azt hitte, vicc, hogy díjat kap, csak amikor az emailt is megkapta, akkor tudatosult benne: igaz lehet.


A próza és a líra számomra nagyon hasonló alkotói folyamat

– jegyezte meg. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Távozó fa versei megfigyelések és következtetések az élet örök körforgásából - olvasható a szervezők méltatásában.


Bartis Attila A vége,

Danyi Zoltán A dögeltakarító,
Dragomán György Oroszlánkórus,
Esterházy Péter A bűnös,
Marno János Hideghullám,
Rakovszky Zsuzsa Fortepan,
Réz Pál Bokáig pezsgőben,
Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra,
valamint Térey János A legkisebb jégkorszak című kötete.


Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943-ban, ma újra ott él. Első verseit az Alföldben publikálta, első kötete, a Héj 1972-ben jelent meg a Magvetőnél. Élt Párizsban, Londonban, az Egyesült Államokban, közben vissza-visszatért Magyarországra. 1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormány-főtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, de tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. A kilencvenes évek elején a Pesti Hírlap és az Új Magyarország című napilapnál dolgozott. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít.

Eddigi költői fő műve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987-1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg. 2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az életmű alakulásának középpontjában álló faluregénye első kötete, az Ondrok gödre 2007-ben, a második, a Kaliforniai fürj 2012-ben jelent meg.