Olyan, mintha folyamatosan kínoznának

Fotó: DPA / AMNESTY INTERNATIONAL

-

A színpompás katari focivébére főleg bevándorlókkal építtetik a stadionokat. A munkásoknak 40 fokban is megállás nélkül dolgozniuk kell, a fizetésüket nem mindig kapják meg, botrányos körülmények között élnek. Modern rabszolgaság a 2022-es vb helyszínén.


Mér két éve is arról szóltak a hírek, hogy a katari világbajnokság építkezésein embertelen körülmények között dolgoztak a vendégmunkások, halálos áldozattal végződő, de eltussolt munkahelyi balesetekről cikkeztek. A kormány akkor ígéretet tett, hogy javítanak a helyzeten, tavaly októberben törvényt hozott a sokak szerint a munkásokat kizsákmányoló munkáltatói rendszer módosításáról, a változtatások azonban még nem léptek életbe.


40 fokban is dolgoznak


Az Amnesty International jogvédő csoport a héten közzétett egy jelentést, amelyben 234, többnyire Bangladesből, Indiából és Nepálból származó építőmunkással készített interjút. Elmondásuk alapján zsúfolt és mocskos szállásokon kellett lakniuk, fizetésüket hónapokig visszatartották vagy elvették útleveleiket. Számos esetben előfordult, hogy a munkáltató nem szerezte be vagy újította meg a munkavállalási engedélyeket, kiszolgáltatva a munkásokat a hatóságoknak.

A Halifa-stadion munkálatain dolgozók közül öten bérviták miatt megtagadták a munkát, azonban akaratuk ellenére dolgoztatták őket, a 234 meginterjúvolt munkásból csak hat kapta meg azt a fizetést, amit előzetesen beígértek. Havi 260 dollárt (kb. 71 ezer forint) plusz valamennyi ételt ajánlottak nekik, ehhez képest átlagosan 130 dollárt (kb. 35 ezer forint) kaptak meg.


Készül a Nemzeti Halifa Stadion


„Amikor feleséged, gyereked vagy testvéred van, akinek pénzt szeretnél hazaküldeni, akkor ez az összeg nem sok mindenre elég – kezdte Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. – Az teljesen bevett, hogy bevándorlókkal építtetnek mindent, Katarban a munkások kilencven százaléka bevándorló. Főleg Nepálból, Bangladesből, Kenyából, Indiából és a Fülöp-szigetekről jönnek az építkezésekre, de


amíg a focistáknak és a szurkolóknak egy ilyen focistadion az álmok földje lesz, addig a munkások számára maga a rémálom.”

Egy nepáli vendégmunkás név nélkül hajlandó volt mesélni az Amnestynek a körülményekről. „Olyan az életem itt, mint egy börtönben. Nagyon nehéz a munka, főleg, hogy órákig kint vagyunk a tűző napon, a 40 fokban. Amikor először mertem a közvetlen főnökömnek panaszkodni, akkor közölte, hogy megtehetem, de annak következményei lesznek. Azt mondta, ha Katarban akarok maradni, akkor hallgassak el és folytassam a munkát. Kell a pénz, szóval kénytelen vagyok ilyen körülmények között dolgozni.”


Pihenniük sem nagyon szabad


Egy másik nepáli munkás, egy háromgyerekes apa arról panaszkodott, hogy a családját szerette volna támogatni, de képtelen rá. „Elveszítettük az otthonunkat, a családom az utcán élt volna, ha nem költöznek el a bátyámhoz. Viszont ezért a két kisebb gyerekemet ki kellett venni az iskolából, azon a környéken pedig nincs iskola, ahova be tudnánk íratni őket. Nem tudok aludni éjszakánként, olyan, mintha folyamatosan kínoznának itt.”

A bevándorlók jogait kutató Amnesty-munkatárs, Mustafa Qadri arról számolt be, hogy a munkások szállása egy kemping, amelyet áthat a szennyvízszag, a mocsokban álló vécék néhány méterre a konyhának kinevezett helység mellett vannak. Nincs tűzjelző berendezés, nincsenek tűzoltókészülékek, vannak, akik a földön, vékony, koszos matracokon alszanak hónapok óta.


De legalább fedél van a fejük fölött


„Sokan komoly egészségi problémákkal dolgoznak. Nyílt sebük van, de van, aki törött lábbal jár dolgozni. Nem mernek elmenni az orvoshoz, mert arra a napra nem kapnak fizetést. Reggel 4.30-kor kelnek, 5.30-kor indulnak az építkezésre, egy óra az út oda, szünet nélkül dolgoznak a tűző napon, majd este hat órakor érnek haza. Ezután mosnak, főznek és alszanak, másnap pedig kezdődik minden elölről.”

Hogy miért vannak ilyen kiszolgáltatott helyzetben a bevándorlók Katarban? Külföldiként csak úgy vállalhat munkát az ember, ha van egy úgynevezett szponzora, aki vagy katari nemzetiségű vagy van Katarban ingatlanja, ő felel az adott migránsért. A törvény ugyan tiltja az útlevél elkobzását, de a gyakorlatban ez máshogy működik, a szponzorok elveszik a munkásoktól az irataikat, ezzel sakkban tartják, és gyakorlatilag kizsákmányolják őket. Ők mondhatják meg, hogy meddig maradhatnak az országban, hogy mikor kapjanak fizetést, egyfajta modern rabszolgatartás zajlik az országban.


Katar, Doha, labdarúdó világbajnokság, építkezés, munkásszállás, Amnesty International

A szerencséseknek jut ágy


„Amikor egy bevándorló nem állhat meg munka közben pihenni, különben megbüntetik és nem kapja meg a fizetését vagy az útlevelét, akkor az rabszolgaság. De ha nem használhatjuk rá ezt a szót, akkor viszont komoly bűncselekményről beszélünk” – mondta Mustada Qadri.

Az Amnesty munkatársa a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget is komolyan támadta, szerinte ugyanis a FIFA vezetői nagyon jól tudták, hogy Katarban hogyan zajlanak az építkezések, amikor 2010-ben odaítélték a rendezés jogát, és nem érti, hogy az elmúlt öt évben miért nem léptek még fel a borzalmas munkakörülmények ellen.


Katar, Doha, labdarúdó világbajnokság, építkezés, munkásszállás, Amnesty International

A kemping


Hogy mit tanácsolna Qadri a FIFA újonnan megválasztott elnökének, Gianni Infantinónak? „Hogy utazzon ki Katarba, nézze meg a saját szemével az építkezéseket és a szállásokat, és beszélgessen el a munkásokkal! Nem elég az, hogy emberjogi közleményeket adnak ki, már ténylegesen lépniük kell valamit.”

Az Amnesty főtitkára, Shetty szerint hatalmas képmutatás az, amit Katar művel. „A vébé megrendezése csak egy újabb ürügy Katarnak, hogy reklámozza magát, hogy megmutassa a focikluboknak és a szurkolóknak, hogy milyen tökéletes hely. A labdarúgás világa azonban nem lehet ilyen vak, és nem hunyhat szemet afölött, hogy milyen áldozatok árán hozzák létre a paradicsomi körülményeket.”


Ez lesz a Nemzeti Halifa Stadion, ha elkészül


Shetty azonban egy lehetőséget is megcsillantott az arab ország előtt, mondván, még mindig „hat éve van arra, hogy megmutassa a világnak: képes változtatni, és emberi feltételek mellett létrehozni valami fantasztikusat”.