Olimpia Londonban: Mint az ókori romok Rómában

Ashley Drees

A Nyugat-London North Kensington városrészében élő zenész-informatikus Ashley Drees szerint a londoniaknak inkább csak bosszúságot okozott a 2012-es esemény.


Mint nagyon sok londonit, engem sem érdekelt az olimpia. Nem néztem a nyitó- és a záróünnepség közvetítését, de a versenyekre sem voltam kíváncsi. A jegyek amúgy is megfizethetetlenek voltak, annak ellenére, hogy az adófizetők, köztük én is, több milliárd fonttal járultak hozzá a létesítmények megépítéséhez.

Mint a környezetemben rengetegen, én is leléptem a „Játékok” idejére, mert nem akartam két héten keresztül a dugókban szenvedni. Ahogy sejthető volt, a közlekedési hálózat teljesen túlterhelődött. A forgalom már az olimpia előtti hónapokban is elviselhetetlen volt egyébként. A várost átszelő összes nagyobb úton sávokat zártak le. Ezeket csak a „Játékok” járművei használhatták. Az is igaz persze, hogy az építkezések a város keleti részén folytak, úgyhogy ha nem mozdultunk ki Nyugat-Londonból, akkor különösebb problémát nem okoztak az előkészületek.


Az ott élők nem nyertek vele

Londonnak kétségtelenül jót tett, hogy a helyszínek többségét a lerobbant iparterületeiről ismert Stratfordba helyezték, a rozsdaövezetet rekultiválták – igaz, csak a talaj megtisztítása, méregtelenítése ötször annyiba került, mint tervezték. Jóval a versenyek után, merő kíváncsiságból, én is megnéztem, mit csináltak. Nos, akad ott néhány érdekes és értékes épület, de őszintén szólva, nem úgy néz ki, mintha az ott élők bármit is nyertek volna azzal, hogy náluk volt az olimpia. Sokaknak mennie kellett, kiskereskedők százai kényszerültek bezárni a boltot. Egy olyan környékről van szó, ami eddig sem volt jómódú, de mostanra azt az érzetet kelti, mint az ókori romok Rómában. A főpolgármester persze azt állítja, hogy nagyszerű fejlesztések születtek, de az igazság az, hogy több, mint két évvel az olimpia után Stratford még mindig építési terület. Úgy, ahogy van, egy hatalmas, de félkész bevásárlónegyed.

Az újonnan felhúzott épületek nagy részét katari és ázsiai befektetők vásárolták meg – felgyorsítva azt a dzsentrifikációt, amely miatt Londonban ma már szinte megfizethetetlenek az ingatlanok.


Utólag próbálnak életet lehelni a környékbe

Két és fél évvel a játékok után mostanság megpróbálnak múzeumokat kiköltöztetni Stratfordba, meg valami egyetemi campust, de eléggé életképtelen ötletnek tűnik vitalizálni a környéket. Az úszóversenyek helyszíneit ugyan megnyitották a publikum előtt, de túl messze van a városközponttól ahhoz, hogy vonzó lehessen a tömegek számára. A helyieket, már akik maradhattak, hidegen hagyja az egész. A hírek szerint a 150-190 millió fontból – persze közpénzből – fociarénává átszabott Olimpiai Stadiont állítólag majd a West Ham bérli – talán ennek van még értelme, de szerintem London egészét nem nagyon érintette meg az olimpia.


Az ötezer milliárdos dilemma: kell-e nekünk olimpia?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN