Olimpia Budapesten: Két legyet egy csapásra

Gergely István

Kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó

Sportolói énemmel százszázalékosan az olimpiarendezés mellett vagyok. Hazai rendezésű világversenyen szerepelni és nyerni elmondhatatlan élmény.


Az olimpiáról mindenki azt tartja, hogy a legnagyobb sportesemény. Egészen máshogy készülünk rá, egészen más tűz ég a szemekben már a kvalifikációs sorozatban is. Egy hazai olimpia egy sportoló számára az álmok álma.

Ugyanakkor nehéz megállapítani, hogy megvalósítható-e a magyar olimpia. Az Agenda 2020 lehetővé teszi az olcsóbb rendezést, a több helyszínt, akár több ország közös indulását is. Csakhogy ez szerintem szembe megy az olimpizmus lényegével. Azzal, hogy a programban szereplő sportágak versenyeit időben és térben is egymáshoz közel rendezzék. Ne kelljen hosszú órákat utazni egyik helyszínről a másikra például. Az olimpia nem egy labdarúgó-Európa- vagy világbajnokság, ahol nem okoz gondot, ha a csoportmérkőzések helyszínei akár több száz kilométerre vannak egymástól. Az olimpia lényege az az ünnepi kavalkád, amely a sportágak sokszínű keveredését jelenti. Az olimpiai falu határain túl is ez adja a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatot. De a méregdrága olimpiák szervezésének a versenye nem lehet tendencia.

Bár mi, sportolók nem éreztünk lényeges különbséget az utolsó nem ráfizetéses Sydney vagy a csillagászati összegeket felemésztő Peking között. A kiszolgálásunk, a felkészülésünket, pihenésünket szolgáló létesítmények színvonala ugyanolyan magas volt Ausztráliában is, mint Kínában. A szlovák válogatottként megélt 2000-es olimpia talán csak azért volt más, mert akkor ugyanolyan világraszóló eredményként éltem meg a kijutást az olimpiára, mint Athénben és Pekingben a magyar válogatott tagjaként a döntőbe kerülést és végül a győzelmet. Egy sportoló számára az olimpia elsősorban a legnagyobb VERSENY.

Azt csak mindig utána kezdjük felismerni, hogy mekkora munkával, milyen pénzből lehet megszervezni. Az is csak később lesz nyilvánvaló, hogy a helyszín alkalmasnak bizonyult-e a rendezésre, és hogy milyen hatással van az olimpia hosszú távon a helyszínre.

Egy esetleges olimpiai szervezés hatásai csak utólag mérhetők fel. Nehéz előre bármit is pontosan prognosztizálni. Az, hogy Magyarország is pályázik az olimpiai rendezésért, természetesen jelentős összeggel jár majd, de ha ezt országimázs-építésnek fogjuk fel, akkor így szinte két legyet üthetünk egy csapásra.

A gazdasági lehetőségeket tekintve Budapest vagy Magyarország nem tartozik a favoritok közé, bár kétségtelen, hogy a sport infrastruktúrája nagyon sokat fejlődött, köszönhetően a kormányzati program részévé tett (tao-) fejlesztéseknek. Ugyanakkor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez elegendő-e a rendezéshez.

Tudomásom szerint kb. 5000 milliárd forint lenne egy olimpiai rendezés költsége. Ez természetesen nemcsak a sportcélú beruházásokat, hanem a bővebb infrastrukturális fejlesztéseket is magában foglalja – közlekedés, szállás, különböző kiszolgálóegységek. Ebből vannak olyanok, amelyeknek az ország a jövőben is nagy hasznát látná, és valószínű, hogy vannak kevésbé hasznosak is. A cél mindenképp az, hogy ezen befektetések ne csak magát az olimpiát, hanem Magyarország jövőjét is szolgálják. Luxus lenne ekkora befektetést megvalósítani csak az olimpia sikeres megrendezésének érdekében.

Az Agenda 2020-szal járó lehetőségek több országnak adnak reményt a rendezésre. Talán ez a helyes út, de három olimpia után az ember már hajlamos hozzászokni egyfajta lebonyolításhoz. Gondolom, ezzel a nézők is így vannak. Érdekes lenne tudni, hogy ők mit gondolnak egy több helyszínes lebonyolításról. Végül is az olimpia ma már nem csak a sportról és a sportolókról szól.

Tudnunk kell azt is, mi szükséges még turisztikai és közlekedési oldalról. Vagy mennyire tudnánk megfelelni például a televíziós közvetítések jogát birtokló amerikai NBC-nek. Szerintem ugyanis az amerikai médialobbi nem feltétlenül egy közép-európai helyszínt támogat. A globális marketingtérképen sem feltétlenül mi lennénk a legvonzóbb desztináció. Az sem tiszta még, hogy a több százezres turistainvázió fogadására alkalmas-e az ország. Nem vagyok gazdasági szakember, márpedig erről és a finanszírozás lehetséges megoldásairól leginkább nekik kell elgondolkodni. Abban viszont biztos vagyok, hogy a minden részletre kiterjedő megvalósíthatósági tanulmányok, előzetes felmérések nélkül nem vághatunk neki még a pályázásnak sem. Pedig a sportolói énem tényleg nagyon szeretné, csakhogy sportvezetőként már megtanultam, hogy körültekintő tervezés híján a győzelem lehetetlen.


Az ötezer milliárdos dilemma: kell-e nekünk olimpia?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN