Olimpia Budapesten 2024-ben?

Pálfy Sándor

a BME Urbanisztika tanszékének egyetemi tanára

A magyarországi olimpia kérdése legalább olyan szintű közügy nálunk, mint a focié. 1896-tól, az újkori olimpiák kezdetétől Magyarország mindig ott volt a lehetséges aspiránsok között. Ha hivatalosan nem is adott be pályázatot az ötkarikás játékok megrendezésére, időről-időre felmerült annak lehetősége és minden alkalommal lázba hozta az országot. Ennek a sport népszerűségén túl a kihívások szeretete, és a „megmutatni a világnak” szándéka lehetnek a legfontosabb okai.


Jó barátom szófordulatát kölcsönözve kijelenthető, hogy Magyarország még soha nem állt ilyen közel egy olimpia megrendezéséhez, mint napjainkban. Az egyszerű tréfán túl ennek a kijelentésnek valós tartalmat ad a NOB azon elhatározása, hogy ezután a gazdaságos, megtérülő, olcsóbb és kisebb olimpiákat támogatja (Agenda 2020). Véget kell vetni a rongyrázós olimpiáknak, aminek az utóbbi években Athén, Peking és Szocsi is szenvedő alanyai voltak, és vissza kell terelni a normális mederbe az olimpiai játékokat, oda, ahonnan annak idején elindultak, illetve ahol Pierre de Coubertin báró az első újkori olimpia megrendezésével felelevenítette. (A sors fintora, hogy éppen az eredeti „ötletgazda” Görögország az, amely szinte belerokkant a 2004-es olimpia megrendezésébe). Az üzletek világából vissza kell térni az eredeti forráshoz, a sportpályákon folyó becsületes és igazságos versengéshez, a békét hirdető, gondtalan és örömteli négyévenkénti találkozókhoz. Ennek a gondolatnak különleges aktualitását adja a szomszédos országunk harcterein ma is folyó „versengés”, amelynek tragikus áldozatai többet veszíthetnek, akár az életüket is, mint egy esetleg megérdemelt olimpiai dobogót.

De másról is van itt szó. Környezetünk fenntarthatóságának kérdése, párosulva az utóbbi évek világgazdaságának alacsony teljesítésével megtanította a világot meglévő értékeinek megbecsülésére és a hosszú távon való gondolkodásra. Egyetlen ország sem engedheti meg magának az anyagi és szellemi javakkal való mértéktelen pazarlást, a 19 napos eseményre felépülő és utána kihasználatlanul álló, vagy éppen elbontásra kerülő olimpiai létesítményeket, stadionokat, olimpiai falvakat és az azokat kiszolgáló infrastruktúrákat. A 2012-es Londoni olimpia áttörést hozott ebből a szempontból, mert időben megkezdett és rendkívül alapos tervezési előkészítéssel az olimpiai eseményeket egy rehabilitálásra váró, szennyezett ipari területüknek csupán átmeneti hasznosítására szánták, a végső cél East End hosszú távú fejlesztésének megalapozása volt, Befektetés a jövőbe szlogennel. És mindezt tették az előre gondolkodásnak és racionalitásnak olyan magas szintjén, amivel – hosszú idő után először– sikerült egy városnak nyereséggel zárnia az általa rendezett olimpiai játékokat.

Az 1992-es barcelonai a másik pozitív példa. A város négy különböző helyszínén megrendezett olimpiai játékok alkalmat teremtettek ezen területek soron kívüli, intenzív fejlesztésére, ami a tervezés magas szintjén realizálódott. A tengerpartja rehabilitációján, a XIX. század közepén tervezett városszerkezetének kortárs elemekkel való bővítésén és olimpiai sportközpontjának nemzetközi tervpályázatokon kiválasztott, világszínvonalú építészeti minőségben való megújulásán túl, Európa térképén első számú turisztikai célpontként való megjelenését is köszönheti Barcelona az 1992-es Nyári Olimpiának.

Tehát megvannak a követendő jó példák, azokat kell még tovább fejleszteni és a magyarországi viszonyokra adaptálni. Mivel jellemezhetőek ezek a viszonyok? Erős Budapest-központúság, országszerte intenzíven épülő sportlétesítmények, alacsony szintű infrastruktúra, a szomszédokkal való nem mindig felhőtlen viszony. Ezeket figyelembe véve az ország hosszú távú fejlesztésének egyik legfontosabb célja és egyben eszköze is lehet – ami egy olimpia apropóján 2024-ig meg is valósítható –, az országon belüli és néhol a határokon is túlmutató infrastrukturális fejlesztés: a kor legmagasabb technikai színvonalán megvalósított vasutak, közutak, hajóutak, energetikai- és kommunikációs hálózatok. Ezek a fejlesztések az ország megújult gerinceiként jelenleg szinte megközelíthetetlen területeket kapcsolnának be az ország vérkeringésébe, később pedig újabb és újabb területi fejlesztések rákapcsolódását tennék lehetővé megújult érrendszerére. Ebből következően hosszú távon bizonyosan megtérülő beruházások lennének, de egyben a fejlesztések országon belüli egyenletesebb elosztásának is eszközéül szolgálnának. Sportlétesítményeket és azokat kiszolgáló épületeket pedig – a már meglévőket bővítve, újakkal kiegészítve – mindenütt csak annyit szabad építeni, amennyi a települések normál üzemében is gazdaságosan kihasználhatók és üzemeltethetők lesznek. Ez utóbbi elvárás egy kizárólag Budapest területén megrendezésre kerülő olimpia esetében nem teljesíthető.

Az egész ország területével számoló olimpiai koncepció természetesen nem jelenti azt, hogy Budapest abban nem kapna főszerepet, mivel az új súlypontok megjelenése az országban és az azokkal való kapcsolatainak az erősítése sem változtatna az ország egyközpontúságán, azaz, hogy minden út Budapesten át vezet. Véleményem szerint Budapesten belül is a több helyszín szerepeltetése, a helyszínek közötti erős infrastrukturális kapcsolatok és a meglévő létesítményekre való építés az olimpiai fejlesztések helyes iránya. A 2009-ben meghirdetett hallgatói ötletpályázat is megmutatta, hogy a Puskás Ferenc Stadion és környezete, a 2021-es Úszó- és Vízilabda Világbajnokságnak helyet adó vízi létesítmények és Csepel sziget északi csücske az a három helyszín, amelyek között a sportesemények egy része megosztható, és köztük a megfelelő infrastruktúrák kiépítésével olyan kapcsolatok is biztosíthatók, amelyekre Budapestnek egyébként is nagy szüksége van. Ennek egyik különleges eleme lehetne a Dunának, mint a várost tehermentesítő közlekedési útnak a fokozott igénybe vétele.

Milyen olimpiát képzelek el tehát Magyarországon 2024-ben? Olyat, amely az ország egész területét lefedi, akár a határokon is túlnyúlik, olyan új létesítményekkel, amelyek a meglévő adottságokat a legjobban használják ki és az utóhasznosítás igényének a leginkább megfelelnek. Hogy ez pontosan hol, mit jelent, ahhoz nagyon alapos és komplex vizsgálatokat kell elvégezni 2017-ig, a pályázat benyújtásának határidejéig. Ugyanilyen mélységben szükséges addig előkészíteni a megépítendő új létesítmények beruházásait, az épületek és környezetük programjait és tervpályázati kiírásait.

Úgy érzem, nincs vesztegetni való időnk!


Az ötezer milliárdos dilemma: kell-e nekünk olimpia?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN