Olcsó cipőkkel üzent hadat az NBA-sztár az Air Jordaneknek

Fotó: Bloomberg / Bloomberg

-

Stephon Marbury azt mondja, a nagy gyártók a drága cipőikkel kifosztják a gyerekeket, és még a bűnözést is támogatják. Ezt próbálja majd orvosolni a Starbury márka – de nem lesz könnyű dolga.


Stephon Marbury októberben indította útnak a Starbury cipőmárkát, és egyre hangosabb hírverést igyekszik csapni a saját terméke körül. A 13 NBA-szezont lehúzó, kétszeres All-Star válogatott, olimpiai bajnok korábbi klasszis (most éppen a Beijing Ducks játékosa) nem tagadja, hogy a piacot uraló sportszergyártók hegemóniájának megtörésére készül. Amondó ugyanis, hogy a Nike, az Adidas és más nagy gyártók a 150-200 dolláros (kb. 44-58 ezer forint) cipőikkel irreálisan magasra tornázták föl az árakat, és gyakorlatilag kifosztják a gyerekeket, akik mindent megtennének, hogy a sztárok nevével fémjelzett cipőket hordhassák.


Stephon Marbury szerint nincs az a cipő, ami megérne 150 dollárt


A mindent pedig szó szerint kell érteni. Marbury kampányában rendszeresen visszatérő kifejezés az „edzőcipő-bűnözés” (sneaker-related crime), amikor fiatalok azért követnek bűncselekményt, nem egyszer gyilkosságot, hogy megszerezzenek egy drága cipőt. A BBC által készített összeállítás szerint kimondottan edzőcipőkre nincs statisztika, arra viszont igen, hogy 2014-ben az Egyesült Államokban 324 millió dollárnyi ruhát loptak, illetve raboltak el (legalábbis ennyit jelentettek be).



Marbury egyik érve a saját, 15 dollárért (kb. 4400 Ft) árult Starbury cipői mellett, hogy azokért biztosan nem fognak senkit sem lelőni az utcán.

És azt is állítja, hogy a cipői ugyanazt a minőséget képviselik, mint a 150 dollárba kerülő Air Jordan cipők, vagy éppen a Kanye West által az Adidasnak tervezett, 200 dollárt kapható Yeezy. Ezzel ugyan nem mindenki ért egyet, de az is tény, hogy a cipők árában maga a termék képviseli a legkisebb hányadot.


Kanye West a maga által tervezett Yeezy cipőben. Ez 200 dollárba kerül.


„Maga a cipő elkészítése a legkisebb költség a termékláncban” – mondja Pietra Rivoli, a Georgetown Egyetem munkatársa.

Az amerikai ruha- és cipőforgalmazók egyesületének kimutatása szerint az Államokban forgalmazott, de nem ott gyártott cipők árának 70 százaléka azután képződik, hogy a cipő megérkezik Amerikába – szállítás, tárolás, a forgalmazás költségei, és főleg a marketing költsége az, ami rárakódik az egyszeri cipő árára.

„A vásárló minőséget, méghozzá megbízható, tartós minőséget szeretnek kapni a pénzéért. A gyártók ezt fizettetik meg, és ezt a vevők hajlandók is megfizetni” – mondja Steve Lamar, az imént említett szervezet munkatársa.

Marburynek nem lesz könnyű dolga, ha meg akarja győzni a tiniket, hogy a Starbury cipők ugyanazt tudják, mint az Air Jordan csukák. A legnagyobb gyártók ma már speciális anyagokat (pl. kengurubőrt), és különleges dizájnelemeket (3D festés, változó színű festés) alkalmaznak, ami ugyancsak felfelé tolja az árakat, ráadásul a felhasznált alapanyagok csak egyre jobbak és drágábbak lesznek.



A sportcipők árában – ezt senki sem tagadja – benne van a drága pénzért felépített brand költsége is. Mióta a Nike bevezette az Air Jordant, ami a világ legnépszerűbb modellje lett, minden gyártó minden modell mellé igyekszik szerződtetni egy népszerű sportolót, sőt ma már bárki szóba jöhet, akiről el lehet hitetni, hogy köze van a divathoz és van valami stílusérzéke.

„A gyerekek azonosulni szeretnének a hősükkel, olyanok akarnak lenni, mint Jordan vagy Kanye West. A cipőben, amit hordanak benne van a személyiségük, és az Air Jordant modellekkel, egyet jelentenek a sikerrel.”

A marketingesek – egyik – kedvenc kifejezése a márkahűség, és ezt remekül lehet híres emberek segítségével építgetni.

„Ha valaki szegény, de megveszi magának a márkás cipőt, akkor is meg fogja majd venni ugyanazt a cipőt, amikor gazdag lesz” – állítja határozottan egy edzőcipőkre specializálódott marketinges cég.


Marbury nem most először áldoz pénzt egy fontos ügyre. 2001-ben a New York-i terrortámadások után 250 ezer dollárt utalt át a szponzorpénzeiből egy, az áldozatokat segítő alapítványnak. 2005-ben a Katrina hurrikán áldozatait támogatta mintegy egymillió dollárral, két évvel később pedig 1-1 millió dollár utalt át a New York-i rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat és a városi tanárok alapítványa számára.

Az biztos, hogy Marburynek nem kell több tízmillió dolláros szerződésekkel sztárokat toboroznia, hiszen neki van akkora neve a szakmában, amire lehet támaszkodni. Ahogy az is biztos, hogy a Kínában 15 dollárnak megfelelő jüanért eladható cipőket képtelenség lesz ugyanennyiért forgalmazni az Egyesült Államokban, hiszen, amint kiköt a cipőket szállító hajó, máris ott lesz az árban az import termékekre kivetett adó. És az is biztos, hogy a fejlesztésben nem fog tudni versenyezni a vezető gyártókkal.

„Ha egy cipő azt ígéri neked, hogy gyorsabb leszel, magasabbra ugrasz, és megvédi a lábadat a sérülésektől, akkor azt a cipőt fogod megvenni” – mondja a marketingszakember. Ezeket a fejlesztéseket pedig hétpecsétes titokként őrzik a gyártók, évente több millió dollárt fordítva szabadalmi jogaik megvédésére, illetve arra, hogy elfojtsák a konkurencia hasonló próbálkozásait.



Ebben már van tapasztalata Marburynek, aki 2006-ban egyszer már elindított egy hasonló üzletet. A Steve & Barry's nevű céggel közösen vitt bolt, azonban – hasonló tervekkel, mint most a Starbury – nem tudta megvetni a lábát a piacon, és 2009-ben csődbe ment.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!