Ők nyolcan valójában egy ember

Forrás: Netflix

-

A Wachowski testvérek Sense8 című sorozata a nyár egyik nagy durranása. Kisebb hibái ellenére nagyon eredeti és érzékeny, ha lesz második évad, nézni fogjuk.


Az egykori DVD-kölcsönzőből lett internetes film- és sorozatszolgáltató Netflix elég hamar bebizonyította, hogy nem puszta szórakozásból próbálkozik saját sorozatok gyártásával, hanem ezt nagyon is komolyan gondolja. Ehhez kellettek a hollywoodi A-ligából igazolt közreműködők, a gyors egymásutánban érkező, nagyon sok produkció, és az, hogy egyik sorozat se legyen olyan, mint a másik. A Netflixen nézhetünk politikai drámát (House of Cards), animációt (BoJack Horseman) és horrort (Hemlock Grove), női börtönös drámát (Orange Is the New Black), amerikai kultsorozat felélesztését (Arrested Development), képregényből készült sorozatot (Daredevil), vígjátékot (Unbreakable Kimmy Schmidt), és ki tudja, még mi mindent. A sorozatokat a sokszínűség mellett bátorság és nagyfokú vállalkozókedv jellemzi: a legtöbb esetben atipikus a téma, a történetvezetés vagy az ábrázolás.



A Netflix rohamtempójában van azért kockázat is, hiszen a dömpingben könnyen elsikkadhat egy-két sorozat, de egyelőre az előremenekülés stratégiáját választják, azaz folyamatosan emelik a tétet. Az idei nyár egyik legnagyobb dobása például a június elején bemutatott Sense8 volt, a Mátrixot készítő Wachowski testvéreknek és J. Michael Straczynskinak, a Babylon 5 sci-fi sorozat és egy rakás Marvel-képregény írójának közös alkotása. (Csak azért az "egyik legnagyobb dobás", mert még hátravan a Pablo Escobarról szóló Narcos és a Wet Hot American Summer című vígjáték előzménysorozata.)

A Sense8 nyolc ember története, akik különböző kontinenseken élik egymástól függetlenül az életüket, amíg rá nem döbbenek, hogy miközben külön emberek, aközben egyek is. A tizenkét részes sorozatban mindannyian megérzik egymást, de nem csak egyszerűen belelátnak a másik fejébe, hanem látják is, amit a másik, érzik is, amit a másik, és végül pikk-pakk meg is tudnak jelenni egymás társaságában. A tudomány ezt úgy nevezi, hogy transzhumanizmus, és erről, az emberi fejlődés lehetséges jövőjéről, valamint ennek a technikai környezetéről szól a sorozat.


Nyolc ember, aki valójában egy


Leírni egyszerűbb ezt, mint képernyőre vinni, és a Sense8 első részeiben ezért elég nagy a kavarodás, olyan, mintha csak a harmadik-negyedik rész körül éreztek volna rá a tapasztalt alkotók arra, hogy mit is akarnak pontosan. Később aztán szépen összefésülik a szálakat, és inkább az marad a permanens probléma, hogy túl sok a szereplő. A hosszú, egyórás részek ellenére nem tud mindegyikük kibontakozni, így néhány figura és történetleágazás felszínes marad. Ami és aki viszont ki van dolgozva, az ki van dolgozva. Például Nomi (Jamie Clayton), a transznemű hacker vagy Lito (Miguel Ángel Silvestre), a mexikói szappanoperasztár. Utóbbi mellett nagy kedvencem volt még Capheus (Aml Ameen), a kenyai sofőr, és bírtam a berlini széftörő Wolfgangot (Max Riemelt) is. A főszereplők közül egyébként senki sem nagy sztár, a leghíresebb arcokat, Daryl Hannah-t és a Lost Sayidját, Naveen Andrewst pedig alig-alig látjuk.



Ha a fentiekből esetleg megsejtették, akkor jól sejtették, hogy a Sense8-ben kiemelten kezelik a homoszexualitást, a transzneműséget és egyéb gender-témákat. Ez persze nem meglepő, mert ezek a transzhumanizmustól nem is olyan távoli területek, és ugye az egyik Wachowski fivér, Larry, 2010 óta már Lana, és a testvérek már a Felhőatlaszban vagy az első filmjükben, a Fülledtségben is foglalkoztak az egynemű szerelemmel. Itt pedig aztán tényleg elengedik a gyeplőt, a sorozat egyik kiemelt jelenetében például egy berlini szaunában kezdenek hatalmas csoportszexbe a szereplők.



Az orgia nem smafu, de csak egy a Sense8 nagyívű jelenetei közül. Van itt bollywoodi táncattrakció, valódi lövöldözéssel összekomponált filmforgatás, afrikai autósüldözés, és persze a globális szeretet jegyében csomó giccses jelenet. Utóbbiakba nagyon bele akartam látni a szándékos túlzást, de inkább az volt a benyomásom, hogy komolyan gondolták, még azt a jelenetet is, ami alatt a What's Up szól a 4 Non Blondestól. Amúgy giccs ide vagy oda, a Sense8 látványvilága szemkápráztatóan gyönyörű, és nagyon jó, hogy eredeti helyszíneken dolgoztak, nem egy stúdióban építették fel Izlandot, Szöult, Nairobit vagy Mumbait.


Miguel Ángel Silvestre mint Lito a Sense8-ben


A Sense8 nagyon szép, nagyon eredeti és nagyon érzékeny sorozat, ami, ahogy mondani szokás, valódi élményt jelent, még akkor is, ha ezt az élményt némileg lerontják a kevésbé kidolgozott karakterek és a túltolt jelenetek. Ha lesz második évad, amit egyelőre nem tudni, akkor biztos leülök megnézni, és akkor remélhetőleg már valamennyire klasszikus történetmesélést is láthatunk. A hősök ugyanis, miután egymásra találtak, azzal is szembesültek, hogy vadászik rájuk egy ember, akinek tilos belenézni a szemébe, mert akkor azonnal lát mindent és mindenkit. Ha lesz folytatás, jön az összecsapás!


Kövesd a VS.hu kultúrrovatát a Facebookon is!