Ők is tömegével menekülnek Európába, mégsem tudunk róluk semmit

Fotó: Getty Images / Patrick Aventurier

-

Az Európa felé tartó menekülthullám legnagyobb csoportja a szíriaiaké. Az Olaszországba tartó második legnépesebb tömeg viszont a Földközi-tengeren át a lélekvesztőkön egy olyan zárt országból érkezik, ahol nincs háború, a lakói mégis folyamatos rettegésben élnek. Modern rabszolgaság, globális kémrendszer, brutális kínzások: nem véletlenül nevezik Eritreát sokan Afrika Észak-Koreájának.


A hajdani olasz gyarmat fővárosát, Aszmarát Afrika egyik legszebb városaként tartják számon. A pálmafák árnyékában tekergő utcákat hangulatos kávézók és a század eleji olasz építészet remekművei szegélyezik. Noha a lakosság nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a keresztények és muzulmánok között, nem jellemző a vallási feszültség, és az ország kilenc, különböző nyelven beszélő etnikuma ugyancsak jól megfér egymás mellett.


A Fiat Tagliero épület Aszmarában. A futurista stílusú benzinkutat 1938-ban építették, és a világ egyik legszebbjének tartják


Eritrea ráadásul sorra pipálja ki az ENSZ által kijelölt millenniumi fejlesztési célokat (Millennium Development Goals – MNG), melyek a jobb életkörülményeket segítik elő: rengeteget javult az egészségügy, nagy mértékben csökkent a csecsemőhalandóság, valamint a HIV-fertőzöttek és a maláriások száma is messze a régiós átlag alatt van.

Mindezek ellenére az ENSZ adatai szerint havonta legalább 5 ezren hagyják el Eritreát, jelentős részük Európa felé veszi az irányt. Valójában olyannyira jelentős ez a rész, hogy az Európába a Földközi-tengeren át tartó migránsok második legnagyobb csoportját adják az eritreaiak, ami az ország mindössze 6 milliós lakosságát tekintve még aggasztóbb képet sejtet. Az EU-ban a szíriaiak mellett ők a másik népcsoport, amelynél a menedékkérők legalább 75 százalékának meg is adják a menekültstátust.

De nem Európa az egyetlen úti cél: az ENSZ adatai szerint több százezren menekültek a környező Szudánba és Etiópiába, sőt, még a polgárháborús Dél-Szudánba és Jemenbe is. De vajon mi olyan szörnyű Eritreában, hogy az emberek önként néznek farkasszemet egy polgárháború rémségeivel vagy az embercsempészek kegyetlenségével?


A demokráciával csak a baj van

590 dolláros egy főre eső GDP-vel Eritrea a világ egyik legszegényebb országa (Magyarországon ez a szám közel 14 ezer dollár), ráadásul az ENSZ 2009-ben máig fenntartott szankciókat vezetett be ellene. Az ENSZ biztonsági tanácsa szerint Eritrea az Afrika szarván elhelyezkedő többi ország – Szomália, Etiópia, Szudán – stabilitásának megbontására törekszik azzal, hogy helyi felkelőcsoportokat támogat fegyverekkel és kiképzéssel.


Ilyen csoport többek között az al-Kaida szomáliai alszervezete, az al-Shabab is. Noha az ENSZ jelentése szerint a szankciók bevezetése óta Eritrea kezd eltávolodni a dzsihadista csoporttól, és ma már nincs nyílt kapcsolat közöttük, nem zárják ki, hogy titokban még mindig él valamilyen együttműködés.


Isaias Afwerki, Eritrea eddigi egyetlen elnöke


A legtöbben azonban nem a gazdasági nehézségek, vagy az iszlamista milíciák támogatása miatt döntenek a hosszú és életveszélyes út mellett, hanem a hatalmon levő rezsimnek való teljes kiszolgáltatottságtól próbálnak elmenekülni. A fiatal afrikai országban ugyanis azóta, hogy 1993-ban 30 éves véres küzdelem után elnyerte Etiópiától a függetlenségét, egyszer sem tartottak még szabad választásokat, és nem is valószínű, hogy erre a belátható jövőben sor kerülne.

„Majd tartunk, ha eljön az idő” – mondta Yemane Ghebreab, az elnök politikai tanácsadója a BBC-nek adott interjújában. „Azonban úgy gondolom, hogy ez a megrögzöttség a választásokkal egyáltalán nem helyes. Csak problémákat okoz Afrikának.”



Emberek és jogok lábbal tiprása

A hatalomhoz ragaszkodó egypártrendszert szövevényes és kiterjedt besúgóhálózat egészíti ki. Ahogy egy másik, 500 oldalas ENSZ jelentésben fogalmaz egy eritreai: „az emberek már gondolkodni sem mernek, mert félnek, hogy még a gondolataikat is lehallgatják.”

Az országban elkövetett emberjogi kihágásokat felderítő jelentés készítőit a kormány nem engedte be Eritreába, ezért 550 külföldön tartózkodó eritreai bevonásával állították össze a dokumentumot. A jelentés szerint Eritreában rendszeresen és szisztematikusan sértik meg az emberi jogokat, ráadásul emberiség elleni bűntényekkel is vádolják az ország eddigi egyetlen elnökének, Isaias Afwerkinek a kormányát.


A kisfiú egyike annak az 1100 hozzátartozó nélküli gyereknek, akik az Etiópia északi részén felállított menekülttáborban élnek. Mintegy 35 ezer eritreai menekültnek ad otthont a tábor


A Transparency International korrupciós listáján 175-ből a 166-ik helyen álló Eritreában az ENSZ szerint nem ritka, hogy emberek nyomtalanul eltűnnek, vagy brutális kínzásokon esnek át. A BBC stábjának egy menekült arról számolt be, hogy őt két évre bezárták egy konténerbe kilenc másik fogoly mellé, ahonnan csak azért hozták ki néha, hogy összeverjék. A férfi máig nem tudja, mi volt ellene a vád, tárgyalása sem volt soha, a hozzátartózói pedig évekig nem tudták, hogy hova tűnt.


Másfél év rabszolgaság

Isaias Afwerki rezsimjének egy másik sokat vitatott eszköze a sorkatonai szolgálat, amely többek szerint lényegében rabszolgamunkát jelent. 18 évesen minden eritreainak nemzeti szolgálatra kell jelentkeznie, ahol katonai vagy civil munkára is beoszthatják őket. Ugyan elvben csak másfél évet kell lehúzni, a valóságban jóval tovább, akár egy egész életen át is eltarthat a kötelező szolgálat.

Ghebreab elismerte a BBC riporterének, hogy van, akinek tovább kell szolgálnia, ami nehéz lehet az érintettek számára, ám szerinte a több évtizede lezajlott függetlenségi háború miatt az ország érdeke megkívánja a polgárok rendkívüli áldozathozatalát. Ezzel szemben számos menekült arról számolt be, hogy magas beosztású tisztek és kormányhivatalnokok magánbirtokain dolgoztatták őket ingyen, szó sem volt az ország érdekeiről.



Az országot elhagyó menekültek túlnyomó része azokból a fiatalokból áll, akik nem akarják megkockáztatni az életük végéig tartó rabszolgamunkát, és inkább bevállalják a veszélyes utat Szudánba vagy Jemenbe a Vörös-tengeren át. Tudják, ha elkapják őket a határon, brutális kínzások várnak rájuk. A lakosság idősebb részében viszont sok az elhivatott patrióta, akik még harcoltak a végtelennek tűnő függetlenségi háborúban. Ők egyelőre makacsul kitartanak a rezsim mellett. Eritreában egyébként belföldön is csak útlevéllel lehet utazni, így próbálják megnehezíteni a dezertőrök dolgát.


Bárhova mész, Eritrea követni fog

Az EU külső határait felügyelő Frontex jelentése szerint mintegy 35 ezer eritreai érte el az Uniót 2014-ben, ami a háromszorosa az azt megelőző évnek. Csakhogy a menekültek még ilyen távol Eritreától sincsenek biztonságban, ugyanis a rezsim kémhálózata az egész világra kiterjed. A külföldre került eritreaiaknak a jövedelmük 2 százalékát be kell fizetniük úgynevezett „rehabilitációs adóként”, amennyiben ezt nem teszik meg, a kémek gondoskodnak róla, hogy az otthon maradt családtagokon keresztül kizsarolják az összeget.


Mivel sem az újságírók, sem pedig a nemzetközi szervezetek munkatársai nem tehetik be a lábukat az országba, Eritrea továbbra is a világ egyik leginkább elzárt államának számít. Amíg a politikai letartóztatások, a kínzással kierőltetett vallomások és a rabszolgamunka mindennapos marad, addig Afrika legszebb fővárosa csak rémálmoknak adhat otthont.