Ők az új földesuraink

Fotó: AFP / OLIVIER MORIN

-

Mentsük, ami menthető. Ez lehet az egyik leggyakoribb motiváció a mögött, ha valaki állami földekre licitált az év végén. A hosszú bérleti szerződésekkel terhelt saját tulajdon nem tűnik a legjobb üzletnek, de ha az elmúlt évek általános bizonytalanságát figyelembe vesszük a földbérletpályázatok körül, akkor érthető, miért érzik úgy a mezőgazdasági nagyvállalkozók, hogy csak a saját tulajdon jelenthet garanciát számukra a túléléshez. Az állattartóknál különösen nagy a tét, ahol egy-egy bérelt földterület elvesztése az állatok életébe kerülhet. Kigyűjtöttük a régi-új földesurak megyei toplistáit.


Az új földbirtokosok elitjének többsége nem strómannak vagy zugügyvédnek tűnik, zömük valóban a mezőgazdaságból él, sokszor családi vállalkozásként működnek, még akkor is, ha külföldi származású a família. Ezt tapasztaltuk, miután végigpásztáztuk az állami földárverések végeredményét, és kiszűrtük a megyénként legnagyobb földbirtokokat kihasító gazdákat.

Ismerős, vagy ha úgy tetszik, érdekes nevek azért így is feltűnnek, például a sukorói telekcsere Gyurcsányéknak kedvező értékbecslője, akinek a fia utóbb fideszes helyi politikus lett, vagy az újdonsült adófőnök, Tállai András földije, esetleg az első Orbán-kormány kisgazda agrárminiszterének, Torgyán Józsefnek az egykori stratégiai tanácsadója vagy a borászatáról ismert báró Twickel György.

De a föld felé fordultak az ország legnagyobb cégeinek menedzserei és üzleti partnerei is. A Mol-főnök Hernádi Zsolt egyik cégének a vezetője, a Mol motorhajtóanyag-gyártásának volt igazgatója és az OTP igazgatóságának egyik tagja. Ők mindannyian toplistások lettek a saját megyéjükben.

Az is látszik ugyanakkor, hogy sokan nem mozgattak volna meg ekkora vagyonokat – még ha hitelből is –, és nem fektették volna pénzüket földekbe pusztán reális gazdasági számítás alapján. A földszerzés üzletét ugyanis rontja, hogy a birtokok jelentős részén akár több évtizedre szóló földbérleti szerződések vannak érvényben. Így az új földesurak sokszor csak nyugdíjas éveikre kerülhetnek birtokon belülre, vagy csak utódaik élvezhetik ki teljesen a tulajdonjogot.

Mégis az elmúlt évek változásai a mezőgazdaságban – először a földhaszonbérleti szerződések újragombolása, most pedig a tulajdonviszonyok feszegetése – olyan bizonytalan helyzetet teremtettek, ahol a vállalkozók csak a saját tulajdont tekintik biztosnak, még akkor is, ha az esetleg még évtizedekig veszteséget termel. Az általunk megkérdezett vállalkozók közül sokan attól tartottak, hogy az állataik takarmányozását sem tudják garantálni, ha nem kerül saját tulajdonukba a művelt föld. És ez a hozzáállás nem csak a baloldalhoz köthető agrárvállalkozókra volt jellemző.

A legnagyobb földvásárlók egyharmada nő, amit nem feltétlenül vártunk volna. Az is meglepő, hogy nem a nyugati határszélen voltak a legnagyobb licitversenyek, és nem ott alakultak ki a legmagasabb hektáronkénti árak, hanem a gazdálkodás szempontjából talán stabilabb, jó termőterületeken és persze Budapesten, ahogy ez a térképen is látható.



Persze nem kevés esetben politikai szálak is kirajzolódnak. Jellemzően új birtokosok jelentek meg olyan nagy agrárcégek bérleményein, amelyeknek tulajdonosai nem ápolnak túl jó viszonyt az Orbán-kormánnyal. Ilyenek a Simicska-cégek vagy a szocialistákhoz kötődő Leisztinger Tamás agrárvállalkozásai. Előbbi területen különösen érdekes Marcus Döll, aki egy másik német agrárbárónk, Helmut Gsuk mérnöke. Annak a Helmut Gsuknak az egyik cégénél dolgozik, akinek a pletykák szerint bejárása van Orbán Viktorhoz.

És persze vannak olyan költő-politikusok, akik anyagi függetlenségük megalapozását a családi földvásárlásban látták. L. Simon László feleségének ráadásul Fejérben kellett megküzdenie a maga 300 hektárjáért, márpedig ebben a megyében volt a legnagyobb tülekedés az állami birtokokért. Itt akart földet kihasítani magának a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc családja, Orbán Viktor vejének a családja, az Orbán család földjeit igazgató Flier család és még sokan mások.

Békésben pedig mintha hallgatólagos kiegyezés született volna a patinás ménesbirtokokon: a céghez köthető licitálók ezerhektáros nagyságrendben csaptak le a veszni látszó földekre, méghozzá kikiáltási áron.

Közben pedig eddig – legalábbis országos szinten – ismeretlen családi gazdaságok emelkedtek fel a több száz milliós befektetésekre is képes vidéki elitbe. Csongrád megyében például a Gyenge-Mátó család, Veszprémben pedig Ruischék a régi-új földbirtokosaink.



Íme tehát a megyei toplisták, vagyis a személyenként legnagyobb földterületre sikeresen licitálók: