Nyugtalanítja a menekültválság? Pedig ez még csak a kezdet

Fotó: Biosphoto / Frédéric Pacorel

-

Ahogy a globális felmelegedés egyre jobban érezteti a hatását a Föld számos pontján, a világnak meg kell ismernie a klímamenekült fogalmát. Az idén Európát is elérő modern kori népvándorlás semmi ahhoz képest, ami akkor zúdul ránk, ha államok süllyednek el, és országok válnak lakhatatlanná. A hétfőn kezdődött párizsi klímacsúcson tényleg mindannyiunk jövője foroghat kockán.


„Ha azt gondoljátok, hogy a szélsőségesek okozta menekültválság nagy kihívás Európának, nézzétek meg, mi fog történni, amikor nem lesz elég víz és élelem, a törzsek pedig a puszta életben maradásért fognak harcolni egymással” – mondta John Kerry, az Egyesült Államok külügyminisztere egy alaszkai konferencián augusztusban. Beszédében Kerry a „klímamenekültekre” utalt, vagyis azokra az embertömegekre, akik a klímaváltozás hatásai miatt kénytelenek elhagyni az otthonukat.


Az elhúzódó szárazságok, az emelkedő vízszint és az egyre zordabb telek miatt máris emberek milliói döntöttek a költözés mellett. Túlnyomó részük országhatárokon belül, a nagyvárosokban keres menedéket, egyre többen vállalkoznak azonban több ezer kilométeres vándorutakra, melyek végállomása gyakran Európa.

Az ENSZ felmérése szerint 2008-ban 20 millióan váltak otthontalanná a klímaváltozás miatt, az Internal Displacement Monitoring Centre (IDMC) nevű megfigyelő szervezet szerint pedig az utóbbi hét évben átlagosan 22,5 millióan veszítették el az otthonukat a szélsőséges időjárásnak betudhatóan. 2013-ban Chris Bryant, brit bevándorlásügyi árnyékminiszter – másokhoz hasonlóan – azt jósolta, hogy 2050-re a klímamenekültek száma el fogja érni a 200 milliót.



Az adatokat azonban sokan kétségbe vonják: legfőbb kritikaként azt szokták felróni, hogy a becslések a természeti katasztrófák által érintett emberek számának egyszerű összeadásával jöttek ki, holott ilyen jelenségek – ha nem is ekkora mértékben – a klímaváltozás nélkül is előfordulnak.

Valóban, nem minden esetben lehet egyértelműen azt mondani valakire, hogy a klímaváltozás elől menekül, mivel a globális felmelegedés gyakran közvetve okoz tömeges népvándorlásokat. Ahogy ezt tette például Szíria esetében is.


Víz nincs, dzsihád van

Az Európába érkező – modern kori népvándorlásnak is nevezett – menekültáradat legnagyobb csoportját azok a szíriaiak adják, akiket a lassan 5 éve folyó véres polgárháború üldözött el az országukból. A 2011-es arab tavasz nyomán kialakult hatalmi vákuumot számos mérsékelt és radikális fegyveres csoport igyekszik betölteni: az Aszad-rezsim, az Iszlám Állam, az al-Kaida és még több száz kisebb-nagyobb felkelőcsoport küzdelme több millió embert üldözött már el Szíriából. Ezek az emberek tehát egy fegyveres konfliktus elől menekülnek, gondolhatnánk, nem a klímaváltozás elől.


Csakhogy Barack Obama, Károly herceg és más vezetők szerint a polgárháború kirobbanása nagyon is szorosan kötődik a globális felmelegedéshez. Az Aszad-dinasztia 4 évtizedes, autokratikus uralkodása alatt el tudta kerülni a komolyabb lázadásokat annak ellenére, hogy a velejéig korrupt és diktatórikus rendszer nem lopta be magát a szíriaiak szívébe.



A 2000-es évek közepétől azonban 5-6 éven át az ország történelmének legkeményebb szárazsága sújtotta Szíriát, melynek hatására a vidéki lakosság tömegesen kezdett el a városokba özönleni. Az életszínvonal csökkenésével és a városok zsúfoltabbá válásával a társadalmi feszültségek egyre kiélezettebbé váltak, a kormány pedig nem tett szinte semmit a helyzet enyhítésére. A szikrát az adta, amikor 2011. március 18-án egy békésnek induló tüntetésen a rendőrség tüzet nyitott, több felvonulót megölve – a kirobbanó konfliktusba mostanra már szinte a világ összes nagyhatalma bekapcsolódott valamelyik oldalon.

Igaz, nem a globális felmelegedés gyilkolta le a polgárháború több mint 200 ezer áldozatát, de – ráerősítve a háttérben húzódó egyéb szociális, gazdasági és politikai problémákra – nagyban hozzájárult a konfliktus kirobbanásához.

Noha Szíria talán napjaink leglátványosabb humanitárius katasztrófája, korántsem az egyetlen, amely közvetve vagy közvetlenül a klímaváltozás számlájára írható. Az IDMC adatai szerint Szíria után a világon a legtöbb belső menekült – vagyis, aki országhatáron belül maradt – Kolumbiában található. Az évtizedek óta tomboló gerillaháború és a kíméletlen drogipar több mint 6 millió embert kényszerített otthona elhagyására.



A National Geographic novemberben egy nagyobb riportot szentelt a kolumbiai Guajira-félsziget őslakosai bemutatásának. A térséget évek óta sújtó szárazság az itt élő közel 400 ezer wayúunak komoly problémát okoz. Víz és táplálék hiányában az asszonyok többsége nem tudja anyatejjel táplálni a gyermekét, a több kilométerről hazacipelt, sáros víz pedig sokak halálát okozta. Az élhetetlen körülmények elől rengetegen a nagyvárosokat körülvevő nyomortelepekbe kénytelenek költözni, ahol könnyen valamelyik bűnszervezet tagjaként lehet végezni.



Modern kori Atlantiszok

Míg a pusztító szárazságok nem példa nélküliek a történelemben, a tengerszint emelkedésével olyan helyzet alakulhat ki, amilyen a mitológiai idők óta nem fordult elő, sőt, valószínűleg akkor sem: egész országokat nyelhet el a tenger.


A Maldív-szigetek mindössze 2,5 méterrel magasodik a tengerszint fölé, Tuvalu 5 méterrel. A Foreign Affairs cikke szerint az előbbi 30, az utóbbi 50 év múlva fog eltűnni a hullámok között. Összesen 22 csendes-óceáni szigetet – és rajtuk közel 10 millió embert – fenyeget az elsüllyedés veszélye.


Klímamenekültek, Kiribati


Az evakuálás – vagy népszerűbb kifejezéssel élve népességtranszfer – előkészületei már megkezdődtek. Szamoa lakosságának 57 százaléka, Tongának pedig közel 46 százaléka hagyta már el az otthonát, többségük Új-Zélandon telepedett le. Míg Új-Zéland évi 75 tuvalui állampolgárnak is biztosít vízumot, Ausztrália nem hajlandó ugyanerre. Az Egyesült Államok engedélyezte, hogy a Marshall-szegetek lakói vízummentesen éljenek és dolgozzanak az országban, Kiribatinak pedig Fiji ígérte meg, hogy befogadja a klímamenekülteket, ha a szükség úgy hozza.



Egy állam lakóit ugyan be lehet fogadni, magát az államot nem. A jelenleg hatályos nemzetközi egyezmények szerint egy állam nem létezhet szárazföldi területek nélkül, így, ha egyszer víz alá kerülnek, az érintett országok feltehetően megszűnnek majd létezni. Ami egy elég szokatlan felállást eredményezhet.

Egy ország ugyanis nem szokott csak úgy, nyomtalanul eltűnni. A történelem viharában gyakran előfordul, hogy egy állam beleolvad egy másikba, kettészakad, esetleg egy teljesen új jelenik meg a helyén. De nem válik semmivé.

Ez számos jogi problémát is felvet. Nem elég, hogy a klímamenekült nem egy jogi fogalom – így a nemzetközi jog alapján a fegyveres konfliktusok elől menekülőkkel ellentétben nem illeti meg őket védelem –, de felmerül a kérdés, hogy egy elsüllyedt országnak lehetnek-e állampolgárai. Értük ki felel?

A tengerszint emelkedése nem csupán az óceáni szigeteket fenyegeti, hanem sok alacsonyan fekvő, kontinentális területet is. Becslések szerint 2050-re Banglades területeinek 17 százaléka víz alá fog kerülni, és az IDMC szerint az országot érő súlyos áradások már most mintegy 540 ezer embert kényszerítettek rá, hogy otthonukat elhagyva valamelyik nagyvárosban keressenek menedéket.


Klímamenekültek, tenger


Mit várhatunk a párizsi klímacsúcson?

„Ha nem sikerül megegyeznünk, és nem lépnek érvénybe jelentős intézkedések, akkor nem menekültek százezreivel kell szembenéznünk a következő 20 évben, hanem millióival” – mondta Francois Hollande francia elnök szeptemberben a párizsi klímacsúcs fontosságára utalva.


A november 30. és december 11. között tartott klímacsúcson a világ 190 országának vezetői gyűlnek össze, hogy megegyezzenek, ki milyen kötelezettséget vállal 2020-at követően. A Guardian úgy tudja, hogy az EU 2030-ig 40 százalékkal fogja visszafogni a károsanyag-kibocsátását az 1990-es szinthez képest, az Egyesült Államok 2025-re 26-28 százalékkal csökkenti a magáét a 2005-ös szinthez képest, Kína pedig ígéretet tesz, hogy a kibocsátása 2030 után csökkenő pályára fog állni.


Klímamenekültek, Francois Hollande


Ha a globális felmelegedés továbbra is a jelenlegi íven haladna, akár 5 Celsius fokkal is megemelkedhetne a hőmérséklet az iparosodás előtti időkhöz képest. Bár ez nem feltétlenül hangzik soknak, az előző jégkorszag átlaghőmérséklete is mindössze 5 fokkal tért el a mostanitól. Ha minden kormány betartja a párizsi csúcson tett vállalásait, akkor a hőmérséklet emelkedést vissza lehet szorítani 2,7-3 Celsius fokra.

Csakhogy a szakemberek szerint már 2 fokos emelkedésnél visszafordíthatatlanná válik a globális felmelegedés, és olyan városokban, mint mondjuk Bagdad – ahol manapság 8 szélsőségesen forró nap van egy évben – 2 fokos emelkedés esetén akár 90 ilyen napra is számíthatnak az emberek.

A kitűzött célok tehát jó irányba megtett, fontos lépések, ám félő, hogy önmagukban nem lesznek képesek elejét venni a klímamenekültek áradatának. És akkor a világ összes kerítésével és stratégiai bombázójával sem lehet majd megoldani a problémát.