Nyugodjon meg, soha nem leszünk teljes biztonságban

Forrás: facebook.com

-

Szinte biztos, hogy Európa-szerte, így Magyarországon is látványos intézkedések és drága fejlesztések követik majd a brüsszeli terrortámadásokat. A terrorizmus története viszont azt mutatja, hogy igazi megoldás nincs: legfeljebb eltéríteni lehet a támadásokat. Ha ugyanis valaki ölni akar, az megtalálja a módját, bármit is csináljanak a titkosszolgálatok.


„Úgy kell tekintenünk biztonsági szempontból mindazt, ami Brüsszelben történt, mint egy olyan támadást, ami Magyarország ellen is irányul” – mondta az M1-nek szerdán délelőtt Orbán Viktor miniszterelnök, miután részt vett az úgynevezett operatív törzs ülésén. A kormányfő azt üzente: érvényben marad a készültség, az emberek pedig számítsanak arra, hogy sok rendőrt fognak látni, itt-ott páncélozott járműveket és járőröző katonai rendészeket is.

Más kérdés, ilyenkor ténylegesen mennyit ér a katonák utcára vezénylése vagy a terrorelhárítók páncélozott járműveinek kiállítása a ferihegyi repülőtér bevezető útján, és mennyire erőfitogtatás, amellyel a veszély komolyságát hangsúlyozzák, illetve azt mutatják, hogy a kormány ura a helyzetnek. Kedden a brüsszeli repülőtéren is voltak szolgálatban katonák, a terroristák mégis végre tudták hajtani akciójukat.



Más irányba fordulnak

A keddi brüsszeli robbantások után mégis az várható, hogy jelentősen szigorítani fogják egyes épületek őrzését, több lesz az igazoltatás, a csomagátvizsgálás. Ez megnyugtató érzés lehet sokaknak, de a terrorizmus története azt mutatja, az igazán elszánt támadók gyorsan alkalmazkodnak, és a kisebb ellenállás felé mozdulnak el.

A '60-as és ’70-es években például a terroristák bevett módszere volt az utasszállító gépek eltérítése. Azóta annyira megszigorították a biztonsági előírásokat, hogy szinte lehetetlenné vált fegyvert csempészni egy repülőgép fedélzetére.

Az utolsó nagy gépeltérítés 2001. szeptember 11-én történt, amikor a terroristák álbombákkal és késekkel felszerelkezve vették át az uralmat a gépek felett, amelyeket azután nekivezettek a Word Trade Centernek és a Pentagonnak. A támadások után ismét szigorították a biztonsági intézkedéseket, például komoly biztonsági ajtókkal látták el a pilótafülkéket. Ennek is köszönhető, hogy a nyugati világban azóta alig történt sikeres gépeltérítés.

Ugyanakkor, ha valahol nagyon megerősítik a védelmet – például robbanóanyagot érzékelő szkennereket telepítenek –, azzal legfeljebb eltéríteni tudják a terroristákat. A repülőgépek után például a tömegközlekedés vált fő célponttá: a 2004-es madridi támadásokban 192, a 2005-ös londoni merényletekben 56 ember halt meg. Amikor pedig tavaly nyáron egy Párizsba tartó expresszvonaton lövöldözni kezdett egy férfi, már sokaknak eszébe jutott, hogy a vasút lehet az egyik gyenge pont, de szúrópróbaszerű ellenőrzéseknél jobb ötlete senkinek nincs ennek orvoslására. A metró vagy a vonatok nagyobb biztonsága megvalósíthatatlan: túl sok embert kellene ellenőrizni, ami elviselhetetlenül lelassítaná a közlekedést, és túl nagyok lennének a költségek is.


Nem követelnek, ölni akarnak

Az igazi probléma az, hogy a legújabbkori terroristák már nem intéznek követeléseket a hatóságokhoz, mint tették ezt a ’70-es évek gépeltérítői, és nem is szimbolikus célpontokra utaznak, mint a szeptember 11-i támadás kitervelői. Ők egyszerűen minél több embert akarnak megölni, és nagyjából mindegy, hogy hol. Ezért keresik a nem őrzött, úgynevezett puha célpontokat: a Charlie Hebdo szerkesztőségét, a párizsi éttermek teraszát, a Bataclan koncerttermet vagy mint most, a brüsszeli repülőtér indulási csarnokát, ahol még nincs biztonsági átvizsgálás.

Logikus lépés lehet megpróbálni a potenciális terroristák kiszűrését, még mielőtt belépnének az országba. A jelenlegi helyzetben biztosan a bevándorlás korlátozása lesz az egyik csapásiránya az európai reakcióknak is – Orbán Viktor nem véletlenül hangsúlyozta, hogy érvényben marad a tömeges migrációra hivatkozva kihirdetett veszélyhelyzet. Az amerikai Belbiztonsági Minisztérium is arra büszke, hogy a vízumkérelmek és a légiutasok adatainak feldolgozásával több ezer, terrorista kapcsolatokkal rendelkező ember bejutását akadályozták meg az elmúlt években.

Ennek is vannak azonban korlátai, hiszen nem minden terrorista bevándorló. Már a 2005-ös londoni merényletek elkövetői is brit állampolgárok voltak, a tavaly novemberi párizsi támadásokat pedig francia és belga állampolgárok követték el, akik ellen nem használ a határellenőrzés semmilyen szigorítása. Vannak olyan terroristák is, akiknek még csak a származása sem lehet gyanús: az Egyesült Államokban 2001 után 27 terrortámadást regisztráltak, amelyből csak kilenc volt iszlamista hátterű (összesen 45 ember életét követelték), 18 esetben viszont hazai, szélsőjobboldali támadót azonosítottak (48 halálos áldozat).


Utólag mindig jó a technológia

Orbán Viktor szerdán arról is beszélt, hogy elő kell venni a korábban költségvetési okokból elhalasztott technológiai fejlesztéseket, elsősorban az információszerzés terén, hogy Magyarország felzárkózzon a legfejlettebb államokhoz. A terrorizmus – és a szervezett bűnözés – elleni harc fő csapásiránya ugyanis az elmúlt évtizedben az elektronikus hírszerzés felé tolódott el. A fejlett államok, főleg az USA, hatalmas kapacitásokat építettek ki, hogy gyakorlatilag bárkit és bármit le tudjanak hallgatni, illetve fel tudják dolgozni az adatokat.

Csakhogy a terroristák erre is reagáltak. Bármennyire is bátor és nemes cselekedet volt Edward Snowdentől az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos megfigyeléseinek leleplezése, a kémprogramokról nyilvánosságra hozott dokumentumokat valószínűleg a terroristák is érdeklődéssel olvasgatták. Beigazolódott a titkosszolgálatok legnagyobb félelme, hogy a szélsőségesek „sötétbe vonulnak”, vagyis nem használnak se telefont, se internetet. Vagy ha igen, akkor olyan titkosító alkalmazásokat vesznek igénybe, mint például a Telegram, amelynek feltörése gyakorlatilag lehetetlen. Ugyancsak a kódolás problémájával találta magát szemben az FBI, amely eddig sikertelenül próbálta feloldani a San Bernardino-i merénylő iPhone-jának zárolását, a gyártó Apple pedig nem akar segíteni ebben.

A technológiai fejlesztések hasznáról megoszlanak a vélemények, és ezek közt nehéz igazságot tenni, hiszen a valódi adatok nyilván titkosak. A megfigyelési rendszerek támogatói szerint rengeteg merényletet tudtak megakadályozni, a kritikusok szerint viszont ezek az adatbázisok legfeljebb utólag segítenek felderíteni egy-egy támadás hátterét. Jó példa lehet erre az arcfelismerő rendszer, amelynek létrehozására már Magyarországon is van törvényi háttér. Ez is csak akkor működik, ha már van fénykép vagy kamerafelvétel az elkövetőről, egyébként nem fogja kiszúrni az utcán sétáló terroristát.


Alkotmányos kérdések

A legmodernebb megfigyelési rendszerek sem tudnak mit kezdeni az olyan alvó sejtekkel, amelyek akár évekig nem kommunikálnak senkivel, mielőtt egy váratlan pillanatban aktivizálnák magukat. Még kevésbé a magányos elkövetőkkel, mint Anders Breivik volt, aki 2011-ben 77 embert ölt meg Norvégiában, vagy Karst Tates, aki 2009-ben nyolc embert gázolt halálra, mikor a holland királyi családot próbálta megölni a nemzeti ünnepen. Utóbbi esetek megkérdőjelezik azokat az érveléseket is, hogy megszűnik a terrorizmus, ha annak okát felszámolják, például békét teremtenek a Közel-Keleten.

A végletekig fokozott biztonság és a megfigyelési rendszerek fejlesztése ugyanakkor nagyon komoly kérdéseket vet fel a polgári szabadságjogokkal kapcsolatban, hiszen a hatóságok rengeteg adathoz juthatnak például a magánélettel vagy a politikai nézetekkel kapcsolatban. Tisztában van ezzel a magyar kormány is, a miniszterelnök ezért is adta ki szerdán az utasítást, hogy elő kell venni az Alaptörvény korábban tervezett, de politikai okokból félretett módosításának tervét, amely bevezetné a terrorveszélyhelyzet fogalmát.

Mint minden különleges jogrend, a terrorveszélyhelyzet bevezetése is a normál ügymenettől eltérő jogkörökkel ruházná fel a kormányt. Összesen harminc különféle, a szabadságjogokat is érintő intézkedésre adna lehetőséget, akár 60 napon keresztül. Ezek közt vannak logikus lépések – feltételezve, hogy valóban terrortámadás veszélye fenyeget. A legnagyobb gond azonban, hogy a fenyegetés nem látható, így lényegében bemondásra kellene elhinni a titkosszolgálatoknak és az azt felügyelő kormánynak, hogy valódi és konkrét veszély fenyeget.