Nincs sok értelme a járulékcsökkentésnek

Fotó: MTI / Balázs Attila

-

Nagyon sokba kerülne és semmit sem javítana a munkaerőhiányon a járulékcsökkentés – vélik szakértők.


Hiába jelentette be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, hogy az őszi adócsomagban már benne lesz a járulékcsökkentésre irányuló javaslat a munkaerőhiány megoldásához, szakértők szerint ez nem fogja elérni a kívánt hatást. Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke szerint mindenképpen képzési, lakhatási, toborzási-szervezési megoldásokkal kellene kombinálni a tehercsökkentést ahhoz, hogy működjön.

A munkavállalók bruttó bérük után az szja mellett összesen 18,5 százalék járulékot fizetnek, elvileg ezt lehetne csökkenteni. E kedvezmény azonban a vállalkozók terheit egyáltalán nem csökkentené, és így nem eredményezné a cégek versenyképességének növekedését, ezzel több munkahely megteremtésének lehetőségét – mutatott rá Zara.


Munkaerőt nem hozna a csökkentés


Ugyanakkor valószínűleg nem is csábítaná haza azokat, akik a magasabb bérek reményében hagyták el az országot, hiszen ehhez édeskevés lenne a járulékcsökkentéssel járó nettó béremelkedés. Az átlag EU-s és magyar bérek között nagyobb a különbség. Az sem valószínű, hogy a környező országokból vonzana hozzánk képzett munkaerőt – hacsak nem Ukrajnából –, mert már a román gazdaság is jobb helyzetben van, mint a magyar. A képzetlen munkaerőt igénylő mezőgazdaságban jelentkező munkaerőhiányt sem oldaná meg, mivel ezen a területen eddig is költség- és köztehermentesen, vagyis szürkén vagy feketén foglalkoztatták az embereket.

Szóba jöhet még, hogy a közmunkások mennek el piaci munkahelyre, hiszen mégis magasabb lenne a nettó bérük, illetve a vállalatok fontolóra vehetik alkalmazásukat. Zara szerint csak ebben az esetben vezethet a járulékcsökkentés a munkaerőhiány csökkenéséhez. Ami a járulékcsökkentéstől vitathatatlanul várható, az sokkal inkább a fogyasztás további élénkülése és a dolgozói szegénység mérséklődése.


Amit megéreznének

Zara László szerint azonban nem erre, hanem a foglalkoztatót terhelő szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás mérséklésére lenne inkább szükség. A foglalkoztatók jelentős – legalább 10 százalékot elérő –, egy lépésben végrehajtott csökkentést már valóban megéreznének. A nagyobb cégeknél, ahol sokan dolgoznak, a megtakarításból technológiai beruházást lehetne végrehajtani, esetleg a már ott dolgozók bérét lehetne emelni, vagy akár új munkahelyeket is lehetne teremteni.

A mikrovállalkozásoknál azonban még ennek a csökkentésnek sem lenne számottevő hatása, hiszen esetükben ez a kedvezménymérték nem volna elég egy-egy beruházás megvalósítására vagy új munkahelyek megteremtésére. Csak a mostani alkalmazottak (sokszor a tulajdonosok) bérének növekedéséhez, esetleg tisztulásához és áttételesen ismét csak fogyasztásnövekedéshez vezetne.

Ráadásul mindez nagyon sokba kerülne, 10 százalékpontos csökkentés ugyanis a költségvetésnek évente 800 milliárd forint kiesését jelentene. Ez nagyjából annyi, mint az államháztartás tervezett hiánya. Ennek fényében eleve kérdéses az általános és jelentős járulékcsökkentés; ideális esetben is jelentős mértékű, de csak több lépcsőben végrehajtott csökkentés képzelhető el, illetve – ha nem lenne amúgy egykulcsos adórendszer – a sávos járulék bevezetése mérsékelhetné a költségvetési kiadást.