Nincs rá bizonyíték, hogy valóban bundáztak volna teniszezők

Fotó: ANADOLU AGENCY / Yunus Kaymaz

-

A sportági bundabotrányban vizsgálódó szervezet szerint attól, hogy vannak fogadási csalások, a játékosok még nem feltétlenül érintettek.


A tenisz tisztaságát és függetlenségét felügyelő szervezet, a TIU (Tennis Integrity Unit) vizsgálatának a múlt héten kirobbant fogadási csalás ügyben megszülettek az első eredményei. A TIU szerint a fogadási csalások valóban létező rendszere és kimutatható jelenléte nem okvetlenül bizonyíték arra, hogy teniszezők is csaltak el meccseket. „A fogadási csalások léte félrevezető lehet, és számos más dolog is állhat az ilyen esetek mögött” – írja a jelentés.


Nem mindegy, hogy kint volt, vagy bent volt


A BBC és a BuzzFeed a múlt héten írta meg, hogy az elmúlt tíz évben mintegy két tucat teniszező csalhatott el rendszeresen meccseket. Közülük 16-ról jelezték azt, hogy megfordultak a világranglistán az első 50-ben, sőt vannak köztük Grand Slam-győztesek is, nyolcan pedig most is ott voltak az Australian Openen az év első GS-versenyén.

A teniszt irányító szervezetek (ATP, WTA, ITF és a GS-tornák szervezői) most nyilvánosságra hozták az első vizsgálatok eredményeit, elsősorban azzal a szándékkal, hogy átláthatóbbá tegyék a TIU működését, ami a BBC említett cikke szerint konzekvensen elhallgatta a bundaügyet, és hagyta, hogy az érintettek megússzák a feltételezett csalásokat. Az irányító testületek további vizsgálatokat és szervezeti változásokat is ígértek.

„A TIU minden tőle telhetőt megtesz, hogy feltárja a csalásokat, de fontos, hogy tisztában legyünk vele,


számos oka lehet még a háttérben, és pusztán a fogadási csalások tényéből kiindulva vádolni a játékosokat, félrvezető lehet

– mondta a TIU jogi partnerének egyik munkatársa, Jamie Singer.

De, akkor, hogy tudnak nyerni a csalók, ha nem érintettek sportolók az ügyben? Singer szerint úgy, hogy „rendszerint bűnözők állnak a háttérben, és nagyon kifinomultak a módszereik”. Miután a TIU-nak nincs nyomozati hatásköre, egyedül a játékosokkal kötött szerződések erejében bízhat, melyek kimondják, hogy a sportoló cserébe azért, hogy pénzdíjakat nyernek, betartják a szervezetek által diktált szabályokat. És ezek azt is kimondják, hogy „a játékos köteles átadni a telefonforgalmának adatait, ha felmerül, hogy megsértette a szabályokat”. Ezt azonban nem könnyű betartatni, a játékosokat ugyanis rengeteg alkalommal gyanúsítják meg alaptalanul, akár azért is, mert egy szurkoló szerint indokolatlanul drága autó áll a garázsukban.

A TIU azonban más nyomon indul el, mert szerintük nem arról van szó, hogy egy játékos direkt széleset üt, amikor nyerőt is üthetne.


Lehet, hogy volt valaki, aki tudta, hogy ez fog történni


„A szervezet igyekszik feltárni a csalások más módjait is. Olyanokat, amikor nincs szükségük a csalóknak a játékosok részvételére. Például valaki összeszed egy sérülést egy torna előtt, vagy kivált egy olyan gyógyszert, ami komolyabb betegségre utal, és ezt valaki tudja, és erre alapozva köthet fogadásokat” – vázol egy lehetőséget Jamie Singer. A TIU a gyanús esetekben bizonyítékokat gyűjt, saját hatáskörében kivizsgálja az ügyet, és, ha bizonyítottnak látja a csalást, akkor kerül az ügy a bíróság elé.

A bejelentéseket TIU rendszerint maguktól a játékosoktól kapja a gyanús esetekről. A bejelentők minden esetben ragaszkodnak a névtelenséghez, máskülönben kellemetlen helyzetbe kerülhetnek az öltözőben, amikor kénytelen egy légtérben lenni azzal a játékossal, akiről bejelentést tettek – ezért tűnhet úgy, hogy a TIU a kelleténél titokzatosabb, vagy éppen takargatnivalója van.

„Muszáj egyensúlyt tartanunk az átláthatóság és a határozott, alapos vizsgálat között.


Elég frusztráló tud lenni, amikor valaki bejelentést teszt, majd a hatóságok azt mondják, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

A TIU minden bejelentést megvizsgál, és, ha hitelesnek találja, valamint bizonyítékokkal tudja alátámasztani, akkor adja át az ügyet a nyomozó hatóságoknak. Önmagában az első bejelentés viszont nagyon ritkán nyújt valós támpontot.”