Nincs programja a hosszú hétvégére? Irány Varsó!

Fotó: AFP / JANEK SKARZYNSKI

-

A lengyel főváros elsősorban nem a klasszikus látnivalókkal nyűgözi le az embert. Varsóban tombol menőség, és nehéz abbahagyni a folyamatos bámészkodást.


„Áfonyaszörppel kérem!” – kiált a sört csapoló pultosnak a mellettem álló lengyel srác. Pár perccel később az is kiderült róla, hogy a poliamor kapcsolatok híve, elítéli a húsevést, és a tegnapi technoparty után díjazza a chill háttérzenét. Mindezt hangos monológjából szűrtem le, azt viszont már messziről, hogy egy varsói hipszterrel ülök szemben. Átgondolt hanyagság és arcszőrzet, rikító zöld, cipzárra emlékeztető fülhallgató, fehér mintákkal tarkított fekete szett, fakeretes napszemüveg. Utóbbi a fején, így az uniformizált menőség mögül szemezhettünk. Mindez pár napos közös városnézésig fajult. A végére kiderült: a lengyel főváros mindenképpen megér egy hosszú hétvégét, akár hipszterfiúval, akár nélküle.



Ha úgy jön ki a lépés, hogy a csütörtök is beleesik varsói tartózkodásunkba, akkor érdemes máskorra időzíteni a kitaposott turistaösvények, azaz a Prága negyed, az ó- és a belváros megtekintését, ezen a napon ugyanis a legtöbb művészeti múzeum ingyenesen látogatható.

Az aktuális kiállításon kívül pedig a helyi közönség által demonstrált divatbemutatót is elnézegethetjük. A művészet napja ugyanis Varsóban a stílus napja is, csodás ruhák és kiegészítők, extrém és elegáns kollekciók sorakoznak egy-egy festmény, szobor, installáció vagy performansz előtt.

A Zacheta Műcsarnok és az Ujazdowski Várnál lévő Kortárs Művészeti Központ az elsődleges látnivalót tekintve is biztos siker erre a napra, ha a nagyobb, egyébként belépős tárlatokat néznénk meg. Ebben a két múzeumban azért is nehéz csalódni, mert egyszerre több, tematikáját és gyakran műfaját tekintve is különböző kortárs művész időszakos kiállítását mutatják be.



A kulturálódás szüneteiben guide-om új hullámos kávézókban próbált bevezetni a varsói gasztronómiába, a borscs (céklaleves), a pierogi (barátfüle), az oszcypek (csiga alakú füstölt sajt), a perec és a tejkaramella pedig megérdemelték a figyelmet. Ugyanakkor a varsói pultokat is elérték a bonyolult vegán sütik, a gluténmentes burgerhegyek és az intenzív zöldfűlevek, letisztult, kellemes helyeken kóstolhatjuk meg a szakácsok és cukrászok kísérleteit, a budapesti belvárosi árakhoz képest nagyjából 20 százalékkal drágábban. Mivel sok ilyen hely van, látszólag nagy a versengés, hogy melyiknek sikerül az utcáról becsalogatni az új vendégeket.


Egyen egy borscsot!


Bámészkodni mindenhol jó, de Varsó olyan város, ahol tényleg sok minden elvonja a figyelmünket a kötelező látványosságoktól például a Varsói Egyetem, az ötvenes években Sztálin utasítására felhúzott, 230 méteres Kultúrpalota vagy a Visztula folyó környékén. A csak azért is rocker, a 100 méterről is értelmiségi, a nagyon trendi, a lecsúszott társaságokon túl félmeztelen hippikkel és szigorú szemű, keresztény cserkészekkel is lehet itt találkozni. Még jobb, ha nem engedünk hipszterünk sürgető megjegyzéseinek, és szóba is elegyedünk a helyiekkel, akikről sokszor kiderül, hogy tulajdonképpen nem is helyiek, viszont hosszabb-rövidebb ideje mindannyian Varsóban élnek, mert Varsóban élni menő. Hozzánk németek, olaszok, amerikaiak, oroszok, magyarok és afrikaiak is csatlakoztak pár méter erejéig, velük beszélgettünk arról is, hogy mit gondolnak a fel-leépülő varsói szivárványról („ilyen napokat élünk”) a lengyel–magyar barátságról („semmit”).



Később a hipszterem is bevezet a saját köreibe, gúnyolódhatnék is akár, de ki lehet bírni azt a pár rozéfröccsöt az iráni filmrendezőkért, organikus energiaitalokért és alternatív közlekedési módokért őszintén lelkesedő társaságban, ha közben a legváratlanabb helyeken csöppenünk remek események közepébe. Ilyen volt Rafal Zarski indonéz táncelőadással és ad hocnak álcázott koncerttel színesített tárlata a Zacheta Múzeum egy kihelyezett galériájában. Videó itt.


Zacheta Műcsarnok


Pár lépésre innen rengeteg könyv, süti és turmix között megpihenhetünk a Wrzenie swiata nevű kávézóban, amelynek kertjéből pont rálátni az említett galéria teraszára, ahonnan mindig átint a biztonsági őr, ha alakul valami olyasmi, ami manapság megmozgatja a műkedvelő lengyel népet.



Már épp úgy érzem magam, mint aki a Posztmodern jelenségek nyomában című sétára váltott jegyet, amikor elhagyjuk idegenvezetőm komfortzónáját. Jóllehet már a centrumban is nosztalgiázhattunk a szocialista építészet hagyatékának árnyékában, érdemes volt a külvárost is rajta hagyni a turistatérképen. Ott aztán nincs hiány panelből és szoci játszótérből, viszont sokkal több a zöld terület, mint Budapesten. A Lazienki Parkban, a Kampinos Forestben, a Saski Parkban és az Arkadiában is jólesik elidőzni, és gyakran köztéri installációkba, érdekes használati tárgyakba lehet belebotlani. A Brodno Szoborpark lett a favorit, ahol pont jó az arány a természetes és az épített környezet között. A panelrengetegbe vetett oázisban néhol monumentális alkotások hívják fel magukra a figyelmet, másutt meg csak utólag vesszük észre, hogy milyen szellemes vagy épp gyönyörű dolgokon lépkedtünk. Mi direkt kihagytuk a park elején lévő térképet, hogy tényleg tele legyen meglepetéssel az a jó pár kör, amit itt megtettünk.


Lengyelország, Varsó,

Brodno szoborpark


Amikor elindultam Varsóba, egyetlen hely szerepelt a listámon mint kötelező látnivaló. A Polin, azaz a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeuma, cserébe el is vette egy egész napunkat. A zsidóság történetének utóbbi ezer évét tekintve nem maradt bennünk hiányérzet, de nem azért, mert minden információra oda tudtunk figyelni, hanem inkább azért, mert a harmadik szoba vége felé befogadóképességünk határára érve az agyunk ordítani kezd az elnapolt folytatásért. Az egész nagyon közönségbarát, de a történelem 3D-ben, interaktívan és nagyon mai nyelven is történelem marad. És lesz belőle egy egészen intenzív és fárasztó nap, amire tényleg muszáj jegyet váltani és végigküzdeni.


Lengyelország, Varsó,


A hosszú hétvége során elmulasztott nevezetességekről már csak az időközben origóvá avanzsált Solec eperszörpös söre mellett kaptam ízelítőt. A kedvenc bár-étteremben a Prága negyed és az óvárosi piactér mellett még jó pár fontos, legközelebb megnézendő helyet említett a programszervezésből jelesre vizsgázó guide-om, de ezúttal valójában csak a Varsói Állatkert elmulasztását bántam igazán.


Lengyelország, Varsó,