Nincs olyan, hogy magyar startup

Dr. Zsembery Levente

az X-Ventures kockázatitőkealap-kezelő vezérigazgatója

Hogy egyes iparágakban milyen strukturális problémák vannak Magyarországon, és egyes szektorokban a munkaerőhiány már öt éve a legsúlyosabb probléma, azt az X-Ventures mint kockázatitőkealap-kezelő már régóta érzékeli.


A Jeremie-program keretében, 70 százalékban EU-s forrásból, illetve magántőke-befektetésekből a tőkealap olyan kis- és középvállalkozásokba fektet – ezek alatt értjük a startup cégeket is –, amelyeknek üzleti modellje megalapozott, nemzetközi perspektívával bíró terméket vagy szolgáltatást nyújtanak, azaz növekedésre képesek. De egy olyan világban, amelyet a tőke és a munkaerő szabad áramlása jellemez, ahol a piac globális, a legfontosabb az értékesítés kérdése. Ahol kicsi a piac, és ilyen Magyarország is, el kell gondolkodni azon, hogy egy-egy sikeres vállalkozás székhelye, de legalább kihelyezett irodája ott legyen, ahol a piac is óriási – az USA, Ázsia vagy Nyugat-Európa valamely nagyvárosában (így utóbbiban London és Berlin a legnagyobb startup-központ).

Azaz akármilyen jól is indul egy magyar startup cég, kiváló az ötlete, eladható a szolgáltatása vagy a terméke, a növekedéshez előbb-utóbb szükséges a globális piacon való mihamarabbi és markáns jelenlét. A kockázati tőke (vagyis amikor úgy fektetünk be, hogy nagy haszonra számítunk, de a kockázat is nagy) szívesen kedveli az olyan szektorokat, mint az informatika, a biotechnológia vagy az egészségügy, a szállodaipar, a logisztika. Magyarországon azonban nem érdemes egy szektort kiválasztani, mindent abba fektetni, mert itt igen kicsi egy szektor – ellentétben például az USA-val. És egy magánbefektető is más léptékekben gondolkodhat: amíg itt legalább 50, de inkább 100 millió forinttal lehet és érdemes beszállni egy tőkealapba, addig másutt egy középosztálybeli család is megkockáztathatja, hogy megtakarítását, tíz- vagy százezer dollárját egy startup vállalkozásba fektesse be. Noha nehéz kiszámítani, hisz ezek az innovatív kis- és középvállalkozások gyakran szinte nyom nélkül tűnnek el,


valószínűsíthető, hogy 10 vállalkozásból egy-kettő, ha sikeres lesz, sőt. Magyarországon én évente 5-10 ilyen cégben látok perspektívát.


Egy már sikeres nemzetközi cégnek – legyenek bár az alapítói, az ötletgazdák magyarok –, nem nagyon érdemes Budapestre tennie székhelyét (még ha otthonról többen is dolgozhatnak a vállalkozásnak). Mint említettem, az értékesítés miatt a fogyasztókat kell megtalálni, a célpiacokat, a minél nagyobbakat. Debrecenben hiába találnak ki például egy zseniális egészségügyi szolgáltatást, ha ott tíz informatikust vagy szakorvost, kutatót sem lehet találni – ők már vagy Budapesten, de még inkább valahol nyugaton vállaltak munkát. Ugyanez igaz a laborosok esetében: az általuk nyújtott szolgáltatás, vagyis az a tudás, amellyel rendelkeznek, mindenütt piacképes. Ahová mi befektetnénk Magyarországon, azokban a szektorokban a potenciális magyar munkavállalóknak már 30 százalékát elvesztettük. Az olyan startup cégeket pedig, amelyekről kiderül, hogy életképesek a globális piacon, rögtön elviszik oda, ahol nagy a növekedési potenciáljuk, azaz értékesíthető a szolgáltatásuk vagy termékük. És ott vannak az olyan esetek, azaz szolgáltatások, amelyekből az egész világon alig van pár, vagy éppen csak egy.



Ebben a világban csak globálisan lehet játszani, képzett, több nyelven beszélő munkavállalókkal. Amikor globalizáció- és tőkeellenes hangokat hallunk a magyar médiában vagy akár a magánbeszélgetésekben, akkor azt hiszem, hogy párhuzamos világokban élünk. A magyar társadalom egy része még úgy hiszi, hogy egy mai cég úgy épül fel, mint a szocializmusban a lábosgyár, melyből csak egy volt az országban, minden fazék egyféle volt, és a portástól a munkáson át az igazgatóig mindenki a faluban élt. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy hagyományos terméket, mint a kenyérpirítót, ne lehetne magánerőből, startuposan úgy megújítani, hogy az az új formában legyen kelendő termék. Egy-egy szolgáltatásnak, terméknek meglehet a maga Zeitgeistja – például ha felfutóban van, divatossá válik a házi sörfőzés, piacképesnek bizonyulhat a magyar ötletből eredő házi sörfőzőgép. De ahhoz, hogy üzletileg sikeres legyen ez a startup, ki kellett lépnie a nemzetközi piacra.


Az tehát, hogy egy startup cég magyar-e, vagy sem, teljesen érdektelen.

Az viszont valós kérdés, hogy érdemes-e olyan országokban irodát nyitni, ahol nem tisztázottak a szabadalmi jogok, vagyis simán ellopnak egy jó ötletet.

De a jövő nem csak az egészségügyi diagnosztikáé, hogy egy kiemelkedő példát mondjunk. És nem csak a nagytőkéé. Amikor a Facebookon egy startupnak szentelt csoportban vetnek fel ötletet és keresnek befektetőt akár csak egy-két millió forint erejéig, jól szemlélteti, hogy a globálishoz a lokálison át vezet az út.

A befektetői szokások is átalakulnak, Magyarországon a kis- vagy középbefektetők például földet vagy lakást vesznek. Kicsi a haszon, de a kockázat is. Ám egy másik szinten, amikor a globális piacon akarunk kockáztatni, a tudásalapú társadalom korában érdemes az innovációra koncentrálni.


Befektetne startup vállalkozásba?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN