Nincs nyoma a döntésnek, amelyre Orbán hivatkozott

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

A kvótareferendumnak igenis van közjogi következménye, hiszen Brüsszel májusban új döntést hozott a kötelező betelepítésről – állította Orbán Viktor miniszterelnök Tóth Bertalan, a szocialisták frakcióvezetőjének kritikájára. Utánanéztünk, milyen döntésre gondolt a kormányfő.


Orbán Viktor kormányfő Tóth Bertalannal, a szocialisták frakcióvezetőjével szemben azt vetette fel, hogy kezdetben azt hitte, hazudik, de aztán rájött, csupán tájékozatlan, mivel nem tudja, hogy „Brüsszel idén májusban döntést hozott a kvótáról”.

Az egyetlen, aminél stimmel a dátum és a Bizottság, mint kezdeményező, korántsem döntés – hisz döntési joga az Európai Bizottságnak versenyjogi vitákon kívül nincs is az unión belül –, hanem egy bizottsági előterjesztés a dublini rendszer reformjával kapcsolatban. A javaslatot az Európai Parlamentnek és a kormányfőkből álló Európai Tanácsnak kell egyöntetűen jóvá hagynia, csak ezt követően válhat uniós jogszabállyá.

Az Európai Bizottság magyarországi képviselete lapunkat arról tájékoztatta, hogy a javaslatot (a hivatalos szöveg is a „proposal” angol kifejezést használja), az Európai Parlament és a Tanács kapta. Ezt követően a szokásos jogalkotási folyamat veszi kezdetét, amelyben a nemzeti parlamentek is kialakítják álláspontjukat, majd uniós bizottsági és parlamenti szinten is megvitatják a szöveget. A végső döntést is e két szervezetnek kell kimondani, mégpedig egybehangzó döntéssel.


A szolidaritás kifejezése

Az Európai Bizottság idén májusban egy olyan mechanizmusra tett javaslatot, amely alapesetben nem tenné kötelezővé a menedékkérők tagállamok közötti elosztását, csak akkor, ha egy országnak más tagállamokhoz képest aránytalanul sok menedékjogi kérelemmel kell megbirkóznia. Az ilyen esetekben automatikusan hatályba léptetendő „méltányossági mechanizmus” a tagállamok egymással szembeni szolidaritásának kifejezéseként garantálná a teherbíró-képességet meghaladó számú menedékkérő többi tagország közötti, az egyes országok gazdasági teljesítményével és lakosságszámával arányos elosztását.

A javaslat lehetőséget adna a méltányossági mechanizmusból való ideiglenes kimaradásra 12 hónapos, egyszer megújítható időtartamra akkor, ha a tagállam minden egyes menedékkérő után (akit a rendszer szerint át kellene vennie) 250 ezer euró (körülbelül 78 millió forint) „szolidaritási hozzájárulást” fizet az ő helyére belépő másik tagállamnak. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke emlékeztetett rá, hogy helyi szinteken, a helyi önkormányzatoknak jelentős költségeket eredményezhet a menekültek befogadása és ellátása. A Bizottság ugyanakkor nem csinál titkot abból, hogy a pénzügyi megváltás összegét szándékosan azért szabták meg olyan magas szinten, hogy az visszatartó erőt jelentsen a tagállamoknak, és inkább a részvétel mellett döntsenek.

Azt, hogy mi minősülne aránytalannak, az ország gazdasági teljesítményével (a tagállam teljes GDP-je) és a népességszámával arányos teherbíró képesség határozná meg. E két mutatóból előzőleg levezetnének egy százalékos arányt, ami a tagállam részesedése normális esetben az EU-ban benyújtott összes menedékjogi kérelemből. Ezt a kulcsot vetnék össze az ország tényleges terhelésével. Ha a benyújtott menedékjogi kérelmek száma az adott országban eléri a teherbírási mutató 150 százalékát, akkor a méltányossági mechanizmus automatikusan hatályba lépne.

Frans Timmermans szerint: ha a tagállamok nem találnak közös nevezőt, a végén mindig egyetlen tagállam nyakába szakadnak majd a menekülthullám terhei.


„Ha nincs szolidaritás ebben a kérdésben, akkor más területeken sem lesz, és ez súlyos csapást mér majd Európára.

Az együttműködéstől tartózkodó országoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mivel játszanak… Európa nem így működik. Nem fordítasz hátat a szomszédodnak, akinek nehézségei vannak” – figyelmeztetett a Bizottság első alelnöke.

Vagyis az Európai Bizottság döntést nem hozott a kvótával kapcsolatban. Az általa megfogalmazott javaslatok pedig csak akkor válnak jogszabállyá, ha az Európai Parlament és a Tanács – mindkét szervezetben a néppárti politikusok vannak többségben – jóváhagyja azokat.