Nincs magyar egyetem a legjobb ötszázas listán

-

A kormány politikája és a versenytől irtózó hazai rendszer miatt egyre kevésbé jegyzik a magyarországi egyetemeket.


A nemzetközi szinten is jegyzett magyar felsőoktatási intézmények pozíciója évről évre romlik a világranglisták átlagában. Míg tavaly még a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is bekerült a sanghaji JiaoTong Egyetem által a világ 500 legjobb egyetemét rangsoroló ARWU-listára (Academic Ranking of World Universities), idén már sem ez a két intézmény, sem bármely más magyar iskola nem fért be a legjobbaknak ítélt félezer közé - írja a Népszabadság. A londoni Quacquarelli Symonds 2016–17-es világrangsorán viszont 6 magyar egyetem szerepel. A Szegedi Tudományegyetem az 501–550. helyen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem a 601–650. helyen, a Debreceni Egyetem a 651–700. helyen végzett, a Budapesti Corvinus Egyetemet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet és a Pécsi Tudományegyetemet a 701+ kategóriába sorolták.

“A kontinentális európai felsőoktatási intézmények rendre nem szerepelnek jól az efféle listákon. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: kevés a pénz. Ahhoz, hogy akár a magyar egyetemek előkelőbb helyen végezzenek, többet kellene invesztálni a felsőoktatásba” – mondta Polónyi István oktatáskutató, közgazdász, a Debreceni Egyetem oktatója. Az ARWU elsősorban akadémiai szempontokat vesz figyelembe, nagy súllyal esik latba a Nobel-díjas és Fields-érmes tanárok és öregdiákok száma, a természettudományos lapokban (például Nature-ben vagy a Science-ben) publikált cikkek száma, illetve az egyetemről kikerülő tanulmányok idézettsége is. “A magyar intézmények helyezései összefüggnek a tudományos publikációkat megalapozó kutatások és oktatói-kutatói foglalkoztatás pénzügyi feltételeinek romlásával.”

Kampis György tudományfilozófus szerint azon listákat, amelyek nem jól dokumentálható, akadémiai szempontokat vesznek figyelembe (tudományos publikációk száma, idézettsége,az intézményhez köthető szabadalmak), nem kell komolyan venni. Ugyanakkor a diákokat és szüleiket joggal érdekelhetik más tényezők is, mint például az infra­struktúra vagy a sportlétesítmények, csakhogy az ilyesmiről nehéz megbízható adatot szerezni.

A legismertebb rangsorok első tíz helyezettje az utóbbi években rendszerint a következőképp alakulnak: többségében amerikai és néhány brit egyetem kerül be. Ennek Polónyi szerint egyszerű az oka: Ha megnézzük az élen végző amerikai egyetemek költségvetését, láthatjuk, hogy az nagyjából a teljes magyar felsőoktatás költségvetésének többszöröse. Nem véletlen az sem, hogy magasak a tandíjak. Hiszen ha az számít, hány Nobel-díjas tanít ott, akkor azt meg is kell fizetni. Ráadásul a nagy koponyák sok kutatási pénzt tudnak hozni.

Polónyi szerint a legnagyobb gond a pénzkérdésen kívül, hogy a közép-európai felsőoktatás nem a versenyszellemre épül. Az Egyesült Államokban ugyanis természetes, hogy egy Nobel-díjas oktató többet keres, mint a többi tanár. A kutatói munkát és a publikációkat is megfizetik, hiszen a befektetés megtérül, egy híres szakember mágnesként vonzza a diákokat. Amíg azonban itthon nincs versenyhelyzet és egységes bértábla szerint kapják az egyetemi tanárok a fizetésüket, jelentős változás nem várható.