Így lehet sportot űzni a TAO-pénzek milliárdjainak eltüntetéséből

Fotó: MTI/MTVA / ifj. Döme László

-

A Fidesz-KDNP 2010-es választási győzelme után bevezetett TAO-s rendszer tízmilliárdokkal növelte a sport forrásait, de a rendszerben megjelenő pénzek elsíbolására alkalmas módszerek tárházát is. Ezekből mazsoláztunk.


Mielőtt belemenne a részletekbe, Szabados Gábor sportközgazdász előrebocsátja, hogy szerinte a most működő társasági adórendszer alapötlete nem rossz: úgy alakította ki a kormányzat, hogy összehozta a klubokat és a potenciális támogatókat, az elosztási folyamatot pedig rábízta a szereplőkre.


Felcsút; riport; Puskás Akadémia; Pancho Aréna, tao pénzek

Mi az a TAO?

2011. július 1-je óta a társasági adóból (TAO) levonható az az összeg, amellyel a vállalkozások támogatják az úgynevezett látványsportágakat (a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát és a jégkorongot). A támogatás céljait törvény rögzíti. A szakszövetségekhez, amatőr és profi sportszervezetekhez, közhasznú alapítványokhoz befolyó pénzt utánpótlás-nevelésre, a képzéssel összefüggő feladatokra, a sportrendezvényekhez szükséges biztonsági infrastruktúra fejlesztésére, meghatározott beruházásokra, felújításokra, illetve személyi jellegű ráfordításokra lehet költeni.

Ezzel a kormányzat erőforrást takarít meg, valamint kivették a rendszerből „a döntéseknek azt a jellegét, hogy központilag határozunk arról, hova megy a pénz” – mégis van olyan érzése az embernek, hogy felülről irányítják az elosztást, látva, hogy mennyi pénz jut például Felcsútnak.

A kormányzat és az iparág célja is az kell legyen Szabados szerint, hogy a sportnak saját bevételei legyenek, ehhez pedig szükségesek az infrastrukturális fejlesztések. „Egyértelműen látszik, hogy a kormányzatnak célja az, hogy a sportot az általános kultúra részévé tegye. Vagyis ilyen értelemben szerintem a létesítményfejlesztés és az utánpótlás-nevelés a TAO-nak két olyan célja, ami vállalható és nem kell szégyellni, hogy ebben közpénz mozog” – mondta lapunknak a közgazdász, aki szerint évente 50-70 milliárd forint jelenik meg ebben a rendszerben, és ennek nagyja a labdarúgásba folyik.


A TAO jó dolog, nagyon sok mindent hozzátesz a magyar sporthoz és tényleg tudok olyan egyesületeket, amelyeket rendbe tett a TAO. Csakhogy nincs az a finom étel, amit egy csipetnyi szarral ne lehetne elrontani.

A 2011-ben kialakított szisztéma egyik legnagyobb problémája, hogy ahelyett, hogy „megtanítanánk a klubokat halászni, odaadjuk nekik ingyen a halat”, vagyis nem készítik fel az egyesületeket a TAO utáni időszakra (a TAO-rendszer a jelenlegi szabályozás szerint öt évre, azaz 2016-ig szól). Emellett a törvényi keret „önmagában lehetőséget ad arra, hogy átcsoportosítsanak pénzeket. Megvannak a kiskapuk arra, hogyan lehet megkerülni a szabályokat” – véli Szabados, akinek segítségével – és a Futballsznob blogposztja nyomán – összeállítottuk TAO-lenyúlási kisokosunkat.


A TAO-pénzt az utánpótlás-csapatokra kellene költeni


Általános módszerek

Három fő módon lehet pénzt kinyerni a TAO-rendszerből: beszerzések révén, infrastrukturális fejlesztésekkel, valamint azzal, hogy papíron játszunk az alkalmazottak, például az edzők beosztásával. Alapvetően igaz azonban, hogy a klubok csak papíron költik a TAO-pénzt az utánpótlás-csapatokra, hiszen nem ellenőrizhető, hogy egy adott fejlesztésből a felnőttcsapat profitál-e. „Találékony ember a magyar” – véli Szabados, aki szerint vannak arra módszerek, hogyan lehet a TAO-t átcsorgatni a hivatásos sportra,


pedig kifejezett cél volt, hogy ilyen ne legyen.

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) újraválasztott elnökének, Csányi Sándornak az évértékelőjében elhangzottak is jól jelzik, hogy sok helyen a profikra, külföldiekre költik a TAO-pénzt. Az MLSZ-elnök kijelentette: korlátozni szeretnék az NBI-ben szereplő klubok külföldi játékosainak számát és nem adnának az utánpótlás támogatására a külföldieket foglalkoztató kluboknak. Ezzel is arra ösztönöznék a klubokat, hogy a saját nevelésű futballistáknak teremtsenek inkább játéklehetőséget.

A közgazdász szerint a TAO egyébként is segíti a felnőtt csapatokat: „Ha van egy klub, amelynek éves szinten 5-600 millió forint a költségvetése – ebben nyilván benne van a létesítmény fenntartása, meg az utánpótláscsapatok fenntartása –, amit a tulajdonosnak kell a szerény piaci bevételeiből és a saját beletett tőkéjéből finanszíroznia. Ha már ezt a két területet (létesítmény-fenntartás, utánpótlás) egyéb forrásból meg tudja oldani, akkor tulajdonképpen ő annyival többet tud fordítani a hivatásos csapatra, magyarul a játékosai fizetésére”.


Csányi Sándor évértékelőjében azt mondta, hogy korlátoznák a külföldi játékosok számát


Számomra az a legdurvább, amikor csak azért rakunk össze egy gyerekcsapatot, hogy ezt-azt elszámolhassunk a lehívott TAO pénzekből. Ahol »csak« pénz vész el, az jobb, mint amikor élő díszletként használt gyerekekkel játszunk

– jelentette ki a sportközgazdász, aki szerint van még egy lenyúlási módszer, amely mindent áthat a TAO-rendszerben: a túlszámlázás, amely „gyakorlatilag egyértelmű lopás. Ez már büntető jogi kategória”.


A lenyúlás hármassága

Az egyik leggyakoribb módszer a TAO-pénzek elsíbolására az, ha a beszerzések során túlszámlázzák az egyes tételeket. A Futballsznob írása felteszi az alábbi releváns kérdéseket:

  • Tényleg vettek-e 50.000 forintért 10 csomag bemelegítő krémet Rábapodrányban? (Megye kettes csapat, a legnagyobb kiszerelésű Ben Gay 1214 forint a patikában.)
  • Miért kerül 2000 forintba egy jelzőmez, ha 800 forint alatt is meg lehetne kapni?
  • Miért van szüksége 40 darab 3500 forintos fürdőlepedőre a Cibakháza egyetlen utánpótláscsapatának (IKEA-ban 100x150 centis méretben 1690 forintért megvásárolható)?
  • Tényleg létfontosságú 6 darab 30.000 forintos mérkőzéslabdát venni Semjénházának a megyei elsőben, vagy egy osztállyal lejjebb 33.000 forintért Szarvaskenden, miközben máshol megoldják 6-8 ezerből?
  • Polar mérőrendszert vásárolni 1.690.000 forintért az L-IT SZEAC-nak, amikor a boltban pont félmillióval olcsóbb?


TAO, sporttámogatás, sportfinanszírozás

Az egyik leggyakoribb módszer a túlszámlázás


A beszerzések során különböző felszereléseket, például labdákat, sportkenőcsöket, öltözőpadokat vagy egyebeket vásárolnak a klubok, elvileg az utánpótláscsapatnak. Viszont ha egy klub vesz száz darab harmincezer forintos labdát TAO-pénzből, valamint száz darab nyolcezer forintos labdát saját pénzből, akkor senki sem fogja ellenőrizni, ki melyik labdával focizik – mondja Szabados Gábor.

„Ugyanez igaz a buszra is: veszek az utánpótlás csapatnak egy buszt, ellenőrizze le az MLSZ, hogy ki használja. Vagy hogy abban az öltözőben, amit megépítettem, az utánpótlás öltözik-e vagy a felnőtt csapat” – véli a sportközgazdász, és ezzel át is tértünk a második lenyúlási módszerre, az infrastruktúra-fejlesztésre. A Futballsznob posztjában szerepel Felsőtárkány példája, ahol először százmillió forintból építettek új öltözőépületet, majd két évvel később újabb 32 milliót nyertek el az épület bővítésére. Szabados szerint problémás az is, hogy a megépített pályák és létesítmények nincsenek legalább részlegesen kinyitva úgy, hogy az adott település polgárai is használhassák. Az építkezésekkel egyébként külön gond, hogy lehetőséget ad a korrupcióra: a megrendelő döntheti el, ki lesz a kivitelező, így sok esetben a klubhoz közel álló, munkát túlszámlázó vállalkozók is részesülhetnek TAO-pénzekből.

Szabados Gábor szerint az is járható kiskapu a TAO-rendszert kijátszani szándékozó klubok számára, ha a profi csapat vezetőedzőjét kinevezik utánpótlás szakigazgatónak, vagy valamelyik utánpótlás-csapat vezetőedzőjének – azaz a beosztásokkal játszanak.


Profiként a fizetése százezer forint, utánpótlásvezetőként egymillió, és utóbbit már a TAO-ból fizetem. Ugyanezt el lehet játszani egy létesítményigazgatóval is, ami kicsit macerásabb, de meg lehet csinálni

– tette hozzá a sportközgazdász.


Így ellenőrizhetetlen a korrupció

Az elsíbolási módszerekre, túlszámlázásokra azért lehet szükség, mert sok esetben a TAO-támogatásokhoz konkrét korrupciós cselekmények társulhatnak. Szabados szerint ugyanis


ott van a rés a pajzson, hogy semmilyen ellenszolgáltatási követelmény sincs a klubok részére.

TAO, sporttámogatás, sportfinanszírozás

A TAO-támogatásért semmilyen ellenszolgáltatást nem köteles teljesíteni a klub


A TAO-támogatás ugyanis nem szponzoráció, ahol egy cég úgy adja a pénzt, hogy cserébe megmondja, mit kell teljesíteni. Itt a támogató adja a pénzt, de semmilyen ellenszolgáltatást nem kell ezért nyújtania az érintettnek.

Az, hogy milyen alapon dönt a támogató arról, hogy hová küldi a társasági adóját, teljesen a saját, szubjektív döntésének eredménye. Viszont ismeretségi alapon dől el, hogy egyes támogatásokat melyik egyesületnek küldenek, így például Felcsútra a valós vagy vélt politikai kapcsolatok miatt érkezhet a legtöbb támogatás. Szabados szerint az, hogy a rendszer lehetőséget ad az ismeretségeken alapuló döntéshozatalra,


a korrupció melegágya (...) A legrosszabb meg az, aki 10 százalékot visszaad készpénzben nokiás dobozban. Erre nincs konkrét bizonyíték, csak sok esetről hallani, ahol így oldják meg ezeket az ügyeket. És máris megvan a válasz arra, miért kell túlszámlázni a törülközőket.

A túlszámlázásra és egyéb lenyúlásokra pedig azért nyílik lehetőség, mert lényegében nem ellenőrzik a TAO-projekteket. Szigorú átvizsgálásokkal simán ki lehetne szűrni a szabálytalanságokat, ám az ellenőrzést a sportági szövetségek és bizonyos összeg felett az Emberi Erőforrások Minisztériuma végzi. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal csak azt ellenőrzi, hogy megfelelt-e az adott szervezet a TAO előírásainak, a számlák valósak-e, azaz csak a papírokat nézik át. A tényleges felhasználást viszont a sportági szövetségek és az Emmi. „De óriási mennyiségű projektről beszélünk, szóval végül is érthető, hogy az MLSZ-nek vagy bármilyen sportági szakszövetségnek nincs arra kapacitása, hogy minden egyes TAO-pályázat mellé kiküldjön egy embert ellenőrként. Ezért kormányzati, törvényi szinten kellene ezt kezelni.


TAO, sporttámogatás, sportfinanszírozás


Lehet, hogy Svédországban egy ilyen decentralizált rendszer jól működne, de sajnos olyan országban élünk, ahol az ilyeneket nem lehet rábízni az emberekre

– mondta Szabados Gábor. És nem győzi hangsúlyozni: fel kell készíteni az egyesületeket a TAO utáni időszakra, amikor a piacról kell (ismét) megélniük.


Lájkolj minket a Facebookon!