Nemsokára retteghet, akinek befizetetlen csekkjei vannak

Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Szigetváry Zsolt

-

Az államosítás eredményeként előbb-utóbb végrehajtók jelenhetnek meg azoknál a fogyasztóknál, akik eladósodtak eddigi közműszolgáltatójuknál. A VS.hu-t úgy tájékoztatták, hogy a hátralékok azoknál a cégeknél maradnak, amelyek átadják szolgáltatási területeiket és fogyasztóikat az állami közműcégnek. Márpedig ezek a cégek most már nem hagyják a véletlenre a ki nem fizetett gáz- és áramszámlák behajtását.


Az állam fél év alatt gyakorlatilag bekebelezte a lakossági gázpiacot, elkezdte az áramfogyasztók átcsoportosítását, és készülődik a távhőszolgáltatás átvételére. A dolgok jelenlegi állása szerint az Első Nemzeti Közműszolgáltató egy éven belül 2,5 millió gázfogyasztót, az árampiacon pedig legalább 2,1 millió ügyfelet vesz át.


A kifizetetlen áram- és gázszámlák tömegével azonban nem szeretne bajlódni az állami vállalat, illetve a pillanatnyilag még egyetlen állami közműcég, a Főgáz. Hozzájuk kerülnek ugyan az adósságot felhalmozó ügyfelek is, tehát továbbra is szolgáltatják nekik a gázt és az áramot, viszont a velük szembeni követeléseket az eddigi szolgáltatók nyakán hagyja. Így tájékoztatta a VS.hu-t a Miniszterelnökség.


A már létező jogszabályi megoldás szerint az egyetemes szolgáltatásra jogosult ügyfélcsoportok átvételére vonatkozó esetekben a követelések az átadó szolgáltatónál maradnak, hiszen ott képződtek meg. A nemzeti közműszolgáltatónál az ügyfeleknek nem lesz kintlévőségük, tiszta lappal indulnak. Minden érintett átszerződhet az állami egyetemes szolgáltatóhoz, függetlenül attól, hogy van-e tartozása, vagy nincs.

Márpedig tartozás akad a rendszerben: a fogyasztók az elmúlt években tetemes adósságot halmoztak fel a közműszolgáltatóknál, ami a rezsicsökkentésnek és a bevezetett követeléskezelési eljárásoknak köszönhetően némileg apadt ugyan, de a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint március 1-jén még mindig meghaladta a 90 milliárd forintot (az adósság legnagyobb részét a gáz- és az áramszolgáltatóknál keletkezett hátralék adja, a távhőtartozás viszonylag alacsony).




Mit lépnek a távozó cégek?

Érthető, hogy a szolgáltatással felhagyók minél több pénzt szeretnének viszontlátni ezekből a „hitelekből”. Az E.ON például ezt válaszolta a VS.hu kérdésére:


Természetesen a törvény adta lehetőségek mellett a követelésünket minden esetben megpróbáljuk érvényesíteni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy először egy fizetési felszólító levélben, majd egy kikapcsolási értesítőben tájékoztatják az ügyfelet az elmaradásról. A jogszabály értelmében 63 nap elteltével – a tartozás összegétől függetlenül – kikapcsolható a fogyasztási hely a szolgáltatásból. Utóbb az ügyfélnek kell állnia a pluszköltségeket is: a postai felszólító levél 221 forint, az elektronikus felszólító levél 40 forint, a kikapcsolási felszólítás 443 forint, és erre jön még a késedelmi kamat. Ha a kikapcsolás megtörténik, a ki- és visszakapcsolás díja is növeli a kiadásokat. Ennek összege az áramszolgáltatás esetében 17 ezer 760 forint, a gázszolgáltatás esetében a mérő típusától függően lakossági fogyasztó esetén legalább 26 ezer 913 forint.

A kikapcsolás elkerülése érdekében minimum a kikapcsolásra okot adó hátralékot kell kiegyenlíteni a kikapcsolás közölt dátuma előtti munkanapig. Ha ez elmarad, és a tartozás fennáll, akkor a szolgáltatók perelnek, illetve követeléskezelőhöz fordulnak. Ezek a cégek nyomott áron megvásárolják a kintlévőséget, viszont mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a vételárból minél nagyobb összeg bejöjjön. Végső esetben pedig jön a végrehajtó. Viszont nem az állami szolgáltató megbízásából, vagyis nem ő lesz a mumus.

Az E.ON és a Tigáz megerősítette, hogy a tartozások valóban nála maradnak, viszont a többi érintett cég hivatalosan nem nyilatkozott. A Tigáz szóvivője, Száraz Gábor azt is közölte, hogy


a kintlévőség-kezelés során a Tigáz minden esetben az összes körülményt figyelembe véve a társaság számára legkedvezőbb kintlévőség-kezelési módszert választja; ennek egyik módja lehet az, hogy a társaság követeléskezelőkre bízza azt.

Nem biztos azonban, hogy minden esetben ez lesz a megoldás. A lakossági piacot elhagyó szolgáltatók egy része megpróbálhat belekapaszkodni abba, hogy ez nem az egyetlen út. Az energiahivatal is úgy fogalmazott érdeklődésünkre, hogy


lehetőség van arra, hogy az átadó és az átvevő szolgáltatók megállapodjanak a felhasználó tartozásából eredő követelés átvevő szolgáltatóra való engedményezéséről. Tekintettel arra, hogy az engedményezésre a jogszabály csak lehetőséget biztosít, fennállhat az a helyzet is, hogy ilyen megállapodás nem jön létre, és a felhasználók az átadó részére kötelesek lesznek megfizetni a tartozásukat.

Pillanatnyilag úgy tűnik, ez utóbbi lesz a megoldás, legalábbis a kormány erre törekszik. Már csak azért is, mert a Főgáznak eleve megvan a maga baja. Az eddig döntően a fővárosban szolgáltató vállalatnak 2014 végén még mindig több mint 7 milliárd forinttal tartoztak a lakossági ügyfelek. (Ezt a tájékoztatást a Miniszterelnökség adta, viszont a Főgáz májusi mérlegbeszámolójában az áll, hogy az egyetemes szolgáltatásban a gázértékesítésből származó követelés 13,6 milliárd forint.)


Ez a sors vár tehát a notórius rezsiadósokra, és nemcsak a gáz- és áramszolgáltatásban, hanem a távhőszolgáltatásban is, amelynek átvételét jövőre tervezi az állami közműcég.



Így került helyzetbe az állam

A rezsicsökkentések sarokba szorították a piaci szereplőket, amelyek a további veszteségek elkerülése érdekében inkább megszabadulnak az úgynevezett egyetemes szolgáltatói engedélyüktől. Ez elsősorban a lakossági ügyfeleket érinti, valamint a kisebb cégeket és intézményeket, amelyek az állam által rögzített „rezsicsökkentett” áron kapják a gázt és az áramot. Így visszaadta gázpiaci engedélyét a GDF-Suez, az E.ON és legutóbb a Tigáz is, vagyis a gázellátásban nem is maradt más szereplő, mint a Főgáz; az ELMŰ-ÉMÁSZ-csoporttal pedig szándéknyilatkozatot írtak alá az egyetemes fogyasztók átvételéről.