Németh András: Sosem tudhattam, mire számíthatok a csapattól

Fotó: MTI/MTVA / Czeglédi Zsolt

-

Hivatalosan is lemondott posztjáról a dániai világbajnokságon a 16 között búcsúzó női kézilabdázók kapitánya, Németh András. Nem okolt senkit a rossz szereplés miatt, legfeljebb saját magát. Úgy érzi, talán mégsem alkalmas szövetségi kapitánynak.


A Magyar Kézilabda Szövetség szerdai sajtótájékoztatóján hivatalosan is bejelentette lemondását Németh András a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, akinek vezetésével a válogatott a most zajló dániai világbajnokságon a nyolcaddöntőben búcsúzott, miután 24-23-ra kikapott Lengyelországtól. A csapat ezzel 11. lett, ami a valaha volt legrosszabb vb-szereplés, viszont ennél is kellemetlenebb, hogy minimális esélye maradt arra, hogy kijusson a riói olimpiára.


Németh a csapatnak már a lengyelek elleni mérkőzés után bejelentette, hogy távozik a posztjáról – vagyis nem arról volt szó, hogy Kocsis Máté, a szövetség elnöke a sajtón keresztül megüzente neki, mit vár tőle.


Németh András 22 hónapot dolgozott a válogatott mellett, de a hetedik vereség a legrosszabbkor jött


„A lányoknak azért ott és akkor mondtam el a döntésemet, mert az volt az utolsó alkalom, amikor mindenki együtt volt, este már szétszéledt a csapat. A döntés már érlelődött bennem, de végig kellett gondolni – mondta Németh András. – Megmutattuk, hogy a csapatban benne van az a lehetőség, amit én láttam benne, ott lehetett volna a négyben.”

Az eseményen jelen volt Kocsis Máté, a szövetség elnöke is, aki határozottan cáfolta, hogy ő kérte volna Németh András lemondását, aki alapvetően sikeres kapitánynak tart, és ezt statisztikával is alátámasztotta – eszerint a magyar válogatott Németh András irányításával 33 mérkőzést játszott, és ebből csak hetet veszített el, és háromszor játszott döntetlen.

„Vagy háromnegyed órán át beszélgettünk Andrással a lengyelek elleni meccs után, de a döntést András hozta meg, szó sincs arról, hogy én bármit is megüzentem volna neki, ahogy az sem állja meg a helyét, hogy konfliktus van, vagy volt a szövetség és a kapitány között.”

Kocsis szerint a válogatott alapvetően jól játszott a vb-n, egyetlen fájó vereségtől (Montenegrótól 17 góllal kaptunk ki) eltekintve.

„Mi sem erre a forgatókönyvre számítottunk, sok átgondolni valónk van, sok beszélgetést kell lefolytatnunk az elnökség tagjaival. Most már rajtunk kívül álló tényezőkön múlik, hogy ott lehetünk-e az olimpián. Az MKSZ számára továbbra is rendkívül fontos a női válogatott, az ország egyik legjobb csapatáról beszélünk. A szövetség dolga, hogy továbbra is megadja a legjobb feltételeket a sikeres szerepléshez.”


Kocsis Máté pár nappal később szerette volna megtartani ezt a sajtótájékoztatót


Németh szerint a probléma abból adódott, hogy a csapat képtelen volt folyamatosan tartani azt a szintet, amivel meccseket tudott nyerni. Úgy érzi, jó döntést hozott, amikor elvállalta a posztot, de lehet, hogy mégsem ő megfelelő ember a szövetségi kapitányi posztra.

„Azért nem vagyok talán jó szövetségi kapitány, mert taktikailag túl sokat akarok a csapattól, és nehezen látom be, hogy nem képesek mindazt megtanulni, amit én kitalálok. Életem nagy részében klubedzőként a napi munka során bele tudtam verni ezeket az elemeket a csapatba. Lehet, hogy ehhez nem elég jó a keret, a lengyelek elleni első és utolsó 10 percben ez jól látszott.”


Az immár exkapitány elmondta, nagyjából 60-70%-ra szállította le a taktikai fronton támasztott igényeit, de ezzel sem sikerült maradéktalanul megbirkóznia a keretnek.

Németh hangsúlyozta, hogy a szövetség olyan feltételeket teremt, mint sehol máshol a világon, ugyanakkor mégsem tudta, tudja kihasználni a csapat ezeket a lehetőségeket. Azonban ennél is nagyobb gondot okozott a totális kiszámíthatatlanság, ami megoldhatatlan feladat elé állította a sokat tapasztalt edzőt is.


Soha nem tudhattuk, hogy egy adott mérkőzésen éppen melyik arcát fogja mutatni a csapat.

Fölmentünk a pályára és pillanatokon belül megnyertünk vagy elvesztettünk mérkőzéseket. Érdekes, hogy éppen a lengyel meccs volt az egyetlen, ahol képesek voltunk változtatni.”


Amikor a nyolcaddöntő meccsen a megkaptuk az első gólt, a kapitány mégis azt hitte rá szakad a plafon. „Az egy olyan figura volt, amit százszor kielemeztünk, lerajzoltunk, amit olyan egyszerű kivédekezni, csak oda kell állni, és máris nem történik semmi. De itt már látszott megint, hogy kihúzták a dugót, lekapcsolták a villanyt.”


Tomori sérülése végleg áthúzta a kapitány terveit


Ezt tetézte be előbbi Tomori Zsuzsanna, majd a második félidő végén Görbicz Anita sérülése, ezek pedig „olyannyira elvitte a variációs lehetőségeket”, annyira leamortizálta a csapatot, hogy a hajrában már nem tudtak újítani. A Görbicz helyére visszaküldött Szucsánszki Zita teljesen elkészült az erejével, éa balátlövőben addig jól teljesítő Zácsik Szandra sem volt használható állapotban.


A pálya széléről is érezhető volt, hogy itt már csak a szerencse segíthet. Én 63 évesen ezt már nem szeretném még egyszer átélni.

Arra a felvetésre, hogy szűkösek voltak a taktikai lehetőségek, Németh újra megerősítette, hogy, amire csak lehetett felkészültek, de most is úgy gondolja, ha egy kapitánynak két olyan irányítója van, mint Görbicz és Szucsánszki, akkor nem kell egy harmadikat is kivinni (pl. Tóth Gabriellát), csak azért, hogy a padról nézze végig a világbajnokságot.

A rendre előkerülő látszólagos akaratbeli hiányosságokat Németh határozottan kizárta, szerinte nincs szó arról, hogy vb-n szereplő játékos ne akarna minden meccsen nyerni.


Érdekes módon, éppen a lengyelek elleni meccs volt a csapat egyik legjobb teljesítménye


„Biztos, hogy nem arról van szó, hogy nem akarnak, hanem arról, hogy mi van a fejekben. Az, hogy ezt a meccset úgyis simán meg fogjuk nyerni, vagy az, hogy akármit csinálunk úgyis kikapunk. Higgyék el, mindent kipróbáltunk. Volt, hogy tartottunk edzést meccs előtt, volt, hogy nem. Volt, amikor beszélgettünk, volt, amikor hagytuk a lányokat, hogy maguk oldják meg a gondjaikat. Mindegyik próbálkozásunkra kaptunk jó választ, és rosszat is. Éppen ez volt a legnagyobb baj, hogy egyszerűen nem tudtunk merre menni, mert mindenre volt ilyen és olyan válasz is.”

Németh András azzal zárta, hogy utódjának annyit hagy tanulságul, hogy többet kell együtt készülnie majd a csapatnak.

Erről a bizonyos utódról még nem tudni semmit, Kocsis Máté, a szövetség elnöke, nem zárta ki, hogy külföldi legyen a kapitány, ugyanakkor Pálinger Katalin, a korábbi világklasszis kapus, a szövetség jelenlegi alelnöke figyelmeztetett, hogy nem lehet akárki az edző,


csak olyan ülhet le a padra, akit a válogatott erős egyéniségei nem esznek meg reggelire.

Azt viszont szinte kizártnak tartja, hogy a következő kapitány, hasonlóan a férfi válogatott mellet a lengyel Kielcét is irányító Talent Dujsebajevhez hasonlóan egyszerre dolgozzon klubnál és a válogatott mellett is. „Talant esetében kompromisszumot kötöttünk, mert úgy láttuk, hogy ő a legmegfelelőbb a posztra, de a női válogatott esetében már nem szeretnénk ugyanezt tenni."

A korábbi klasszis kapus is kitért a csapat felkészülésére, valamint a nagy tornákon szükséges mentális állapot kérdésére.

Játékosként sem hittem abban, hogy egy keret tagjai három hét alatt bárkinek meg tudnak úgy nyílni, ami valóban hasznos lehet. A szövetség egyébként ebben a kérdésben is sokat segített, volt mellettünk, aki ezzel foglalkozott, és az látszott is, hogy a keret most nagyon együtt volt. Biztos, hogy vannak erre módszerek, lehet ezt fejleszteni, meg fogjuk beszélni ezt is a szövetségen belül.”


Hornyák Dóra

Kovacsics Anikó és Hornyák Dóra siratja a vb-t, és lehet, hogy az olimpiát is


Pálinger a VS.hu-nak is elmondta, hogy a magyar válogatott tagjai hozzá vannak szokva, hogy a BL-ben és az európai kupákban hétről hétre olyan meccseket vívnak, ami sorsdöntő lehet, miközben a lengyelek egyetlen BL-csapata a pofozógép Lublin. „Éppen ezért én sem tudom megmondani, miért dolgozzák fel jobban az ilyen téthelyzetet. Viszont, ha hozzám olyan igény érkezett volna a csapattól, hogy kell valaki melléjük, megkapták volna, túl azon a csoporton, aki segített nekik.”

Pálinger szerint az biztosan nem hatott nyomasztóan a csapatra, hogy szurkolók legalább elődöntőbe várták a gárdát. „Játékos-pályafutásomból kiindulva elmondhatom, hogy a legnagyobb elvárás mindig az volt, amit én állítottam fel magammal szemben, és ez most is így van, a csapat is elődöntőbe várta magát. Mindenki tisztában van a tudásával, képességeivel, azért is merték kimondani, hogy a négybe kerülés a cél.”


Németh András; Pálinger Katalin

Pálinger Katalin bízik benne, hogy kap még egy esélyt a válogatott


Ha a magyar válogatott mellé szegődik a szerencse, aminek első lépéseként a szerdai negyeddöntőkben Norvégiának meg kell vernie Montenegrót, illetve franciák is nyernének Hollandia ellen, akkor a mieink még mindig mehetnek az olimpiai kvalifikációs tornára. Ami viszont kísértetiesen hasonlít a vébére, hat nap alatt három meccs, amiből legalább egy sorsdöntő lesz.

„Biztos vagyok benne, hogy nem fog ugyanaz történni, most Dániában – mondta VS-nek Pálinger. – Szerintem ez a negyeddöntős kiesés akkora sokk volt, ami mindenkit ráébresztett a tét nagyságára. Előbb adassék meg a lehetőség, és akkor meg tudjuk mutatni, hogy mire is vagyunk képesek.”


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!