„Nem vagyok idióta!” – kulisszatitkok a görög tárgyalásokról

Fotó: MTI/EPA / OLIVIER HOSLET

-

A görögök hétfő reggel 6 órakor voltak a legközelebb ahhoz, hogy elhagyják a tárgyalóasztalt. A helyzetet a volt lengyel kormányfő mentette meg. A Financial Times belső információk alapján rajzolta meg a több mint 14 órán át tartó végső egyeztetés mélypontjait.


A görög kormányfő, Alekszisz Ciprasz és a német kancellár, Angela Merkel hétfő reggelre arra az elhatározásra jutott, hogy befejezik a tárgyalásokat. Úgy látták, nincs már lehetőség kompromisszumokra, nem látnak okot a folytatásra. A Grexit, vagyis Görögország távozása az eurózónából az egyetlen valós lehetőség.


Ciprasz és Merkel már éppen távoztak volna, amikor közbelépett Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, volt lengyel kormányfő, és közölte,


elnézést, de nincs lehetőség a helyiség elhagyására.

A vita tárgya az a privatizációs alap volt, amelybe 50 milliárd eurónyi görög vagyont helyeznének, hogy értékesítsék azt. Ciprasz – érthető módon – kisebb összeget szeretett volna jóváhagyatni, azzal, hogy az alap bevételeit visszaforgatják a görög gazdaságba. Végül is egyórányi tárgyalás után, amikor már tucatnyi lehetséges megoldást végigvettek, megszületett a kompromisszum.


Előzőleg szombaton kilencórányi eredménytelen tárgyalás után az eurózóna pénzügyminisztereinek többsége arra a következtetésre jutott, hogy a Grexit lehet a legkevésbé rossz megoldás. A pénzügyminiszterek szóváltása egyre élesebbé vált, és akkor érte el tetőfokát, amikor a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schauble, aki egy ideiglenes Grexitet szorgalmazott, kioktatta Mario Draghit, az Európai Központi Bank elnökét.

A kerekes székhez kötött Schauble, amikor egy ponton úgy érezte, hogy Draghi leereszkedően viselkedik vele szemben, azt sziszegte a bankvezető felé, hogy


nem vagyok idióta.

Ez már túl sok volt az Eurócsoport elnökének, a holland Jeroen Dijsselbloemnak, aki felfüggesztette a tárgyalásokat.


Vasárnap azután, ahogy múlt az idő, egyre valószínűbbnek tűnt a Grexit lehetősége. Egy vezető hivatalnok arról számolt be a Financial Timesnak, hogy ezen a ponton úgy tűnt, Németország jár el rosszhiszeműen, nem pedig a görög kormányfő. Egy ponton ugyanakkor Ciprasz jókora fejmosást kapott a szlovén kormányfőtől, Miro Cerartól, amit viszont olasz kollégája visszautasított.

Végül a francia elnök, Francois Hollande, aki végig a megegyezést sürgette Görögországgal, fogta Merkelt és Cipraszt, bevitte Tusk irodájába, hogy véglegesítsék a kompromisszumot a privatizációs alapról. Bár a tárgyalások eredménnyel zárultak, sokáig úgy tűnt, hogy túlságosan megterhelik a francia–német kapcsolatokat.


Németországban nagyon erős nyomás volt a Grexit elérésére. Én viszont visszautasítottam ezt a megoldást

– mondta a francia államfő. A tárgyalások után azt magyarázta, hogy a privatizációs alap felállítása a szuverenitásról szólt.


Semmi sem lett volna rosszabb, mint megalázni Görögországot. Görögország nem adományra szorult rá, hanem szolidaritásra az eurózónában

– fejtegette a francia elnök.


Végül a kialvatlan szemű diplomaták azon tanakodtak, ki került fölénybe a maratoni tárgyalásokon. De úgy tűnt, egyetértenek abban, ki szenvedi el a legnagyobb veszteséget.


Keresztre feszítették Cipraszt. Keresztre feszítették.

Így összegezte a történteket az eurózóna egyik – név nélkül idézett – vezető tisztségviselője.