Nem taszítja eléggé a pisit a pisitaszító fal

Fotó: Getty Images / Christopher Furlong

-

Egy San Franciscó-i kerületi újság videósai fedezték fel, hogy a két hónapja felvitt nanotechnológiás víztaszító bevonat nem működik.



Falra pisilő önkéntesekkel és videósokkal tesztelte le a Mission Local nevű helyi lap, hogyan működik a San Francisco kis utcáit tisztábbá tevő bevonat. Arra jutottak, hogy a bevonat gyártója sokkal nagyobbat ígért, mint amire a terméke képes. A tesztelők maguk sem tudják, hogy miért nem lett sikeres a próba. Az Ultra-Ever Dry bevonat gyártója azt gyanítja, hogy a telegraffitizett Osage Alley esetében a festmények ronthatták le a hatékonyságot.


Lehet, hogy mi nem pisiltünk elég éles szögben. Vagy a fal veszítette el a víztaszító képességét

– írja cikkében a Mission Local.


Igen, a videóban falakat levizelő embereket láthatnak


Annak ellenére, hogy egy csúcstechnológiának tűnő, közpénzből megvalósult intézkedésről derül ki, hogy szinte teljesen működésképtelen, rendkívül vicces anyag. Talán csak egy werkfilm lenne szórakoztatóbb arról, hogy hogyan sikerült komolynak maradni a forgatás során.


A Mission Local által felfedezett problémáról a város köztisztasági vállalata is tud. Az Osage Alley-ről ugyanannyi panaszt kapnak most, mint a hidrofób kezelés előtt. Időnként ki kell menniük, és gőzborotvával kell végigmosniuk a falakat. A többi helyen azonban működik a bevonat a vállalat szerint: kevesebb panasz érkezik, és a szagtesztek is azt bizonyítják, hogy az embereket sikerült leszoktatni a sikátorok és falak összepisiléséről. A szóvivő válaszából az is kiderül, hogy heti jelentések és rendszeres szaglástesztek is zajlanak a kerületben.


Víztaszítás: varázslatnak tűnik


Jó, jó, de hol lehet vizelni?

Az elképzelés egyik hibájára már július végén rámutatott a nanobevonatról írt Mic.com-cikk: a falak pisitaszítóvá alakítása csak látszatmegoldás. A nyilvános vécék hiányát nem oldja meg a bevonat, ehhez lényegesen nagyobb beruházásra lenne szükség. Ezt a Mission Localnak is szóvá tették az egyik kezelt falfelület mellett, nappal mikrofonvégre kapott emberek.




St. Pauli sem kényeztetett el tesztvideókkal


Alkalmazott feketemágia

A víztaszítás annyira természetes jelenség, hogy a fejlécképen látható indiai lótusz levele is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. A vizes, saras környezetben élő növény leveleinek mikrostruktúrája olyan, hogy azon sem a víz, sem a kosz nem tapad meg. A felület apró, pár század milliméteres kiemelkedésekből és barázdákból áll. A vízmolekulák jobban vonzzák egymást, mint a felület a vízmolekulákat. A lótusz levelére cseppenő víz nem nedvesíti meg a levelet, hanem a fenti képen is megfigyelhető látványos cseppekbe áll össze, majd lefolyik.



A fenti videóban pedig pásztázó elektronmikroszkóp segítségével mutatják be, hogy a lótusz felülete egészen komoly nagyításon sem válik simává. Pár nanométeres szálak teszik lehetővé, hogy szupervíztaszító legyen a növény felülete.


A piacon kapható nanotechnológiás bevonatok ugyanerre a trükkre épülnek. Olyan fraktálmintázattal rendelkező felületet képeznek viaszbevonattal, szén-nanocsöves vagy például szilícium-dioxid-(magyarul kova-)alapú anyagokkal, amelyekhez a vízmolekulák kevésbé vonzódnak, mint egymáshoz. És hogy mindez mire jó – a rozsdavédelemtől meg egyéb, unalmas ipari felhasználási területektől eltekintve? Remek instant ugróiskolát lehet vele gyártani.