Nem talált megfelelő óvodát a hivatal, elvették a családi pótlékot

Fotó: DPA / MARKUS SCHOLZ

-

Védelembe vette kisebbik gyereküket, és megvonta a családi pótlékot Ildikóéktól a gyámhivatal, pedig csak elköltöztek, és nehezen találtak új óvodát különleges nevelési igényű kisfiuknak. A megvont családi pótlék miatt kevesebb speciális foglalkozást tudnak finanszírozni a gyereknek, mert fejlesztő pedagógust sem biztosítottak nekik.


Csucsu kicsit más mint a többi nagycsoportos óvodás, és nem csak azért, mert novemberben hétéves lesz. Szeret sokat beszélni, de az idegenektől tart, és volt mit fejleszteni indulatkezelésén is. “A mi gyerekkorunkban még azt mondták volna rá, hogy öntörvényű” – mondja édesanyja, Ildikó. Először a körzeti orvos szólt, hogy a kisfiú autista lehet, és a szülei el is vitték a Heim Pál Kórházba, ahol megállapították nála az autisztikus spektrumzavart. A szülők tudomásul vették, megkapták a papírt, hogy jár az emelt családi pótlék, majd várták, hogy megkapja a speciális fejlesztést is írja az Abcúg.

“Azt mondják, a legrosszabb időszak 3-5 éves koruk között szokott lenni” – mondja édesanyja. “Volt olyan, hogy húztuk végig az áruház padlóján, miközben ordított”, de előfordult, hogy Ildikó a szégyentől sírva fordult ki a patikából Csucsu viselkedése miatt. Szerencsére már túl vannak ezen a nehezebb időszakon, de az igazi megpróbáltatások idén kezdődtek, és ehhez a fiúnak, azon kívül, hogy autisztikus spektrumzavaros, semmi más köze nincs.

Az ilyen állapottal élő gyerekeket fejlesztéssel sok esetben egészséges felnőtté lehet nevelni. Az olyan gyerekekkel, aki integrálhatónak bizonyulnak – mint Csucsu is , a szokott óvodai/iskolai órák mellett fejlesztő pedagógusok foglalkoznak. Ildikóék azonban hiába várták a kórházi vizsgálat után, hogy a fiuk is kap majd ilyen ellátást, ismételt kérdéseikre csak azt a választ kapták, hogy még nem tudnak neki fejlesztő pedagógust biztosítani.

“Egy évig vártuk a csodát” – mondta Ildikó, aki szerint arról senki nem szólt nekik, hogy ehhez szükség lett volna arra, hogy a fiút a pedagógiai szakszolgálat területileg illetékes szakértői bizottsága is megvizsgálja, megállapítsa az állapotát, és javaslatot tegyen nevelésének mikéntjére. Véletlenül derült ki a család számára, hogy el kell menniük egy ilyen vizsgálatra, amikor magánúton próbáltak fejlesztő pedagógushoz jutni. Végül tavaly megvizsgálta Csucsut a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat 3. számú szakértői bizottsága. Eszerint integrálható, vagyis lehet hétköznapi óvodába vinni, de szüksége van speciális fejlesztésre. Ehhez azonban továbbra sem jutott hozzá.

„Azt mondták, hogy év közben vagyunk, és ilyenkor már nagyon nehéz fejlesztő pedagógust találni, és amúgy is kevés van. Novemberben már nagyon-nagyon kétségbe voltunk esve” – mondta Ildikó. Végül magánúton mégis találtak valakit, aki heti kétszer foglalkozott a kisfiúval, alkalmanként háromezer forintért. A havi körülbelül 24 ezres kiadást majdnem pont fedezte az emelt családi pótlék. Úgy tűnt, ha nem is simán, de rendeződnek a dolgok, és Csucsu is szépen haladt. Ekkor azonban jött egy költözés, és minden összekuszálódott.

A család februárban költözött a XX.-ból a XII. kerületbe, itt kerestek másik óvodát, kevés sikerrel. A 12. kerület az 1. számú szakértői bizottság illetékessége alá tartozik. Ők jogosultak arra, hogy kijelöljenek egy olyan intézményt, ahol fogadhatják a speciális nevelési igényű gyereket. A szülők meg is kérték márciusban a bizottságot, hogy jelöljenek ki óvodát a kisfiúnak, de a folyamat elhúzódott.

A költözés után Ildikóék azt várták, hogy a bizottság kijelöl számukra egy óvodát, de amikor erről érdeklődtek, azt a választ kapták, hogy a XII. kerületben nincs ilyen hely, és a vonatkozó jogszabály értelmében tovább utalták ügyüket a kerületi jegyzőnek. Ha ugyanis nincs ilyen intézmény, akkor a lakóhelyük szerinti jegyzőnek kell megfelelő oktatási intézményt találni számukra. A családnak a XII. kerületi önkormányzat oktatási osztálya segített, de lassan őröltek a hivatalok malmai, és az egyik megkeresett óvoda vissza is lépett.

A család pedig egyre elkeseredettebb lett. „Amikor teljes kétségbeesésben voltunk, végighívogattam az összes szóba jöhető óvodát, és mindenütt azt mondták, hogy nem kerületi lakos, nincs hely” – mondta Ildikó. Végül az oktatási osztály segítségével találtak óvodát a XI. kerületben, de már csak szeptembertől.

Csucsu ezért februártól szeptemberig egyáltalán nem járt óvodába, ami fájdalmas következményekkel járt. Amikor régi óvodájuk először figyelmeztette a szülőket márciusban, hogy problémát fog okozni a sok hiányzás – ekkor még ugye nem találtak nekik új óvodát, és a régibe a távolság miatt nem akarták vinni , akkor sikerült áprilisig orvosi igazolást szerezniük. Utána viszont úgy gondolták, hogy mivel elindult a hivatali eljárás, az majd igazolja a fiú további távollétét, mert ők megtettek mindent, hogy új óvodához jussanak. Bejelentették például a szakértői bizottságnál, és felvették a kapcsolatot a XII. kerületi önkormányzattal is, és várták, hogy találjanak egy, a kisfiukat befogadó óvodát. Utóbb azonban kiderült, hogy elbízták magukat.

Ez akkor vált világossá, amikor nyár közepén kaptak egy végzést a gyámhivataltól, hogy jelenjenek meg náluk, majd később egy határozatot, aminek értelmében a hivatal törvényi kötelezettségénél fogva védelembe vette a gyereküket, és megvonta tőlük a családi pótlékot, „óvodai nevelésben való részvételi kötelezettség megszegése, valamint tankötelezettség mulasztása miatt”. Kiderült, hogy a régi óvodájuk jelentette a gyámhatóságnak, hogy a kisfiú több mint 20 napja nem jár óvodába.

A védelembe vételt általában akkor szokták elrendelni a gyermekvédelmi törvény alapján, ha jelzést kap a gyermekvédelem, hogy egy gyereket vernek, vagy nem kap rendesen enni, vagy nem megfelelő körülmények között lakik, vagy ha túl sokat hiányzik igazolatlanul az óvodából-iskolából. Akkor rendelnek el védelembe vételt, ha a hatóság úgy látja, hogy a jelzett problémákon a gyereket a családi környezetben hagyva is tudnak javítani – megfelelő segítséggel. A védelembe vétellel együtt jár a családi pótlék megvonása is. Az érintett szülőknek többek között kötelessége családvédelmi szervezetet felkeresni, és együttműködni a hatóságokkal.

A család értetlenül áll a kialakult helyzet előtt. Azt mondják, ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy biztosítsák a gyermek elhelyezését, de a régi óvodájuk anélkül értesítette a gyámhivatalt, hogy előtte szólt volna nekik, hogy megint probléma lesz a hiányzásból, pedig tudtak róla, hogy milyen helyzetben vannak. A jegyzőtől hiába várták sokáig, hogy jelöljön ki számukra megfelelő óvodát. A kerületi oktatási hivataltól kaptak ugyan igazolást a kimaradásról, ezt el is küldték a gyámhivatalnak, de az már késő volt. A gyermeket ráadásul annak ellenére vették védelembe, hogy a gyámhivatal érdemben kivizsgálta volna az ügyüket, pedig elmondásuk szerint még a gyermekjóléti szolgálat munkatársa – aki felmérte a helyzetüket – sem javasolta ezt a lépést.

„Nem arról van szó, hogy ütjük-verjük a gyereket, éheztetjük, vagy lyukas cipőben jár. A hivatal nem tudott neki óvodát biztosítani.”

Csucsu közben szeptember 1-től óvodába jár, kirendelt fejlesztő pedagógusra még mindig várnak, a saját erőből finanszírozott fejlesztő órák számát viszont anyagi okokból meg kellett felezniük.