Nem mindenki örül az olcsó húsnak

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Ezer forint alá kerülhet a sertéscomb ára januártól, ám a fogyasztói ár csökkenésének nagy ára lehet. A sertéságazat nem feltétlenül lesz versenyképesebb, a baromfitermelőket viszont romba dönthetik az egyenlőtlen feltételek.


Új korszak kezdődik a hazai élelmiszer-kereskedelemben azzal, hogy január elsejétől a sertés tőkehús áfája az eddigi 27 százalékról 5 százalékra csökken, ráadásul úgy, hogy más húsféleségek forgalmi adója nem változik. A pontos hatásokat ma senki nem merné megjósolni, de abban mindenki egyetért, hogy a sertéshús érezhetően olcsóbb lesz a boltokban. Az áfa visszavágása alaphelyzetben jelentős, mintegy 17 százalékos ármérséklésnek felel meg. Ekkora árcsökkenésre azonban illúzió lenne számítani. Az előny egy részét minden bizonnyal igyekszik magának megtartani a régóta jövedelmezőségi problémákkal küzdő húsipar, különösen annak a sokszor kifejezetten veszteséges vágás-darabolás szakasza.


Ki mit nyel, illetve nyer?

Hiába hangoztatják előszeretettel, nem valószínű, hogy a kereskedelem az árelőnyből érdemben bármit is lenyelne – véli Vámos György. Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára ezt az erős piaci versennyel magyarázza. Nemcsak a láncok versenyeznek egymással, hanem a feketekereskedelem is komoly nyomást gyakorol a legálisan működő üzletekre. Márpedig a feketekereskedelem jelentős probléma a henteságazatban, még az online kasszák bevezetése után is 40 százalékra teszik az adófizetést elkerülő forgalom arányát.



A nagyobb áruházláncok tehát örülhetnek, hogy így kisebb hátrányt kell lefaragniuk az áfacsalókkal szemben. A kiadáscsökkentést pedig továbbadhatják a fogyasztóknak. Így az árelőny jelentős részéből a fogyasztók profitálhatnak.

Az összesen 17 százalékos árelőnyből nagyjából 10 százalékot megkaphatnak a vásárlók – legalábbis a kereskedelmi, élelmiszeripari szakértők ezt a szintet tartják a legvalószínűbbnek. Bár a sertéshúsárak decemberben szinte összeomlottak, ha ettől a különleges és minden bizonnyal egyszeri hatástól eltekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb népszerű húsrész ára a lélektani ezer forint alá eshet januártól. A comb és a tarja ára 900, a lapocka 800, a húsos csont 300-350 forint körül alakulhat, míg a legnépszerűbb és legdrágább sertéskaraj 1500 forint környékén stabilizálódhat.

Ez jelentős áresésnek számítana a korábbiakhoz képest – egyesek szerint már a decemberi árzuhanás is ennek az előjele. Meg persze a karácsonyi dömping meglovagolása a vevők becsalogatásával. 2015 decemberéhez képest tehát nem, de 2014 decemberéhez és az általában megszokott árakhoz képest biztosan csökken, és tartósan ott is maradhat a sertéshús ára – jósolja a Vágóállat és Hús Terméktanács elnöke. Németh Antal szerint ez kedvező hatással lehet a sertéshús keresletére is, vagyis az olcsóbbá váló húsból többet vehetnek majd.


Hogyan reagál a vásárló?

Mindez eddig csupán pár száz forintos változásnak tűnhet, de ez is alaposan felforgatja a piacot. Elsősorban azért, mert a legfőbb helyettesítőnek tartott csirke- és pulykahús ennél érezhetően drágább lesz, ott ugyanis az áfa nem változik, ahogy más baromfitermékek esetében sem. Szakértők szerint az, hogy a vásárlók a pultban 1500 forintos karajjal és 1800 forintos csirkemellel találkoznak, bőven elég lesz ahhoz, hogy tömegesen forduljanak el a csirkehústól. Ez pedig jelentős problémákat okozhat az egyébként magas színvonalon dolgozó hazai baromfiágazatnak.

Az persze biztosra vehető, hogy az egész ország nem fog vezényszóra néhány száz forint miatt végleg lemondani a csirkéről és a hasonlóan népszerű pulykáról. Az egyéni ízlésnek nagy szerepe van, sokan szeretik a baromfit, és a kilencvenes évek koleszterinhisztije miatt is tartja magát az a tévhit, hogy a baromfi egészséges, a sertés pedig nem az.

Részben az akkor megjelent cikkeknek is betudható, hogy jelentősen átalakult a húsfogyasztás. A rendszerváltás környékén még évente 45-50 kilogrammnyi sertést evett meg egy magyar, addig ez mára mindössze 24-25 kilót tesz ki. (A németeknél az egy főre jutó fogyasztás tavaly 52,8 kiló volt sertésből és 19,4 kiló baromfiból.) Eközben egyébként sem a szív- és érrendszeri, sem a daganatos betegségek előfordulása nem csökkent érdemben.


Egészségtelen?


A hírverés rosszul érintette a sertéságazatot, persze nem ez volt az egyetlen csapás. Tény, hogy nem volt képes modernizálódni, versenyképesnek maradni, miközben Nyugat-Európában, később pedig Lengyelországban is egyre profibbá vált a termelés, az EU-csatlakozással pedig megnyílt a piac az olcsóbban előállított hústermékeknek is.

A magyar sertéstartás és -feldolgozás valóban jelentősen visszaesett a rendszerváltás óta, ami azért is rossz hír, mert a világon fokozódó igény van a húsra. Még ha az utóbbi időkben ebbe belekavart is az orosz embargó, azért tény: attól, hogy az átlag magyar a csirkemellet tekinti a húsok netovábbjának, Európa és Ázsia egyre inkább éhes a jó minőségű sertéshúsra.

A Távol-Kelet különösen húzza a világ sertéspiacát. Bár Kína egymaga messze a világ legnagyobb sertéstartója egészen elképesztő, 300 milliós állatállományával, jelentős és a húsra egyre éhesebb népessége miatt egyben a világ legnagyobb sertéshúsimportőre is. Emiatt és számos más, korábban kis vásárlóerejűnek tartott ország bővülő középosztálya miatt is nő az igény a sertéshúsra – magyarázza Raskó György agrárközgazdász.


Kínában bármennyi sertéshúst el lehet adni


Vagyis a nyolcvanas évek globális túltermelése mellett is 10 millió sertést tartó Magyarország éppen akkorra veszítette el a lendületét, amikor gyakorlatilag nincs annyi sertés a világon, amit ne lehetne eladni – megint csak eltekintve a vélhetően ideiglenes orosz embargó okozta zavartól. Ma ugyanis a magyar ágazat mindössze a kínai állomány egy százalékát, 3 millió sertést tart. Ennél is nagyobb probléma, hogy a sertések vágásánál és feldolgozásánál nem vagyunk képesek állni a versenyt a nyugati húsipari cégekkel, és már egyre inkább a kelet-európai konkurensekkel sem.


Rárepült a maffia is

Az egyik legnagyobb problémát valóban a magas áfa jelentette sokáig. A nagyobb, papírokkal, elszámolással, korrekt nyilvántartással rendelkező húsipari cégek a magas áfateher mellett képtelen voltak versenyezni a forgalmi adó megfizetését változatos trükkökkel kikerülő szereplőkkel. Az „okosban” dolgozó zugvágóhidakkal, a „negyedik műszakban” áfa nélkül termelő gyártósorokkal, a háztájiként értékesítő garázsüzemekkel, a kisebb (és nemritkán a nagyobb) üzemek számtalan trükkjével. A 27 százalékos áfa ugyanis szinte felhívás keringőre, ennyiért már megéri csalni, a feketén szerzett nyereségből jut mindenkinek, a papírokat intéző könyvelőnek, a félrenéző portásnak, a „féláfás” kamionokat vezető sofőrnek is, a cégeket létrehozó és megszüntető ügyvédeknek. És a legtöbb, persze, az egész folyamatot levezénylő, legtöbbször homályban maradó nagyvállalkozóknak.

Végül ez a folyamat odáig jutott, hogy a fekete húsfeldolgozás és -értékesítés idehaza már sokmilliárdos üzlet lett, szakértők szerint az összes húsforgalom feltehetőleg 40 százaléka áfacsalt termék. Gondoljunk csak bele: tíz húsvásárlásunkból négy ezt a bűnszervezetet gazdagította.

Eközben a törvényes húsipar szépen lassan a tönk szélére került. Bár egy-egy szereplője sikeresen a felszínen maradt, sőt, megpróbált a hatékonyságot javító beruházásokat is eszközölni, többen bezárták a kaput. Az évek alatt a múlté lett a Zalahús, a Vasihús, a Kapuvári Hús Zrt., számos más tradicionális cég, és nem egy olyat ismerünk, amely ma még működik ugyan, megszűnése ugyanakkor feltehetőleg csak idő kérdése.


húsipar,


A világrekorder mértékű áfa mérséklését régóta követeli a teljes élelmiszeripar, legalább az alapélelmiszerek esetében. Az egyes ágazatok külön-külön is sokat lobbiztak már azért, hogy kerüljenek a kedvezményes, 5 százalékos teherrel adózó körbe. Így tett a sertéságazat is, amelyről nincs szakértő, aki azt gondolná, hogy ne érdemelné meg a lehetőséget a tisztulásra. Azzal ugyanis, hogy az áfa csökken, a nagy haszonra utazó feketézőknek kevéssé lesz vonzó, ezáltal megszűnhet az általuk teremtett irracionális árnyomás is. Így a tisztességes szereplők beruházásainak lesz értelme, az energia- és költséghatékonyságot szolgáló lépésekkel pedig – ha nem is mindegyikük, de néhányuk – felzárkózhat a nyugati versenytársakhoz.

Az áfacsökkentés lépését önmagában minden piaci szereplő, szakértő támogatandónak tartja, ám annak egyoldalúságával szemben komoly kritikák hangzottak el. Azzal, hogy az egymást helyettesítőnek számító sertés- és baromfihús áfája nem egyszerre csökken, óhatatlanul komoly piaci torzulás következik be – vélik a Baromfi Terméktanácsnál. A szervezet attól tart, hogy a lépés eredményeként nem elsősorban a rossz helyzetben lévő sertéságazat szedi össze magát, hanem a mindeddig viszonylag jó helyzetben lévő és sikeresen exportáló baromfiágazat kerül a lejtőre.

A sertéshús januártól valószínűleg behozhatatlannak tűnő árelőnye számtalan kisebb-nagyobb baromfis vállalkozást és mintegy 60 ezer munkavállalót veszélyeztet. Hogy milyen mértékben, azt még senki sem tudná megmondani, de a magyar élelmiszer-gazdaság második legnagyobb exportőrének számító baromfiágazat szereplői meglehetősen borúsan látják a jövőt – mondta el lapunknak Csorbai Attila. A Baromfi Terméktanács elnöke szerint nehéz megjósolni, hogy mi fog történni, de a januári változások „egészen biztosan nem használnak” a baromfiágazatnak. A belső piacon hirtelen szorult helyzetbe kerülő baromfisok ezért egyelőre az exportban látják a kiutat – kérdés, hogy ott milyen további eredményeket tudnak elérni a közeljövőben.


húsipar, Mohács, épülő vágóhíd

Az épülő mohácsi vágóhídtól kisebb csodát remélnek


Miért a sertés a kedvenc?

Talán a baromfiágazat kisebb lobbiereje magyarázza, talán a kormánytagok ízlése, de tény: az elmúlt években a kormány számos alkalommal világossá tette, hogy a sertéságazat egészének jobb helyzetbe hozása prioritást élvez a gazdaságpolitikán belül.

Hogy az élelmiszer-termékpályák közül miért épp a sertéságazat az, amely ilyen kiemelt figyelmet kap, arra magyarázat lehet, hogy ez van a legnagyobb bajban, és az is, hogy az egykori, évi tízmillió darabos kibocsátás megmutatta: az ország a jelenlegi termelésének többszörösére képes. Az is tény, hogy az ágazat összetettsége miatt a termelés növekedése jelentős hatással járna más területekre is.

A 2012-es sertésstratégia azt a célt tűzte ki, hogy a mostani 3 milliós sertésszámot 2020-ra 6 millióra növeli. A kormány számításai szerint ez nagyot lendítene nemcsak az ágazaton, hanem az egész magyar gazdaságon. A stratégiában foglalt és külső szakértők által megalapozottnak minősített számítások szerint a célul kitűzött 3 millió új sertés 180 milliárd forinttal emelné a sertéságazat mezőgazdasági fázisának bruttó kibocsátását, és 225–250 milliárd forinttal nőne az élelmiszeripar bruttó termelési értéke.

Ennek eredményeképp a végén 0,5 százalékkal nőne Magyarország éves GDP-je. Csak a megnövekedett forgalom áfatartalma miatt évente 45 milliárd forinttal több áfa folyna be a költségvetésbe, a termelési és feldolgozási fázis felpörgése pedig a terv szerint összességében 18 ezer új munkahelyet teremtene. Ez utóbbi a számítások szerint 6–7,5 milliárd forintnyi szja-többletet jelentene a büdzsének, és a több munkahely, a több jövedelem végül növelné a lakosság fogyasztását is.

Mindez persze egyelőre vágyálom, hasonlóan ahhoz, hogy versenyképes legyen a külföldi konkurenciával szemben a hazai húsipar. A legnagyobb gond ugyanis a mérethatékonyságban rejlik. Az összes hazai vágóhíd, de még a Mohácson épülő, évi egymillió sertésre tervezett létesítmény kapacitása is messze elmarad a nyugati teljesítményektől. A hazai, régi vágóhidak hatékonysága sok esetben rossz, energiafelhasználásuk pazarló, ezért a félsertés és az egyes húsrészek már eleve drágább alapanyagként kerülnek a feldolgozóiparhoz.

A hátrány ledolgozásához sok, egyenként is többmilliárdos fejlesztés kellene, nem beszélve a készítménygyártásban elengedhetetlen beruházásokról. Igaz, az alacsonyabb áfa mellett kiszorulhatnak a feketézők a piacról, és a fejlesztéseiket mindeddig jegelő tisztességes szereplők úgy érezhetik: eljött az ő idejük.