Nem mindenki érzi a rezsicsökkentést

Forrás: mrm.kormany.hu

-

A legszegényebbek éppen úgy jövedelmük 15 százalékát fordítják most is energiaszámláik kifizetésére, mint 2010-ben – állítja a Policy Agenda legfrissebb elemzésében.


Orbán Viktor miniszterelnök évnyitó beszédében a magyar gazdaság eredményei között említette, hogy sikerült a rezsicsökkentést megvédeni. Jól látszik, hogy miközben az előző négy éves ciklus fő politikai üzenete a rezsicsökkentés volt, ez most már azzá szelídült, hogy külső nyomás hatására nem engedi a rezsikiadások emelését. A Policy Agenda azt vizsgálta, hogy - nem csak néhány elemre leszűkítve - mit is jelent a rezsicsökkentés a társadalomnak, és milyen politikai csapdát rejt a történet?

Amikor rezsiköltségekről beszélünk, a kormány retorikája gyakran a villamosenergia, a földgáz, a távfűtés, a víz- és csatorna szolgáltatások árára korlátozódik. Ezzel szemben még számtalan tétel van, amelyekre azonban nincs direkt hatása a kabinetnek. Ilyenek pl. a szilárd tüzelőanyagok, a közös költség, a bérleti díj. A KSH által közölt inflációs adatok alapján látszik, hogy 2016 augusztusáig hogyan változtak az elmúlt hat évben az egyes tételek. Ezek természetesen átlagértékek, amelyek eltérőek lehetnek az ország egyes részei között.

A kormány által rezsicsökkentéssel „befolyásolt” tételekben 2010 óta átlagosan 6 százalékkal csökkentek az árak. Ezzel szemben a fenti, a csökkentéssel nem érintett „szegmensekben” 16 százalékos növekedés volt az elmúlt hat év során.

A jövedelmi helyzetektől, életviteltől függ, hogy mely tétel érinti az adott háztartást, és melyik nem. A kistelepüléseken élőknél nyilvánvalóan jelentős a szilárd tüzelésű fűtési mód, amely esetében nem valósult meg a rezsicsökkentés, igaz ezt nem is ígérte a kormány. Jól mutatja a rezsicsökkentés ellentmondásosságát, hogy 2010-ben a létminimum alatt élő háztartások a személyes kiadásaik 15 százalékát fordították háztartási energiára. Említésre méltó, hogy ez az adat 2015-ben is lényegében ugyanekkora volt, azaz a nehéz helyzetben lévők számára a rezsicsökkentés a fogyasztási kiadásaikat nézve nem jelentett változást.

Az is tény, hogy azokon a területeken, ahol csökkentek a költségek (villamos-energia, gáz, távhő, vízdíj, csatornadíj), valóban nem is változtatott ezen a kabinet, azaz nem emelte az árakat. Ez persze nem azért történt, mert megvédték Brüsszeltől a rezsicsökkentést. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy nem hoztak olyan döntést, amely miatt emelkedett volna az ár. Az árak alakítása ugyanis kizárólagosan a kormány kezében lévő árszabályozási lehetőség.



A rezsicsökkentés programjának volt egy szükséges velejárója, ez pedig a közműszolgáltató cégek állami szabályozásának erősítése. A kormány retorikája arra épült, hogy a multik kizsákmányolják a fogyasztókat, extraprofitra tesznek szert. Ebből következett az a „szükségszerűség”, hogy állami kézbe kell venni ezt a szektort. Ezért például idén október 1-től lakossági ügyfél lényegében csak az államtól tud földgázt vásárolni, mivel a szolgáltatókat felvásárolta a kormányzat. Ugyanez a folyamat megkezdődött a villamos energia ipar területén is, de megtorpant. A távhő esetében pedig - az Első Nemzeti Közműszolgáltató tájékoztatás alapján - egyelőre a hódmezővásárhelyi távhőszolgáltató cég megvásárlására van szándéknyilatkozat, hiszen valójában az állam egyelőre nem tud ezen a területen szolgáltatni.

Ugyanakkor az állam a cégek felvásárlására elköltött pénzeket csak akkor tudja politikailag igazolni, ha ezáltal tovább csökkennének a szolgáltatások költségei. Egyelőre azonban a rezsicsökkentés programjának esetleges folytatásának lebegtetésén túl, konkrét gyakorlati lépésekig nem jutott el egyik kormányzati szereplő sem. Márpedig a lakosság szempontjából lényegében mindegy, hogy kitől kapja a szolgáltatást, hiszen az árszabályozás joga a kormány kezében van. Ha azonban az adófizetők pénzéből milliárdok mentek el cégek felvásárlására, nehezen igazolható az, ha nincs további érezhető rezsicsökkentés.

Láthatólag a kormány keze egyelőre meg van kötve a kérdésben. Mivel még nem végzett az állami közműszolgáltató kiépítésével, ezért nincs is áttekintése a piac helyzetéről, nem látja, hogy az ígéreteknek megfelelően képes lenne-e veszteség nélkül (ahogy a miniszterelnök évekkel ezelőtt megfogalmazta: non-profit alapon) azt működtetni. És az is nyilvánvaló, hogy amíg menekültüggyel megtölti a politikai napirendet, addig nincs is szüksége újabb gázár, vagy villanyár csökkenésre.