Nem menekültügy, mégsem tud vele megbirkózni a kormány, mi az?

Fotó: MTI/MTVA / Ujvári Sándor

-

Zombor Gábor egészségügyi államtitkár világos utasításokat kapott a miniszterétől, hogy mit kell rendbe tennie, és első nyilatkozataiból kiderült, hogy ő is jól tudta, mi vár rá. Mégsem tudott előrelépni az évtizedes problémákkal. Úgy tűnik, kétharmad ide, szakértelem és elszántság oda, lassan ideje megbékélni azzal, hogy az egészségügy képtelen a rendszerszintű változásra.


Múlt csütörtökön kollégái számára is váratlanul jelentette be Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár, hogy benyújtotta a lemondását. A politikus „személyes és családi okokból” kérte a felmentését, szeptember elsejével távozott.

Amikor Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter tavaly június 10-én bemutatta leendő államtitkárait, az elvárásait is ismertette. Zombor Gábor felé azt fogalmazta meg, hogy

  • csökkentse az orvosok elvándorlását,
  • felügyelje a fejlesztéseket és az egészségügy kiadásait,
  • irányítsa az alapellátás, vagyis a háziorvosi ellátás megerősítését,
  • folytassa a népegészségügyi programokat.

Zombor a következő napokban-hetekben több interjút is adott, több konferencián felszólalt, főként

  • a kórházi adósságállomány felszámolásáról,
  • a hálapénz megszüntetéséről,
  • az egészségügyi életpályamodell megalkotásáról és
  • a bérrendezés szükségességéről beszélt.


Pénz, pénz és pénz

Tény, hogy Zombornak – elődjeihez hasonlóan – nem volt könnyű dolga. Azt senki nem vitatta, hogy az egészségügy legnagyobb gondja a szakember- és pénzhiány, az ágazatra azonban idén sem jutott több pénz a tavalyinál. A bérrendezés részben döcög, részben késik, a várólisták épphogy csak rövidülnek, a lefaragott kórházi adósságállomány várhatóan újratermelődik, és sem az elvándorlást nem sikerült megállítani, sem a tartósan háziorvos nélküli körzeteket feltölteni.

Ehhez képest 2014-ről 2015-re nemhogy nőtt, de valamelyest még csökkent is az egészségügyre fordított közpénz összege, ezen belül is elsősorban a rendelői, orvosi és fogorvosi ellátásra szánt pénz fogyatkozott meg. De az elmúlt hat év alatt is összesen csak mintegy 50 milliárddal nőtt az ágazat költségvetése.

Összehasonlításképpen: míg Magyarország az összes GDP-jének 8 százalékát fordítja egészségügyre, addig az EU átlagosan 8,7, az arányaiban legtöbbet költő Hollandia pedig 11,8 százalékát.

Mindeközben az sem látszik, hogy javultak volna a hazai katasztrofális egészségügyi mutatók, legyen szó akár a rákhalálozásról, akár az elhízásról.


Csak tűzoltás volt az adósságrendezés

A kórházak adóssága a klinikák nélkül 2013. május végén 48 milliárd, 2014. május végén 66 milliárd forint volt.

Az egészségügyi intézmények ekkor, 2014. július végén 11,8 milliárdot kaptak adósságrendezésre, aztán december végén is volt egy korrekció, végül idén májusban 60 milliárd forintot szánt erre a kormány, de azzal a feltétellel, hogy a kórházak úgy működnek tovább, hogy a tartozások nem termelődnek újra.

A 2015. május végi 53 milliárdos tartozásból így június végére 34, július végén pedig 30 milliárd forint lett, de az előrejelzések szerint az adósság folyamatosan nőni fog, a Kórházszövetség legutóbbi becslése szerint legalább 120 milliárd forinttal kellene jövőre növelni az egészségügy költségvetését ahhoz, hogy az adósság ne halmozódjon fel újra.

Ami az egyetemi klinikákat illeti, a budapesti Semmelweis például május 28-án 1,7 milliárd forint konszolidációs támogatást kapott, ezután az államkincstár adatai szerint júniusban 539 millió forintra csökkent a tartozása, ám július végén ez már újra 1,08 milliárdra ugrott.



Elmaradt a mély átalakítás

A konszolidáció ellenére még azt sem lehet tudni, hogy mennyi pénz hiányzik a fekvőbeteg-ellátásból. A nemzetközi statisztikákból tudható, hogy Magyarországon az európai átlaghoz képest sok a kórházi ágy, és hosszabb a kórházi tartózkodás, de ennek korrekciójáról egyelőre nincs szó.

Sőt, tervezik egy új, az ellátások teljes skáláját lefedő fővárosi kórház építését, mivel valóban korszerű centrum jelenleg nincs, és a fejlesztések ellenére a meglévő kórházakban sem lehet ilyet kialakítani. Egyelőre még a helyét is keresik, de közben szinte biztosan felújítják például a János-kórházat is.

A finanszírozás ésszerűsítésének része lett volna a kórházi rendszer teljes körű átalakítása, aminek a célja az lenne, hogy megyénként egy, a fővárosban pedig hat vezető kórház maradjon, a többiből pedig tagintézmény vagy telephely legyen. Az egyeztetések meg is kezdődtek, a kórházaknak elvben február közepére kellett volna megállapodniuk.


Béremelés, munkaidő, életpálya – majd

Az orvosok és a szakdolgozók külföldre költözése és az itthon maradók egy részének pályaelhagyása az elmúlt 6-7 évben felgyorsult, és egyre nagyobb gondot jelent – gyakorlatilag többen hagyják ott a pályát, mint ahány szakembert az egyetemek képezni tudnak.

Pontos adat azokról van, akik külföldön akarnak munkát vállalni, nekik ugyanis ki kell kérniük a hatósági bizonyítványt az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központtól. A statisztikák szerint

  • 2009–ben 1614-en (887 orvos),
  • 2012-ben 2061-en (1108 orvos),
  • 2014-ben pedig 1943-an (948 orvos)

mentek el, miközben az egyetemek évente összesen mintegy ezer hallgatót vesznek fel orvosképzésre.

Ami a béremelést illeti, idén júliustól az orvosok és szakdolgozók mozgóbérét beépítik az alapbérbe, a szakvizsgázott fiatal orvosok jövő januártól havi bruttó 151 ezer forint plusztámogatást kapnak, jövőre pedig nettó 270 ezer forint lehet a szakorvosi minimálbér. A részletek azonban még nem ismertek, és a szakdolgozók is csak szeptemberben tudják meg, hogy pontosan mennyivel többet vihetnek majd haza.

Egyelőre nincs életpályamodell, és nincs megállapodás a munkaidőről sem, és hiába a „fekete ruhás nővér” figyelemfelkeltő akciója, az egészségügyi államtitkárság május óta már csak a reprezentatívnak mért szakszervezetekkel és a kamarákkal tárgyal, ami az egészségügy belső megosztottságát figyelembe véve nem feltétlenül hoz olyan eredményt, amivel minden dolgozó elégedett lesz.


Ami még megmaradt

  • Hálapénz: Mindenki egyetért az elvvel, hogy meg kellene szüntetni, de egyelőre nincs rá megoldás. Volt olyan elképzelés, hogy az az orvos kap béremelést, aki nem fogad el hálapénzt, olyan is, hogy elfogadása nem mindig minősülne bűncselekménynek, de végül nem változott semmi.
  • Magán- és állami ellátás szétválasztása: Már csak külföldiekkel köthetnek szerződést a kórházak fizetős ellátásra, viszont még nem sikerült egyedi eljárással rendezni a magánszolgáltatók helyzetét. nem valósult meg a betegútkövetés sem, azaz nem lehet nyomon követni azt, hogy egy-egy beteget hány helyen, közte hány magán- és állami intézményben vizsgálnak vagy kezelnek.
  • Ellátatlan háziorvosi körzetek: Ez egy régi probléma, de a számok nem mutatnak javulást: a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek száma 231 volt, ezek közül 178 több mint egy éve üres. Ráadásul a 60 évesnél idősebb orvosok aránya tavalyig 27,4 százalékra, az ötven év felettiek aránya pedig 66,3 százalékra nőtt.
  • Várólisták: 2015-ben 6 milliárd forintot biztosít a kormány a várólisták csökkentésére. Ez csak a központi várólistákat, illetve az azokon szereplő mintegy 60 ezer embert érintheti, az előjegyzési rend miatt várakozókat nem, vagyis a reumatológián például ettől még ugyanannyit, gyakran hónapokat kell várakozni. A pénz pedig már az előzetes számítások szerint sem elég arra, hogy akár csak a protézisműtéteknél fél évre csökkenjen a várakozási idő, ráadásul nincs elég műtő, eszköz és szakember sem.
  • Ugyancsak a várólisták csökkentését célozza egy új jogszabály, amely szerint elsőbbséget élveznének az előjegyzésben azok, akik korábban részt vettek a betegségükkel összefüggő szűrővizsgálaton.


Zombor Gábor

Zombor Gábor 2014. június 24-től volt egészségügyi államtitkár.

A tavaly áprilisi országgyűlési választáson Kecskeméten 52 százalékkal lett egyéni képviselő, korábban Kecskemét polgármestere volt. 2006-ig főigazgatóként vezette a Bács-Kiskun Megyei Kórházat, előtte a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójaként dolgozott.

Az államtitkár idén júniusban még azt mondta: szembe kell nézni a problémákkal, amelyek szerinte 25 éve nem változtak. Ő egyébként már a 15. egészségügyért felelős miniszter, illetve államtitkár volt 1990 óta. Eddig egyedül a rendszerváltozás utáni első tárcavezető, Surján László, illetve Zombor elődje, Szócska Miklós töltötte ki végig a ciklusát.

A sajtóban már korábban is felmerült, hogy esetleg Zombor Gábor lesz az egyik, akinek szeptemberben távoznia kell, miután lezajlik a kormány munkájának értékelése, sőt, a bejelentés előtt pár nappal Orbán Viktor miniszterelnök már elbeszélgetett a kormánytagokkal, erről azonban részleteket még nem tudni, így az sem világos, van-e köze a lemondáshoz.

A gyorsaság oka, hogy kezelésre, pihenésre van szüksége”, mert szívproblémája olyanná vált, ami mellett már nem tud „százzal pörögni” – indokolt Zombor a NOL.hu-nak.