Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Nem lesz a kurva élet helyett irgum-burgum

Forrás: Miramax

-

A Clean Reader nevű e-könyves applikáció azt ígérte, hogy kicseréli a csúnya szavakat kevéssé csúnyákra, sőt egyenesen szépekre, de elsöpörte a népharag. A cikk – elkerülhetetlenül – káromkodásokat is tartalmaz. Nem a téma miatt.


„Olvass könyveket, ne káromkodást” – ezzel a jelmondattal próbálta meggyőzni az embereket a Clean Reader, hogy szükség van a könyvpucoló szolgáltatásra. A androidos és iOS-t futtató eszközökre is feltelepíthető olvasószoftver a káromkodásokat, csúnya szavakat húzza ki és cseréli le a vele megnyitott könyvben.


A damn (átkozott) szóból darn lesz, amelyet az átkozott helyére szokás írni olyankor, amikor egy ilyen vad szó talán túlzás lenne. De repül a fucking (kibaszott) és a fucker (faszkalap) is. Jennifer Porter romantikusregény-író vizsgálata szerint az előbbiből freaking lesz, ami a darnhoz hasonló majdnem káromkodás, az utóbbiból pedig idióta. Ha pedig feltekerik teljes fordulatszámra az appot, akkor még a péniszt is ágyékra és a mellet is mellkasra cseréli.


Így vágja ki az istenverte csúnya szavakat


A keresztény szülők által alapított Clean Reader ellen hatalmas támadást indítottak az elmúlt héten az írók. Joanne Harris, a Csokoládé szerzője hívta fel az appra a figyelmet, de többen csatlakoztak Margaret Atwoodtól a skót sci-fi író Charles Strossig. Érvelésük szerint a szavakat nem véletlenszerűen választják ki, hanem céljuk van velük, minden leírt fuck szándékos. Elismerik az olvasó jogát az egyet nem értésre, bárki gyűlölheti a könyveiket, még úgy is gondolhatja, hogy máshogy megírva jobbak lettek volna, átírni viszont nem ér a műveket.



Vannak persze regények, amelyeket valószínűleg nem is lehet úgy módosítani, hogy ne váljanak olvashatatlanná. Nézzék csak a lenti részletet a Trainspottingból.


„Állítólag ez taxiállomás. Állítólag ez egy kibaszott taxiállomás. De nyáron a fasznak se lehet itt taxit találni. Mindegyik tele van kibaszott gazdag fesztiválos faszikkal, akik képtelenek arra, hogy gyalog megtegyék azt a száz métert az egyik kurva templomtól a másikig. Taxisok. Pénzéhes faszfejek… – A Beteg Srác magában mormog, a szeme kiguvad, a nyakán láthatóan megfeszülnek az inak és az erek, ahogy a Leith Walkot pásztázza.”

Irvin Welsh: Trainspotting


A vitát pedig sikerült addig életben tartani, amíg a Clean Reader meghátrált. Bejelentették, hogy a jövőben nem lehet az appon belülről könyvet vásárolni, gyakorlatilag bezárják a boltot. Arról viszont szó sincs, hogy az app eltűnne. A technológiát felhasználva pedig könnyen át lehet alakítani úgy, hogy más boltokból vásárolt könyveket nyisson meg.

Cory Doctorow, aki korábban a VS.hu-nak is adott interjút, és akit nem lehet azzal vádolni, hogy jobboldali-keresztény gondolkodó lenne, véleménycikkében meg is védte ezt a felhasználási módot. „Jogod van arra, hogy a saját képernyődön magadnak átrendezd a szavakat” – írja, hozzátéve, hogy a Clean Readert megszülő szándékot és szülői aggodalmat marhaságnak tartja.


Ennyi sztorit egy szóval még soha nem mondtak el


A világ képünkre szabása

A Clean Reader körül kialakult vitának van tágabb és érdekesebb kontextusa is. A különböző tartalomszűrők, ajánlórendszerek megkönnyítik, hogy egy nekünk tetsző, a véleményünkkel egyező anyagok jöjjenek szembe. A tiltott szavakat ki lehet cserélni – még ha ez ormótlan és nyelvfüggő megoldás is –, a más politikai véleményen lévő ismerősöket el lehet némítani. Ráadásul a Google és a Facebook amúgy is megpróbál a kedvünkben járni: szívesebben dobnak ki olyan linkeket, amelyekre a korábbi viselkedésünkből felépített modell alapján kattintani fogunk, mint amilyenekre nem.



A szűrőburkokról, amelyekbe bezáródunk, Eli Parisier beszélt a fent megnézhető – tíz perc, megéri! – TED-előadásában, és utána egy-két hónapig igen divatos téma volt. Majd a beszélgetések lassan eltűntek. Nem is annyira a szűrőburok miatt, hanem azért, mert úgy tűnik, nincs rá jó megoldásunk. Nem szűrt internet nem létezik: már száz-kétszáz Facebook-ismerős is megoszt annyi tartalmat, hogy azok között valamilyen elv mentén rendet kelljen vágni.


A Facebook-hírfolyam rendezése még az egyszerűbb kérdése a filterezésnek. Mert van egy olyan rendezési mód, amely természetes: az időrend. Nagyon kényelmetlen lenne, mindig mindenről lemaradnánk, gyűlölnénk, de rá lehet fogni, hogy az a természetes. De el tudják képzelni, hogy van egy tökéletes, eredeti, módosítatlan találati lista bármelyik Google-keresésre?


És végül egy klasszikus nyelvészeti megfigyelés a fuck szóról


Ezért örülhetnek az írók annak, hogy nekik csak a Clean Reader jutott problémának. Egy könyv szavainak, mondatainak megvan a rendje. Lehet, hogy az olvasók belepiszkálnak. Van, akinek még ahhoz is van képe, hogy előrelapozzon, ha nem tetszik valami, falhoz vágja, ha felidegesítette. De a probléma nem tűnik megoldhatatlannak. Most is milyen szépen elvitatkoztak arról, hogy bassza meg legyen-e, vagy inkább irgum-burgum.