Nem kell mindenkinek szeretnie Wagnert

-

Fischer Ádám pont tíz évvel ezelőtt, 2006-ban indította be a Müpában a Wagner-napokat. A rendezvénysorozatot „a Duna-parti kis Bayreuth” néven szokták emlegetni, ami magyaros önfényezésnek tűnhet, de kivételesen nem az.


A Festspielhaust megjárt wagneristák, világhírű énekesek, zenészek rajongva dicsérik a Müpa akusztikáját. A hangversenyterem ráadásul színpadtechnikailag is komoly lehetőségeket kínál a rendezőknek – akik tudnak, élnek is vele.

Az idei Wagner-napokon A nibelung gyűrűje tetralógiát és A nürnbergi mesterdalnokokat állítják ismét színpadra olyan sztárokkal, mint Waltraud Meier, Annette Dasch, Németh Judit, Szabóki Tünde, Christian Franz, Gerhard Siegel vagy Walter Fink. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Ádám vezényli.


Fischer Ádám, a Wagner-napok művészeti vezetője és karmestere


Az isten összes pénze sem elég

A karmester egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy Wagner összművészeti alkotása ma miért aktuális: „Féltékenység, elfojtott szerelem, szenvedély, alkotói válság, élet és művészet problematikája, mindez élő probléma. A Ring tele van csupa csirkefogóval, egyik nagyobb disznóságot csinál, mint a másik. Nagy vonalakban arról szól, hogy az építkezéshez az isten összes pénze sem elég. Az óriások megépítik a Walhallát, de Wotan végül nem fizeti ki őket, elkezd kapkodni, elcsalja a pénzt. A Ring, ha úgy tetszik, antikapitalista mű, azt hirdeti, hogy a pénz átok az emberiségen. Szóval elképesztően sok aktualitása van Wagnernek.”


Az istenek alkonya a Müpában


Na de mi van akkor, ha valakinek csak Woody Allen aranyköpése jut eszébe Wagner tetralógiáját hallgatva: „Még egy felvonás, és lerohanom Lengyelországot.” Fischer Ádámnak erre is volt, van válasza. Szerinte ebben az esetben rosszul adták elő a művet.


A pátoszba csomagolt, bombasztikus előadások amúgy is tévúton járnak,

Wagnert kvázi kamarazeneként kell játszani, és akkor kiderül, mennyire emberi.


A Walkür a Müpában


Nem a fület gyönyörködteti

Wagnert még egy profi operarajongónak sem feltétlenül könnyű megszeretnie. Mozarton, Donizettin, Rossinin, Verdin vagy Puccinin edzett füllel Wagner operái, különösen az énekelt részek elsőre szinte kakofóniának tűnnek. Wagner megvetette kora operáját, amelyben zene és szöveg nem alkotott szerves egységet.

Ha ugyanazt a dallamot bármilyen szöveggel lehet énekelni, akkor zene és textus nincs szerves szimbiózisban. Wagnernél a szóból fejlődik ki a dallam, nála a zene nem a fület gyönyörködteti, hanem a drámát szolgálja. A Sprechgesanggal (deklamáló stílusú énekbeszéd) és a Gesamtkunstwerkkel (szöveg, zene és színpadi cselekmény elválaszthatatlan, összművészeti egysége) Wagner új műfajt teremtett.


A Rajna kincse a Müpában


Humora is volt

Júniusban a tetralógia mellett ismét színpadra állítják Wagner egyetlen úgynevezett vígoperáját, A nürnbergi mesterdalnokokat, amely 2013-ban debütált a Müpa színpadán. Wagnernek humora is volt, igaz, elég sajátos.

Szerintünk a Mesterdalnokok valódi műfaja filozófiai esszé, dalban, pontosabban operában elbeszélve. Ugyanis a dal (amely ez esetben egyenlő magával a művészettel) mibenléte áll a fejtegetés középpontjában. Eredetileg nem kevesebbről van szó, mint erről: „Ha szertefoszlanék a szent Római Birodalom, megmarad nekünk a szent német művészet.” A szent német mesterdalnak pedig megvannak a maga szigorú szabályai. Ha azokat felrúgják, hova lesz a rend?

Márpedig felrúgják. Jön Walter, a kivasalt yuppie a stolzingi Rózsadombról, meglátja Évát, az ötvös Pogner lányát, Éva is Ádámjára ismer őbenne, és máris beindul a tesztoszteron- és ösztrogéntermelés. Az ám, de Éva keze és az öreg Pogner egész királysága csak azé lehet, aki a Szent Iván napján rendezett énekversenyből győztesen kerül ki.


A nürnbergi mesterdalnokok (Beckmesser)


Kora zsidó zenekritikusát karikírozza

A szabályokat megtanulni ilyen rövid idő alatt képtelenség. Úgyhogy Walter előtanulmányok nélkül teszi próbára hangszálait. Az új dal azonban csak felháborítja a mestereket, különösen a szingli városi írnok Beckmessert, a régi dal és régi rend felkent papját, aki maga is pályázik Éva testére-lelkére. Hans Sachs cipész – aki ráadásul valóban létezett, és tényleg kora legjelentősebb mesterdalnokaként írta be magát a nagykönyvbe – pártfogásába veszi Waltert, majd addig ügyeskedik, míg mindent úgy nem rendez, hogy (majdnem) mindenkinek jó legyen. Kivéve persze Beckmessernek, akiben Wagner nem titkoltan kora zsidó zenekritikusát, Eduard Hanslicket karikírozza.


Ha nem megy, nem kell erőltetni

Fischer Ádám 2013-ban életében először vezényelte a művet. Jól leporolta, kitakarította belőle a pátoszt. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával friss, lendületes tempókkal és valóban kamarahangzással új energiákat szabadított fel. A rendezés szerintünk nem minden ponton klappol, de az biztos, hogy ehhez fogható minőségben Magyarországon Wagnert hallgatni sehol máshol nem lehet.


Fischer Ádámnak kvázi arra is van receptje, hogyan szeressük meg a zenéjét: „Sokat kell hallgatni, és ha azután sem megy, nem kell erőltetni. Végül is nem kell mindenkinek szeretnie Wagnert.”


Richard Wagner (1813–1883)

A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, az opera műfajának megreformálója. Wagner 1883-ban bekövetkezett haláláig közel tízezerre rúgott a róla szóló szakirodalom, cikkek, könyvek, tanulmányok száma. Zenei, színpadtechnikai újításai közül legjelentősebb a Gesamtkunstwerk, azaz a szöveg, zene és színpadi cselekmény elválaszthatatlan, összművészeti egysége; a vezérmotívum-technika (Leitmotiv), azaz az egy személyhez, eszméhez, tárgyhoz kapcsolódó jellegzetes zenei motívum következetes és széles körű alkalmazása; a végtelen dallam (unendliche Melodie); és a deklamáló stílusú énekbeszéd, az úgynevezett Sprechgesang.

Művészi ideájának megvalósításához Bayreuthban felépíttette a Festspielhaust, amely máig a Bayreuthi Ünnepi Játékok színhelye. Zeneszerzői munkássága mellett számos zeneelméleti, esztétikai, művészettörténeti, filozófiai mű írója. Ezekben gyakran egymásnak ellentmondó anarchista, szocialista nézetek keverednek nacionalista, antiszemita gondolatokkal. Wagner megítélése időről időre komoly vitákat generál.