Nem kell félteni a tudástól a nőket

-

És a tudást sem a nőktől. A tudományos pálya még ma is valamiféle egzotikus döntésnek tűnik, ha történetesen lányok hozzák meg. Pedig a nők kíváncsisága csak előbbre viszi az emberiséget. A L'Oréal és az UNESCO idei díjazottjaival beszéltünk a kutatást hajtó erőkről.


1998 és 2015 között több mint kétezer, a tudomány területén kimagasló teljesítményt nyújtó nőt tüntetett ki a L'Oréal Alapítvány és az UNESCO, közülük ketten – Ada Yonath és Elizabeth Blackburn – később a Nobel-díjat is elnyerték.

A Nőkért és a Tudományért díjat Magyarországon 13 éve adják át, eddig 39 kutató részesült az ösztöndíjban, amelynek a keretében közel 150 ezer eurót fektettek be a nők tudományos sikereinek előmozdításába.

A két idei díjazott dr. Farkas Eszter, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetének egyetemi docense és dr. Kóspál Ágnes, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa.

Mind a ketten egyszerűen csak elkezdtek foglalkozni azzal, ami érdekelte őket, és egy megfelelően támogató, bátorító közegből és a megfelelően kemény munkából egyszer csak kinőtt egy olyan siker, amelyet az ösztöndíj zsűrije sem tudott figyelmen kívül hagyni.


-nő vagy nem -nő?

Csillagász vagy csillagásznő? Agykutató vagy agykutatónő? „A mi szakmánkban a legfontosabb, hogy az embert az elért eredményei alapján ítélik meg, és az eredményeknél nem számít, hogy férfiról vagy nőről van szó” – mondja Farkas Eszter. „Én kutatóként gondolok magamra. A munkám szempontjából nem szoktam azon az aspektuson gondolkodni, hogy nő vagyok. Ha valaki kutatónőként hivatkozik rám, azt általában azért teszi, mert ki akarja emelni a női mivoltomat” – teszi hozzá Kóspál Ágnes, elismerve, hogy a mostani díjazásnál ennek a bizonyos női mivoltnak nem kevés jelentősége volt. „De hogy csillagásznő? Az azért elég furcsán hangzik.”

A még mindig aktuális sztereotípiák szerint magyarázatra szorul, hogy valaki kutatóként, és nem nőként van jelen a kutatói munkájában, a két friss ösztöndíjas azonban türelmesen bizonygatja, hogy ez tényleg így van. Mint ahogyan azt is, hogy a pályafutásuk során nem találkoztak hátrányos megkülönböztetéssel. „Ebben a szakmában az számít, hogy amit az ember egy nemzetközi konferencián elmond, vagy egy folyóiratban publikál, az precíz tudományos munka legyen, egy logikusan felépített előadás vagy cikk, és erre a nők ugyanúgy képesek, mint a férfiak” – veszi elejét minden további kétkedésnek Kóspál Ágnes.


Dr. Farkas Eszter

Agyikeringés-kutató, az agyvérzést követő, az agyban hullámszerűen fellépő és akár a kezdeti sérülés súlyosbodását is eredményező vérhiány okait kutatja. Kutatása eredményeként a jövőben lerövidíthető lenne a hosszú hónapokon át tartó rehabilitáció, amelynek során a betegek újra tanulnak járni és beszélni, így jelentősen javulhatna a betegek és a családtagok életminősége. A hullámok okainak feltárásával és megelőzésével jelentősen csökkenteni lehetne a betegeknél az agyi károsodás mértékét, adott esetben a beteg megőrizhetné a mozgás- és beszédkészségét is.


Farkas Eszter


A karrier és a magánélet összeegyeztetésének a problémája a hagyományos nemi szerepek leosztása miatt mégis rendszerint a nőket találja meg. És általában ritkán jön szóba az, hogy a gyerekvállalás serkentőleg hat a munkahelyi előremenetelre. Farkas Eszter azonban a karrierje egyik legfontosabb epizódjaként tekint a most négyéves kisfia születésére.

„Anyaként már kétfelé kell figyelni, és a munkában töltött időt hatványozottan hatékonyabban kell eltölteni, egy pillanatot sem lehet veszni hagyni, mert tudom, hogy korlátozott a napi időm egy adott problémára, ezért sokkal erősebben fókuszálok.” Volt azonban egy másik, talán meglepőnek tűnő mellékhatása is az anyaság és a kutatói karrier ötvözésének: „Észrevettem magamon, hogy kreatívabban gondolkodom. Nem tudom megmagyarázni, miért, de azokban a kísérletekben, amelyeket újraértékeltem az otthon töltött két év után, egészen más dolgokat láttam meg, és sokkal jobban összeállt a kép.”

Farkas Eszter bevált módszere az egyes szerepek szétválasztása: ahogy kilép az intézetből, hátrahagyja a munkáját is. „Az embernek így van alkalma arra, hogy felfrissüljön, megújuljon. Ha reggel hattól este tízig ugyanazon járna az agyam, másnap fáradt lennék. Ha viszont otthon teljesen mással foglalkozom, például a kisfiammal, akkor másnap frissen kezdem újra, és jobb gondolataim születnek.” Azt azért elismeri, hogy minden nap küzdelem az időért: küzdelem a munkanap végén kikapcsolni a számítógépet, és elindulni, mert várja a gyerek, és reggel küzdelem otthagyni a gyereket az óvodában, mert várja a munka.


Dr. Kóspál Ágnes

Csillagász, a napjainkban születő csillagok és bolygók keletkezési folyamatát kutatja, amelyből többek között arra is következtethetünk, hogyan született meg 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Naprendszer. A kutatónak a csillagokat körülvevő por- és gázkorongokkal kapcsolatos eredményei olyan modern műszerek és távcsövek megalkotását ihletik, amelyek előmozdíthatják a csillagászat további fejlődését, és amelyekkel akár átírhatják azt is, amit az égboltról a mai nap tudunk. Ágnes, aki jelenleg az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában dolgozik, kutatásaihoz főként az Atacama-sivatagban található ALMA rádiótávcső-rendszert használja.


Kóspál Ágnes


Az igazi stresszt azonban nem is a különböző szerepek összeegyeztetése vagy a kutatás kihívása okozza, hanem a tudományos munkával járó egyéb kötelezettségek, a pályázatok írása, a küzdelem a bürokráciával, a menedzselés, a versengés más kutatócsoportokkal. Mindez viszont a kutatói pálya adottsága. „Ha az ember a tudomány határain dolgozik, akkor mindig versenyhelyzetben van” – mondja Farkas Eszter.

Minden karrier körbe van bástyázva azonban támogatókkal is, nem csak bürokráciával. A mostani ösztöndíj ennek egy pénzben is kifejezhető formája, a két díjazott eddigi életútjából azonban az szűrhető le, hogy az általuk elért eredményekben benne van a szülők, a mentorok és a kollégák hozzájárulása is.

A mentorok meghatározó szerepet játszottak akkor, amikor valamilyen irányba kellett fordulni. Mind a két díjazott megfordult külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben, és minden ott szerzett tapasztalat a későbbiekben alakította azt az utat, amelyet kutatóként most járnak. De ugyanígy kellett a sikerekhez a szülők csendes, sokszor alig észrevehető támogatása. Kóspál Ágnes például gyerekként a szüleivel együtt nézte a csillagokat, és folyton kérdezett. Amikor viszont a szülei kifogytak a válaszokból, arra biztatták, hogy maga járjon utána annak, ami érdekli. Ennél jobban pedig aligha motiválhatták volna arra, hogy a kutatói pályát válassza.


Farkas Eszter egyszerűen csak elkezdett foglalkozni azzal, ami érdekelte: a biológiával. Állatorvosnak is készült, talán itt volt az egyetlen pont, amikor a neme befolyásolta a szülei hozzáállását a terveihez – az édesanyja konkrétan azt mondta, hogy „egy nő nem való a disznók meg a tehenek közé” –, de gyerekként nem tapasztalta, hogy bármilyen erő próbálta volna eltéríteni vagy tolni valamilyen más irányba.

Kóspál Ágnes is azt mondja, a szülei soha nem próbálták lebeszélni a választott hivatásáról. Ráadásul sokkal jobban hittek abban, hogy sikeres lesz ezen a pályán, mint ő maga. Vannak kérdések, amelyekre nem tudja a választ. „Tényleg nem tudom, miért gondolják férfias szakmának a csillagászatot” – tárja szét a karját, mint akinek nincs ideje ilyen lényegtelen kérdésekkel foglalkozni. Neki most épp elég, ha arra keresi a választ, hogy hogyan születnek a csillagok és a bolygók, és hogy mi zajlott le 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Napunk, Naprendszerünk és bolygónk keletkezésekor.


Férfias pálya

Az Európai Bizottság adatai szerint az EU tagországaiban átlagosan 33 százalék a női kutatók aránya, Magyarország pedig ettől az átlagtól is elmarad. Magyarországon 2010-ben a felsőoktatásban végzők 60 százaléka volt nő, a PhD-fokozatot szerzőknél ez az arány 46 százalékra csökkent, az ugyanebben az évben kinevezett MTA-doktoroknál pedig 15 százalékra. Míg az EU-ban 2005 és 2011 között évente 4,8 százalékkal nőtt a női kutatók száma, addig nálunk 1,5 százalék volt ez a növekedési ütem.