Nem hiszem el, hogy megszerettük ezt az iszonyatos nőt!

Forrás: HBO

-

A Csajok című HBO-sorozat képes arra az egészen ritka bravúrra, hogy évadról évadra fejlődik. Az ötödik szezon váratlanul érzelmes, csodálatos pillanatai után szomorúak vagyunk, hogy jövőre végleg vége. A cikk spoileres, csak azoknak ajánljuk, akik már végignézték az évadot!


Amikor a Csajok (Girls) negyedik évadja kezdődött, bevallottam, hogy nem voltam kezdettől a sorozat rajongója: lekötni mindig is lekötött, de az első két évadban elég idegesítő volt nézni az elképesztőn nárcisztikus Hannah-nak és hasonló barátainak az önző és gyerekes bénázását. A harmadik évadtól kezdve viszont egyre izgalmasabb, összetettebb és bátrabb lett a sorozat. A figurák kitörtek a „mindenünk megvan, mégis nyavalygunk”-ketrecből, mélységet kaptak, és engem ekkor kezdtek igazán érdekelni.

A negyedik évadban a sorozat író-rendezője, Lena Dunham által megformált Hannah, ha nem is a legügyesebben, de végre megpróbálta a saját kezébe venni az életét, és az évad végére Marnie (Allison Williams) és Shoshanna (Zosia Mamet) is nagyot lépett előre: előbbinek beindult a zenei karrierje és menyasszony lett, utóbbi eldöntötte, hogy Japánba költözik.


Zosia Mamet, Lena Dunham, Allison Williams és Jemima Kirke


Marnie ötödik évadot nyitó házasságáról persze sejteni lehetett, hogy óriási ballépés, és ez hamar be is bizonyosodott, ugyanakkor a továbbra is elkeseredetten saját magukat kereső figurák most már más minőséget képviselnek. Mindenki egy kicsit érettebb, önreflexívebb, és emiatt a konfliktusaik sem azon a dedós szinten mozognak, ami olyan nehezen elviselhetővé tette az első két évadot. Még mindig rikácsolnak egymással, de ezt már mélyebb önismerettel és emberismerettel teszik; az évad végére eljutunk oda, hogy a folyamatosan hadaró Shoshanna képes tempót váltani, amikor szólnak neki, hogy lassítson már le legyen szíves, mert kibírhatatlan, és amikor Hannah végül szakít Frannel, akkor igaz, hogy búcsúdumáját azzal kezdi, hogy „fasz vagy”, de végül nagyon is találó meglátásokat fogalmaz meg a fiúról, nem pedig csak saját magáról monologizál, mint tette volna pár évvel korábban.


Adam Driver, Jemima Kirke és Alex Karpovsky


De nemcsak attól élvezetesebb a sorozat, hogy szép lassan felnőnek a figurák, kevésbé köcsögök, jobb döntéseket hoznak és ezért könnyebb velük együtt érezni, hanem filmkészítési tekintetben is óriási ugrást jelentett az ötödik évad. Szinte szimbolikusnak tűnik a párhuzam az évadzáró epizódban hatalmas, de teljesen hiteles átalakuláson áteső, és egyszer csak felnőtt nőként előttünk álló Hannah és a májusban harmincadik életévét betöltő, sorozatát már kiforrott filmesként kormányzó Dunham közt.



A szuperül eltalált hangvételű, egyszerre vicces és melankolikus esküvős nyitórésztől kezdve nem csúszott be egyetlen gyenge epizód sem ebben az évadban, viszont egészen váratlan, megrendítő pillanatokat kaptunk. Az évad közepén zseniálisan elhelyezett érzelmi bomba volt a The Panic in Central Park című hatodik rész, amelyben Allison Williams brillírozhatott. A régi szerelmével, Charlie-val (Christopher Abbott) váratlanul összeakadó Marnie itt esendőségeivel együtt sokkal szerethetőbbé vált, mint korábban bármikor. Spontán együtt töltött, fergeteges éjszakájuk elbűvölő volt, a (The Panic in Needle Parkra rímelő cím által megelőlegezett) tragikus csattanó pedig talán a teljes sorozat első igazán húsba vágó, fájó pillanatát hozta el.


Christopher Abbott és Allison Williams


És idén végre létrejött az első olyan kapcsolat is, ami talán nem csak arról szól, hogy éretlen emberek élősködnek egymáson saját neurózisaik enyhítése reményében. Jessa (Jemima Kirke) és Adam (Adam Driver) tényleg illenek egymáshoz! Mivel mindketten iszonyatosan impulzívak és túlságosan hasonlítanak egymásra, könnyen lehet, hogy teljesen le fogják zúzni egymást (ezt vetíti előre fergetegesen vicces, lakásrombadöntő veszekedésük az utolsó részben), mégis van bennük perspektíva, nagyon drukkolok, hogy ők együtt maradjanak.


Jemima Kirke és Adam Driver


Hogy Dunham egyre profibb forgatókönyvíró, azt jól mutatja Shoshanna japán kitérője is: a konkrét színtérhez és szubkultúrához erősen kötődő sorozatok gyakran megszenvedik, amikor kilépnek a jól belakott univerzumukból, és elvesztik a lábuk alól a talajt, itt viszont a tokiói jelenetek nem lógtak ki és nem tűntek a sorozatot erőltetetten színesíteni próbáló tölteléknek sem, hanem szervesen illeszkedtek az évad ívébe. Ha visszagondolunk a szedett-vedett, értelmezhetetlen pillanatokkal (Patrick Wilson!) teli második évadra: ég és föld.


Csajok, Girls

Lena Dunham


Most már szinte kezd úgy tűnni, mintha Dunham kezdettől egy mesteri terv szerint építkezett volna, ami nyilván nem igaz, viszont ezek után szerintem minden rajongó felfokozott elvárásokkal tekint a hatodik, utolsó évad elé, ami akár vissza is üthet. Az ötödik évad fináléja annyira hidegrázóan megható és tökéletes volt, a féltékenységről viccesen és bölcsen beszélő Dunham szinte kilépni látszott Hannah szerepéből, nem lepődnék meg, ha a következő évadban alkotó és alkotása még közelebb kerülne egymáshoz.



Két-három éve nem hittem volna, hogy ma szomorú leszek a gondolattól, hogy már csak tíz epizódnyi Csajokat kapok, viszont feldob, hogy a sorozatnak máris sikerült az, amire alig van példa: évadról évadra egyre erősebb - és megugorhatja még azt is, hogy az abszolút csúcson ér véget.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!