Nem fogja fenekestül felforgatni a FIFA-t az új elnök

Fotó: AFP / FABRICE COFFRINI

-

Gianni Infantinót választotta Joseph Blatter utódjának a FIFA zürichi rendkívüli kongresszusa. Svájci vált svájcit, és az új elnöknek vannak ugyan ötletei, de azért senki ne számítson gyökeres változásokra.


Minden idők legizgalmasabb FIFA-kongresszusát tartották pénteken Zürichben, ahol a küldöttekre három feladat várt: 1. megválasztani a szervezet új elnökét a hat évre eltiltott Joseph Blatter helyett, 2. szavazni a FIFA reformjának tervezetéről, 3. elkerülni a svájci rendőrséget, és épségben hazajutni – ez utóbbi persze nem mindenkire vonatkozott, de szép számmal voltak olyanok, akik joggal tartottak a nyomozó hatóságok fellépésétől.


A kétkörös szavazás végén a 207 tagország képviselői végül az UEFA eddigi főtitkárát, a svájci jogászt, Gianni Infantinót választották a labdarúgást irányító világszervezet elnökévé. Letartóztatásokról egyelőre nincs hír, a reformcsomagot pedig elfogadták.


Törődnek a futballal


A FIFA 209 tagországa szavazhatott volna, de a szervezet állapotait jól tükrözi, hogy már a voksolás megkezdése előtt megfogyatkozott a mezőny, ugyanis Kuvait és Indonézia egy korábban kiszabott eltiltás miatt nem lehetett jelen a közgyűlésen.


A szavazás menete egyszerű volt: ha valamelyik jelölt az első körben megkapja a voksolásra jogosultak kétharmadának (138 tagszervezet) szavazatát, akkor máris eldőlt a küzdelem. Ha nem, akkor jöhet a második kör, ahol már az egyszerű többség (104 voks) is elegendő. A második kör viszont már megszülte az új elnököt: Infantino 115 szavazatot kapott, míg al-Khalifa sejk csupán 88-at. A másik két jelölt közül al-Hasszán sejkre 4, míg Jérome Champagne-ra egyetlen szavazat sem érkezett.


Így szavaz egy modern cég 2016-ban


A versenyben öten vettek részt: Gianni Infantino, az UEFA főtitkára, Salman bin Ibrahim al-Kalifa bahreini sejk, Jérome Champagne, a FIFA Végrehajtó Bizottságának korábbi tagja, Ali al-Husszein jordániai herceg, az előző elnökválasztás vesztese, valamint Tokyo Sexwale dél-afrikai üzletember, egykori politikai elítélt, aki együtt raboskodott Nelson Mandelával. Tokyo Sexwale a kortesbeszéd végén bejelentette visszalépését, így végül csak négyen szálltak harcba az elnöki székért.


A csigalassúságú szavazás első köre nem hozott döntést, csupán annyi derült ki, hogy az elnök valóban a két esélyes, Gianni Infantino és Ibrahim al-Khalifa sejk valamelyike lesz. Az első kör végeredménye: Infantino 88, al-Khalifa 85, al-Husszein sejk 27, Jerome Champagne 7 szavazat.


Fred

Az átlagszurkoló és a FIFA

A FIFA korrupciós ügyeiről rengeteg vezércikk született, de azt is érdemes végiggondolni, mit jelent a Bajnokok Ligáját tévében néző vagy az NB I-es meccsekre kijáró átlagszurkoló számára a FIFA elnökválasztása.


Igazság szerint nem sokat, inkább közvetett jelentősége van. Napi szinten egy szurkolónak lényegében semmi köze sincs a FIFA-hoz, ezért is működhetett olyan sokáig zavartalanul a szervezet korrupciós lánca.

Könnyen lehet, hogy több csapatot látunk majd a világbajnokságon, illetve megváltozhatnak egyes szabályok vagy azok alkalmazása – ám az utóbbiért egy nyolctagú testület felel, amelybe négy embert delegál a FIFA. Egy szabály megváltoztatásához hat tagnak kell egyetértenie, így a FIFA szerepe még ebben is korlátozott.

De miben áll a fent említett közvetett jelentőség? A nagy nemzetközi intézmények már túl sok csalódást okoztak. Senki sem lesz FIFA-rajongó, ahogy ENSZ-pólóban vagy Nemzetközi Valutaalap-baseballsapkában sem mászkál senki. Viszont, ha a FIFA képes lenne megújulni, az lendületet és elszántságot adhat más, hasonló intézmények megváltoztatásához. Ez pedig mindannyiunkat érint.

A jelöltek kezdeti nyolcas listája tavaly decemberre öt főre olvadt, miután a jamaicai fociedző, David Nakhid nem tudott öt támogatót felmutatni, a libériai Musa Biliti megbukott az elnökjelöltek kötelező átvilágításán, Michel Platinit, az UEFA elnökét pedig korrupciós vádak kényszerítették visszavonulásra.

Viszonylag gyorsan világossá vált, hogy Blatter utóda, a FIFA 9. elnöke vagy Infantino, vagy pedig al-Khalifa sejk lesz. Ők folytatták a leghatékonyabb kampányt, és kezdettől fogva nekik volt a legtöbb támogatójuk. Infantino mögött álltak az európai és a dél-amerikai szövetségek, a bahreini herceg mögött pedig az ázsiai és az afrikai tagországok sorakoztak föl. Az AP elemzése szerint a jordániai herceg szavazói jelentették a mérleg nyelvét.

A kampány meglepő módon nélkülözte a direkt támadásokat, legalábbis a két esélyes nem nagyon bántotta egymást. Infantino nem hozta elő al-Khalifa herceg vélelmezett szerepét az arab tavasz során Bahreinben történt retorziókat illetően (a nyugati média szerint a herceg jóváhagyásával léptek föl a rendőrök és a katonák brutális eszközökkel a tüntetőkkel szemben, és a börtönökben több sportolót – köztük focistákat is – brutálisan megkínoztak). Cserébe a bahreini uralkodóház tagja nem forszírozta az UEFA kétes ügyeit.

Az elnökjelöltek esélyei a szavazást megelőző napon az egyes fogadóirodáknál


Ki és mit ígért?

Ugyancsak az AP elemzésében bukkan fel, hogy bár Blattert kitiltották a kongresszusról, nagyon is komoly szerepet játszott az elnökválasztásban. A hírügynökség szerint az elmúlt hetekben számos szavazó hívta fel azt tudakolva, hogy kire is adja majd le a voksát.

„Szavazz a meggyőződésed szerint arra, akit a legjobbnak tartasz!” – mondta Blatter, akinek szülőfaluja (Visp) mindössze tíz kilométerre van Infantino szülőfalujától (Brig), miközben az általa képviselt nézetekhez inkább al-Khalifa sejk áll közelebb. Greg Dyke, az angol szövetség (FA) elnöke még pénteken is úgy nyilatkozott, hogy ha Blatter indulhatna, egész biztosan újra meg is választanák.


Impozáns névsor


Érdemes néhány mondatban végigvenni, hogy milyen ígéretekkel lehet beülni a FIFA elnöki székébe.


Gianni Infantino: „Most vagy soha, ez a választás tétje” – mondta a svájci sportvezető, aki gyökerestül felszámolná a korrupciót, és nem sajnálna senkit börtönbe vetni, aki erre rászolgált az elmúlt években. Nagy vihart kavart az a terve, hogy a világbajnokság mezőnyét 32-ről 40 csapatra emelné, tovább növelve ezzel a FIFA mintegy ötmilliárd dollárra rúgó vb-bevételeit.


Gianni Infantino, FIFA, UEFA


Valamivel kisebb vihart kavart, hogy több pénzt osztana szét a kevésbé tehetős tagszervezetek között. A 45 éves jogász kiváló politikusi mivoltát jelzi, hogy tisztában van Blatter megmaradt befolyásával, így a választás előtt adott interjúkban egyáltalán beszélt róla elítélően, sőt még azt sem zárta ki, hogy egyszer megajándékozzák a bukott elnököt egy tiszteletbeli elnöki címmel.


Ibrahim al-Khalifa sejk: Ő „morális és etikai változásokat” ígért, és nem titkoltan a Blatter által megkezdett munkát folyatná (mínusz korrupció). A sejk ugyancsak nem volt hajlandó nyilvánosan elítélni Blattert, a rázúduló emberi jogi vádak alól pedig azzal igyekszik kihúzni a talajt, hogy február közepén aláírta az Amnesty International egyik felhívását. Igaz, a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari vb-rendezés ügyében felmerült visszaélések kérdését kivetette a szövegből, ahogy a nők bántalmazása elleni fellépést és a melegjogokat sem tudja tiszta szívből támogatni.


Ibrahim al Kalifa sejk, Bahrein, FIFA

Ibrahim al-Khalifa sejk


A sejk az egyszemélyes kézi vezérlés híve, hiszen „a demokrácia csak bizonytalanságot hoz”, illetve „szavazással csak veszteseket lehet választani”. Meggyőződése, hogy a katari vb-építkezések rabszolgatartást idéző állapotait csak a nyugati média fújja föl, illetve Vlagyimir Putyinnal együtt amondó, hogy az egész FIFA-ügy mögött az amerikaiak bosszúja áll, akik el akarják venni Oroszországtól a 2018-as vb-rendezés jogát.


Ali bin al-Husszein herceg: Az előző elnökválasztása vesztese (133-73 arányban maradt alul Blatterel szemben) feje tetejére állítaná a FIFA hierarchiáját. Meggyőződése, hogy ideje véget vetni a szervezet túlterjeszkedésének: „azt szeretném, ha elérnénk, hogy pár év múlva senki se tudja, hogy hívják a FIFA elnökét” – mondta. Ígérete szerint 250 ezerről egymillió dollárra emelné a tagszervezetek éves apanázsát. Ugyanakkor ő volt az egyetlen, aki amellett kardoskodott, hogy ne most rendezzék az elnökválasztást, mert – nézete szerint – a voksolók most csak hozzásegítenek néhány hatalmas embert, hogy túszul ejtsék a futballt.


Özil a herceget támogatta:


Megpróbálta jogi úton eltávolíttatni a választási bizottság elnökét, Domenico Scalát, lévén ő is svájci, mint Infantino. Ez a terve nem sikerült, ahogy az átlátszó szavazófülkékre tett javaslatát is elvetették.


Tokyo Sexwale: A dél-afrikai apartheid egykori ellenállóját, Nelson Mandela rabtársát még saját konföderációja, az afrikai kontinens tagországait összefogó CAF sem támogatta. (Esélyeit rontotta az is, hogy nevét nem „szexvél”-nek, hanem „szehvalé”-nek kell ejteni, pedig az előző mennyivel jobban hangzik.) Pedig voltak jó ötletei: így a szegényebb régiók felzárkóztatása, a női futball erősítése, a fiatalkorú futballisták adásvételének megállítása, a rasszizmus elleni további fellépés vagy a vb-mezőny és a FIFA Végrehajtó Bizottsága (illetve az azt felváltó Tanács) összetételének kiegyensúlyozottabbá tétele (az 53 tagú UEFA 13, míg az 54 tagú CAF csak 5 vb-helyet kap jelenleg a 32-es mezőnyben).


Sexwalének voltak jó ötletei


Az viszont sok szurkoló szemében lenne vörös posztó, hogy Sexwale a válogatottak mezét is átengedte volna a szponzoroknak. Ugyancsak nem tett jót a renoméjának, hogy fontos szerepet játszott Dél-Afrika 2010-es vb-pályázatának sikerében, amiről ma már csak kevesen mondják azt, hogy tiszta eszközökkel zajlott.


Jérome Champagne: Miután éppen abban a bő évtizedben (1999–2010) volt a FIFA Végrehajtó Bizottságának tagja, amikor a legtöbb sötét dolog történt, megválasztásának az esélye a nullához közelített kezdettől fogva. Hiába bírta Pelé támogatását, ha a brazil géniuszhoz nem nagyon akartak mások csatlakozni. Azzal pedig, hogy kiállt a karibi térség szervezete (CONCACAF) mellett, végképp elvágta magát.


Champagne-nak nem volt sok esélye


„Hibázik a FIFA, hogy minden gonoszság elkövetőjét itt keresi, és a média is igazságtalanul ítélte meg a régiót” – mondta a szervezetről, amelynek előző három vezetője egyaránt a letartóztatás sorsára jutott.


Szükség volt erre az egészre?

Az biztos, hogy a FIFA nevű milliárdos üzlettel sokan járnak jól – és nem csak a 474 dolgozó, akiknek 2014-ben 115 millió dollár bért fizetett ki a vállalat: ez fejenként 242 ezer dollár (kb. 68 millió forint) évente, de csak aprópénz a marketingjogokból, a közvetítési jogok értékesítéséből és a főtámogatóktól befolyó pénzekhez képest.


Az angol szövetség (FA) főtitkára Martin Glenn elég egyértelműen fogalmazott a szervezet szerepét illetően: „A FIFA számos remek dolgot tesz, de ha feloszlatnák, és más lenne a neve, attól még ugyanúgy tudna egy új szervezet hasznos dolgokat tenni.”


Martin Glenn, FIFA

Martin Glenn szerint édes mindegy, hogy hívják a vb-t szervező „céget”


Glenn szerint egy újabb botrány minden bizonnyal a FIFA végét jelentené, de nem a focivébék végét, hiszen azokat nem kizárólag a FIFA tudja megszervezni. „Az embereik szeretik a világbajnokságot, tehát mind azt szeretnénk, hogy legyenek vb-k, és rendben menjenek a dolgok. És ha a FIFA netán egy újabb balesetet is szenvedne, a futball azt is biztosan túlélné, olyan emberek révén, akik más módon újraszerveznék a rendszert.”


FIFA, Trump, tüntető

Lehet, hogy neki volt igaza?


A nagy elődök

A 111 éves szervezetnek Infantino lett a kilencedik elnöke, egy bekezdésben emlékezzünk a korábbi jeles vezetőkről:

1904–06: Robert Guerin (francia)
1906–18: Daniel Woolfall (angol)
1918–21: nem volt elnök
1921–54: Jules Rimet (francia)
1954–55: Rodolfe Seeldrayer (belga)
1955–61: Arthur Drewry (angol)
1961–74: Sir Stanley Rous (angol)
1974–98: Joao Havelange (brazil)
1998–2016: Sepp Blatter (svájci)

KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!