Nem dőlnek be a Facebook-híreknek a magyar fiatalok

-

Még mindig inkább a tévének hisznek, mert ha olyan sokan nézik, biztos igaz, amit ott mondanak.


A 18–29 éves korosztály médiahasználati szokásait vizsgálta a Transparency International Magyarország (TI), amely kutatás egyrészt megerősítette, másrészt cáfolta az eddigi (vélt vagy valós) ismereteket, feltételezéseket – írja a Kreatív.

A fiatalok körében valóban nincs jelentősége a nyomtatott sajtónak, 40 százalékuk sosem vesz kézbe ilyesmit. De azért nem is csak a Facebook-hírfolyamból tájékozódnak, illetve megbízható forrásnak is más médiumokat sorolnak előbbre.

A fiatalok 42 százalékánál a tévé még a közösségi oldalaknál is fontosabb hírforrásnak számít, utóbbit csak a válaszadók 18 százaléka jelölte meg elsődleges tájékozódási pontnak. Ennek az is oka, hogy a tévéről van egy olyan képünk, hogy ennyi ember előtt úgysem mernek hazudni. Az online tér más formájában viszont nyert, a 18–29 éves magyar lakosság kétharmadának a politikai vagy közéleti hírek iránti éhségét az internetes hírportálok elégítik ki leginkább.

Noha a kutatásból az jött ki, hogy a fiatalok a Facebookon látott hírek hitelességét nem tartják sokra, de közben azt, amit jobbra értékeltek (azaz a nyomtatott sajtót), azt nem fogyasztják. Ahogy az is erősen kétséges, hogy a magasztosított külföldi hírportálokat naponta látogatják, illetve hogy azok tartalmát mennyire értik meg.




Érdekes részlet, hogy a 18–29-es korosztály milyen nagy jelentőségét tulajdonít a sajtónak, ha a korrupcióról van szó. A megkérdezettek több mint a fele nyilatkozott úgy, hogy az újságírók feladatának tartja, hogy felhívják az emberek figyelmét a korrupciós ügyekre. Más kérdés, hogy ez amúgy érdekli-e őket. Az internetes hírportálokon gyorsan tudnak tájékozódni, ezért ott rákattintanak az ilyen tartalmakra, de a nagyon részletes, több szálon futó, klasszikus, hátterezős cikkeket már kevésbé keresik. Az oknyomozó oldalakat pedig a kutatásban részt vevőknek csak az elenyésző része követi, ergo ennek hatása is kicsi.

Itt jött a kérdés, hogy egyáltalán mit tartanak a fiatalok korrupciónak. Ingerküszöbüket, mint kiderült, a politikusok zavaros ingatlanügyei, a családtagoknak, haveroknak kiutalt tendergyőzelmek és uniós pályázatokkal való visszaélések érik el. A 80, illetve 77 százalékuk mondja az ország egészére és a hazai politikai életre nézve, hogy a korrupció teljes egészében vagy eléggé jelen van. Ugyanezt a közvetlen környezetükre vonatkozóan már 22 százalékuk állítja. Ami még hasonlóan riasztó adat, hogy a fiatalok 70 százaléka véli úgy, hogy korrupció nélkül nem lehet érvényesülni Magyarországon, ez a szám amúgy a teljes lakosságra is él –


azaz lényegében természetessé vált, hogy korrupt országban élünk.


Reményt keltő, hogy azért a megkérdezettek 73 százaléka szerint a jelenlegi helyzetbe nem szabad beletörődni. Igaz, a hálapénzt ők sem tartják korrupciónak, ahogy az sem okoz a legtöbbjüknek állampolgári lelkiismeret-furdalást, ha egy duguláselhárításért nem kérnek számlát (win-win szituáció). Ahogy az is kicsit paradoxon, hogy a nagy korrupciós botrányok sem igazán befolyásolják őket a politikai döntésnél, szavazásnál, mert szerintük végül is „minden politikus korrupt”.

A kutatásból az is kiderült, hogy hiába adagolják (már ahol) nagy dózisban az újságírók a tényfeltáró cikkeket, riportokat, amelyeket, ugye, a fiatalok elvben fontosnak tartanak a korrupció csökkentéséhez, ha túl sokat kapnak belőle, közömbösek lesznek a téma iránt, úgymond „korrupcióvakok” lesznek. Másrészt a túl nagy összegeket, a százmilliókat, milliárdokat nehezen is tudják értelmezni, ezért szintén érdeklődésüket vesztik.


-


A kutatók javaslata szerint jó lenne, ha az oknyomozó cikkekből készülne rövidebb, közérthetőbb változat is (vagy csak ilyenek lennének), ahogy az egymondatos összefoglalókra is fogékonyabbak a fogyasztók. De szerintük akár egy jópofa appban, gamifikálva is be lehetne mutatni, hogy mit jelent a korrupció.

(A BCE Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet munkatársai is részt vettek a kutatásban, ők végezték a fókuszcsoportos elemzést, míg a kutatás kvantitatív részét a Publicus Intézet készítette.)