Nem csodafegyver, de eredményes a börtön meseköre

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Fogva tartott anyákat tanítanak mesélni Egerben, hogy a szabadulás után legyen valami, amit adhatnak a gyerekeiknek. Egy különleges, karácsonyi beszélőn jártunk, ahol a nézőtéren csupa olyan gyerek ült, aki ártatlanul kapott büntetést.


Van az úgy, hogy egy anya csak évente egyszer veheti ölbe a gyerekét. Kilenc, ideiglenesen Egerben élő nőnek most, karácsony előtt jött el a pillanat. A Heves megyei Maklár művelődési házában vagyunk a kilenc borzasztóan izgatott anyával.

Az egri börtönből – teljes nevén a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetből – jöttek egy külső látogatásra, ők a Mesélő Anyák. Annak, hogy a börtön falain kívül lehetnek, ötéves története van. Azóta működik mesekör, a fogvatartottak részvételével.



2010-ben Juhász Attila börtönparancsnok épp a látogatófogadást ellenőrizte, amikor megakadt a szeme az egyik elítélt „vendégein”. Egy nagymama volt, és egy kislány, mindketten kiöltözve, szinte ragyogva beszélgettek a három generáció középső, rabruhás tagjával. A parancsnok rögtön látta, hogy a ragyogás egy üzenet: a külvilágból a bent lévőnek, hogy „ne aggódj, kint minden rendben van velünk.”


Aztán láttam, hogy a látogatófogadás után a nagymama és unokája kilépnek a börtön kapuján, az idősebb nő pedig kívülről megragadja a rácsokat és zokognak.

Juhász parancsnok azzal korábban is tisztában volt, hogy a börtönártalmak a hozzátartozóknál is megjelenhetnek, ezután a jelenet után azonban abban is biztos lett, hogy tennie kell valamit a börtönben ülők gyerekeiért, akik úgy bűnhődnek, hogy semmit sem követtek el.

Kétgyerekes apaként rögtön az eszébe jutott, hogy a mesék milyen sokat jelentenek a kisebbeknek, ezért elkezdett hasonló példákat keresni a világból. Angliában talált rá egy működő programra, a Storybook Dads (Mesélő apák) börtönprojektre, ahol férfi fogvatartottak mondják DVD-re a meséket, hogy legalább így jelen legyenek gyerekük életében.



Gyorsan gyűltek az egri projekt támogatói: a helyi tévé adta a technikát, a börtönkönyvtárban pedig elkezdték válogatni a mesekönyveket. Találtak jó meséket – így a parancsnok – de, ami a legfontosabb, megtalálták Luzsi Margót, aki évtizedek óta az egri gyermekkönyvtárban dolgozik, bár pontosabb úgy, hogy a mesék között él.

Margó első szóra jött, fizetés nélkül vállalta, hogy elindítja a mesekört. 28 nő jelentkezett, közülük kettőnek mesélt gyerekkorában az anyja. „Szinte mindenki nálam találkozik először mesékkel, pedig a többségük már maga is édesanya. Aki ismer is meséket, az is a Hupikék törpikéket és a Star Warst említi”– mondja Luzsi Margó, aki kettős céllal kezdett a meseterápiás programba.

Egyrészt minél több mesét akar megismertetni a fogvatartottakkal, akiknek így emberibb lehet a kapcsolatuk a gyerekükkel. „Másrészt – folytatja Margó – az a cél, hogy ne szétesett lélekkel és személyiséggel szabaduljanak.” Ahhoz, hogy valaki járhasson a mesekörbe, két feltételnek kell megfelelnie: akarjon járni, és rendszeresen járjon.



Két kedvenc történet van, az egyik egy svájci mese az igazmondó madárról, a másik pedig egy afrikai mese: az Élet hatalma. Margó szerint ez óriási erővel dolgozik. Amikor pedig nem mesélnek, akkor gyerekmondókákat, énekeket tanulnak, hogy legyen mit mondani, szavalni, énekelni a szabadulás után.

Pár éve egy meseterápiás táborban is részt vehettek, ahol öt elítélt tizenhárom gyerekkel „nyaralt”. Ehhez minden rab büntetés-félbeszakítást kért – ezt meg is kapták, de ettől még a tábor miatt szabadon töltött egy hetet később le kellett ülniük.



Erikának 10 hónapja van a szabadulásig. Négy gyereke és három unokája várja már két és fél éve, Erika ugyanis csinált egy butaságot – ahogy ő nevezi –, amit a bíróság rablásnak minősített. A nő a bekerülése előtt egyedül nevelte a gyerekeket, állítja, amióta bent van, csak szorosabb lett a kapcsolatuk. Hogy ez a kapcsolat ne lazuljon, ő is jelentkezett azok közé, akik CD-re rögzíthetnek egy-egy mesét, amelyet karácsonyra elküldhetnek a gyerekeiknek.


Egri női börtön

Erika saját mesét küld haza.


Bár a börtönön kívül nem nagyon mesélt saját történeteket esténként, Erika most mégis egy saját szerzeményét mondta fel. „20-25 perc, és egy madárkáról szól” – titokzatoskodik az anya, majd nagyot sóhajtva hozzáteszi, hogy 12-en vannak egy zárkán, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mindent úgy csináljon, hogy az mindenkinek megfelelő legyen.


Vass Mária másfél éve csak havonta egyszer 60 percre láthatja a 9 és 6 éves gyerekét. A látogatásokkor adhat puszit, megfoghatja a kezüket, de az ölébe már nem ülhetnek – ezt tiltják a bv. szabályai. Hogy meddig lesz így, még ő sem tudja, csalásért ül, de egyelőre nincs meg az összbüntetése.


Egri női börtön

Mária hetente beszél a gyerekeivel, telefonon.


Mária állítja, hogy kétnaponta mesélt otthon, „főleg hercegnős könyvekből”, idén azonban ő is CD-t küld haza. „Gipszfigurákat, cérna karkötőt is csináltam nekik és spájzoltam csokit, azt is berakják a fa alá.”

A börtönben cipőfelsőrész-készítőként dolgozó nő azt mondja, büntetése első hónapjaiban próbált napi szinten részt venni a gyerekei életében, de aztán belátta, hogy bent keveset tud tenni értük, folyton csak őrlődött. Így inkább édesanyjára hagyta a kicsik gondjait, neki pedig maradtak a beszélők havonta és a telefonok hetente.



És ez a karácsonyi, műsorral egybekötött pluszbeszélő a maklári művelődési házban, ahová az Add a kezed egyesület összeszedte a kilenc anya hozzátartozóit. Kóka Ágnes, az egyesület elnöke arról beszél, hogy a buszuk egy kétszáz kilométeres körben – Hajdúhadháztól Mátraverebélyig – vette fel a gyerekeket, férjeket, akik most kivételesen börtönkörülmények nélkül találkozhattak a rabruhájukra fehér pólót húzó anyákkal.


Egri női börtön

Kóka Ágnesék a fogvatartottak hozzátartozóival is törődnek.


Az pedig a parancsnok emberségén múlt, hogy az őrség egyenruhás tagjai az épület körül várakoztak, a színházteremben viszont mindenki civilben vigyázta a rendet, esélyt adva azoknak a családoknak, ahol a legkisebbek úgy tudják, anyjuk évek óta kórházban van.


Az Add a kezed 15 női fogvatartottat segít, egyben 15 családot is. Mentoráltjaik közül hatan már szabadultak. Aki még bent van, annak képzést és életvezetési tanácsokat is adnak, a családokat pedig kint mentorok segítik akár munkahelyszerzéssel, akár azzal, hogy hogyan vegyék fel azt a fonalat, amelyet az anyák bevonulásával ejtettek el.

„Gyakran előfordul, hogy az apa is bent van. A programban összességében több mint 80 gyerekkel vagyunk így kapcsolatban” – mondja Kóka Ágnes.

A gyerekeknek pedig gyakran nehezebb, mint a bebukottaknak, mert sokakra ráég a bűnöző szülő stigmája. Vannak, akik pedig a szüleikkel együtt az otthonukat is elvesztik, és állami gondoskodásba kerülnek. Ilyen helyzetből pedig nehéz a folytatás, amikor egy több év után szabadult anya próbál szót érteni az addigra már kamasszá cseperedett gyerekével.

Ebben a kapcsolatfelvételben segít az időközben Mesélő Anyák névre keresztelt mesekör is, amely ugyan Juhász parancsnok szerint nem csodafegyver, az azonban mégis beszédes adat, hogy az elmúlt öt évben a körben megfordult száz fogvatartottból kettő került csupán vissza a börtönbe. Már csak ezért is megéri sokat mesélni.


Egri női börtön

Juhász börtönparancsnok esélyt adott a meséknek.