Nem az a lényeg, hogy egy lány bemegy a rabok közé

Fotó: Robert Sturman

-

Bakonyi Panni jógaórákat ad egy hazai börtönben, elsőként Magyarországon. Tapasztalatait meg is osztja az eredetileg csak barátoknak szánt Fegyencjóga nevű blogjában, amelyet mára több tízezren olvasnak. Mit adhat a jóga a raboknak? Miért veszélyesek rájuk bizonyos pozíciók? Miért nem csukják be a szemüket? És miért bírálják többen a módszert?


Miért akartál rabokkal foglalkozni?

Teljesen random módon jött az ötlet, miután egy pszichológus barátom mesélt nekem a rabok későbbi integrálását elősegítő munkájáról. Ekkor még nem hallottam az amerikai börtönjóga projektről sem. Mivel évek óta oktatok jógát, adta magát, hogy ezzel próbáljak meg segíteni ezen a nehézségekkel teli terepen. Elkezdtem tehát a szakirodalom után kutatni a témában, és hamar rátaláltam az USA-ban futó programra. Abban egyébként már ezelőtt biztos voltam, hogy ha egyszer lehetőséget kapok arra, hogy órát adjak a raboknak, akkor képes leszek összeállítani magam is egy megfelelő programcsomagot. Minden, amit olvastam és láttam, megerősített ebben.

Hogyan jutott be a programod egy magyar börtönbe?

Börtönben dolgozó szakemberekkel leveleztem, akik segítettek nekem eljutni egy olyan önkéntes képzésre, ahol felkészítettek a büntetés-végrehajtás területén történő munkára. Ez nagyon fontos, mert bármit is csinál bent az ember, a rabokkal való interakció minden eleme fontos, nem beszélve a biztonsági szabályokról. Utólag egészen világos számomra, hogy a képzés nélkül egyáltalán nem lennék alkalmas a feladatra. El sem tudtam képzelni, milyen óriási felelőssége van bárkinek, aki segítene szeretne egy ilyen elzárt, stigmatizált közösségben.

Miket tanultatok, gyakoroltatok a tréningeken?

Kommunikációs tréningek, illetve szituációs játékok is voltak, és sok gyakorlati tanácsot kaptunk a viselkedés, az öltözködés, a szóhasználat terén. Számomra a legfontosabb az volt, hogy ezt az elzárt világot megismerjem. Ezelőtt a börtönképem teljes mértékben az amerikai filmekből állt össze.



Hogyan tervezted meg a foglalkozásokat?

Sehogy. Úgy voltam vele, hogy döntsék majd el ők, hogy mire van leginkább igényük mindabból, amit a jóga nyújthat. Én ugyanúgy el tudtam képzelni, hogy ez egy hatvanperces vezetett meditáció lesz, mint azt, hogy egy nagyon dinamikus óra. Az is kérdés volt, hogy mennyire fitt a csapat, vannak-e tipikus fájdalmak, blokkok a testükben, mennyire tudom lekötni a figyelmüket akár fizikailag egyszerűbb gyakorlatok segítségével.

Mi történt az első alkalommal?

Bemutatkoztam, és igyekeztem megteremteni velük a szemkontaktust. Meséltem nekik egy keveset a jógáról, de a mélységekbe egyáltalán nem mentem bele, szerettem volna minél előbb elkezdeni a gyakorlást. Azt persze a nulladik körben tisztázni akarták, hogy ez valami nőies dolog-e, és nem nagyon hittek a nemleges válasznak. Megkérdeztem én is, hogy ők mire számítanak, de azt hiszem, ott indult el az óra, hogy elkezdtünk mozogni. Az első pár ászana után láttam a szemükben, hogy némi kétely kezd kialakulni bennük azzal kapcsolatban, hogy ez egy lányos dolog lenne.

Erős vagy inkább hajlékony a csapatod?

Fiatalok, 20–40 évesek, nagyon izmosak a sok gyúrástól, ami nem nyújtással, hanem mozgásszegény napokkal egészül ki, így iszonyúan kötöttek az izmaik. Nagy hangsúlyt fektetünk a vállak mobilizációjára és gerincerősítő gyakorlatokra egyaránt.


Bakonyi Panni


Van tiltott gyakorlat, mondat, kérés az órán? Arra gondolok, hogy például a pszichés problémákkal küzdő vagy hiperaktív embereket rövid távon kifejezetten felzaklathatják bizonyos gyakorlatok, éppen ezért a börtönjógát sok kritika is éri a világon.

Ami a testet illeti, egyébként is meg szoktam kérdezni az óra előtt, hogy van-e bármilyen probléma, amire külön oda kell figyelnem. Itt is megtettem, de szerencsére egyikőjüknek sincs komolyabb sérülése. A gyakorlás tényleg megpiszkálhatja a lelkivilágot, nem várt, heves reakciókat idézhet elő, ezt szem előtt tartva, legjobb tudásom szerint igyekszem összeállítani a sorozatokat. Persze így is előfordulhat, hogy valakit esetleg felzaklat a tudatos, mély légzés, vagy egyes pózok feszültséget válthatnak ki belőlük. Emiatt is nagyon fontos, hogy a „kinti” óráimhoz képest több időt kell szánnom az óra levezetésére, megvitatására, az elköszönésre. Ekkor minden kínt, bánatot, kérdést megbeszélek velük. Érdeklődőek, az órával kapcsolatban is, valamint önálló gyakorlásra is kérnek személyre szabott gyakorlatokat.

A program negyedén túl vagy, mire elég ez a nyolc alkalom?

Arra semmiképp, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk majd le. Arra elég lehet, hogy meglássuk, együtt tudunk-e működni emberi és intézményi szinten egyaránt. Arra is alkalmas ez a kísérleti program, hogy a bent élő emberekben felkeltsük a kíváncsiságot. Szerencsére a vezetőség nyitott, így halkan mondhatom, hogy a gondolatok szintjén már alakul a folytatás.

Mit hagy ki a kilenc elítélt, amíg jógázik?

Ez egy önkéntes foglalkozás, amire jelentkezni kellett, majd jó magaviselet és a többi alapján érdemelték ki a helyet a csoportomban. Egyébként kézműves program biztos, hogy van bent, mert láttam, milyen csodás kerámiákat készítettek. Több alapítvány és egyesület szervez programokat, például a Tévelygőkért Alapítvány és a Feldmár Intézet drámapedagógiai programokkal is rengeteget tesz a börtönfalakon belüli rehabilitációért.



Vannak olyanok, akik helytelenítik, hogy a börtönben tartasz jógaórákat?

Jellemző volt a „nekik már úgyis mindegy, miért nem másoknak segítesz” típusú megjegyzés. Nem bánom, mert igazából folyamatos megerősítésre nincs szükségem, és egészen inspiráló beszélgetések alakultak ki a rosszalló véleményekből is. Minden józanul gondolkodó ember beláthatja, hogy annak semmi értelme, hogy a börtön egy konzerváló intézmény legyen, ahonnan szabadulva az emberek ugyanolyan, sőt frusztráltabb állapotban távoznak, mint amikor bekerültek.

Neked mi a jóga?

Nekem egy lehetőség a kiszakadásra. A legelső jógaórám előtt szinte soha nem volt csend a fejemben. Ezt nem cserélném el semmire.

Miért tanítasz?

Azt érzem, hogy egy hatalmas kincs van a kezemben, és ezt minél több emberrel meg kell osztanom. Az véletlen, hogy jelenleg a börtönben találtam egy olyan célcsoportot, akik az önkéntes programom révén juthatnak ehhez a csodához. Egyre erősebb a küldetéstudatom, és a kíváncsiság is motivál. Az eddigi alkalmak után mindig megértettem egy-egy jelenséget, ami az óra közben teljes homály volt. Utólag jöttem rá például arra, hogy a rabok miért nem csukták be a szemüket, hiába kértem őket többször is. Egy ilyen intim szituációban ugyanis, amikor az egyik érzékszervünket teljesen kizárjuk, nagyon fontos a bizalom, ami az ő mindennapjaikban egyáltalán nem magától értetődő.


Bakonyi Panni


Mik a céljaid?

A minimális cél, hogy minden alkalom legyen pozitív hatással a tanítványaimra. Egy picit lazább izmok, egy kicsit nyitottabb váll, néhány jóleső izzadságcsepp – ennyi bőven elég. Hosszú távon, remélem, lesz lehetőségem több csoportot vinni, hogy tanuljak, tapasztaljak és képes legyek nagyban gondolkodni a projektről. Egyelőre ehhez még túl sok a kérdőjel. Bár vannak jó példák a világon, de még egy országon belül is vannak különbségek az egyes intézmények között. Sok cél van a szemem előtt Magyarországot és Közép-Európát tekintve, de még hosszú az épp csak megkezdett út.

Hogy kell mindezt jól elmesélni? Mi a blogod alapkoncepciója?

Eredetileg nem is volt, mert a barátaimnak szántam a bejegyzéseket. És igazából azon túl, hogy igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne legyen félreérthető, most sincs különösebb szerkesztési elv. Minden bulvármegjelenést visszautasítottam, mert egyelőre az ő érdeklődési körük alapján csak olyasmiről tudnék beszélni, ami nem lényeges. Nem készítek a rabokról képeket, nem lehet bent forgatni, és én elsősorban a csoportom iránt vagyok felelős. Nem szeretném, hogy a véletlenül alakult nyilvánosság befolyásolja az eredeti célomat. Itt nem a hősiesség a lényeg, nem az, hogy lányként valaki bemegy a rabok közé, és nem is az, hogy ők igazából milyen jó emberek. Ők elítélt emberek, nekem pedig az ügy a fontos. Az pedig nem más, mint hogy én szeretnék nekik mutatni egy eszközt, amivel jobban lehetnek, esetleg jobbá válhatnak.