Nem akar rohadó gyümölcsöt a befőttbe Klinghammer

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

-

A volt felsőoktatási államtitkár a Magyar Nemzetnek adott interjújában arról beszélt, hogy kinyílt a bicska a zsebében a sztrájkbizottság 25 pontjától, és hogy a rendszer nem rossz, csak rosszul működtetik. De párhuzamot vont a politikusok és a süldő malacok között is, és nincs jó véleménnyel a kócos, borotválatlan tanárokról.


Klinghammer István 2013 februárjától 15 hónapig volt a második Orbán-kormány felsőoktatási államtitkára. A szombati pedagógustüntetés napján jelent meg vele egy interjú a Magyar Nemzetben, amelyből az derül ki többek között, hogy kifejezetten rossz véleménnyel van a tüntetésről, és ha a gyerek túl van terhelve, akkor az nem a rendszer, hanem a tanár hibája. Nem tartja elég elhivatottnak a pedagógusokat, a szakszervezetek pedig szerinte károsak.


Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál

– mondja rögtön az interjú elején Klinghammer, bár hozzáteszi, hogy „ebben benne van a 75 éves öregúr dohogása”.

Szerinte a tüntetések semmit nem oldanak meg, és a szakszervezetek jelenleg a tanárok ellen fordítják a társadalmat. A szakmaiságot kevesli Klinghammer, szerinte ez most egy politikai ügy, a hatalom ellen tüntetnek, és a politika rá is telepszik a problémára.


Az államtitkárságom 15 hónapja alatt azt szűrtem le, hogy politikusokkal vitázni húsba vágó szakkérdésekben pont olyan értelmetlen, mint süldő malacokkal pocsolyában birkózni. A legtöbb politikus nem a megoldást keresi, hanem azt nézi, mibe lehetne belekötni

– mondja Klinghammer, a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontjától pedig a „bicska kinyílt a zsebében”. Szerinte hiányzik belőle az „ethosz és a tanári szakmai hivatás”. Ezzel szemben helyesnek találta, amit a miskolci Herman Ottó Gimnázium csinált, mert szerinte ők leírták, mi a gond.

Klinghammer ellenzi, hogy 18 éves korig legyen tankötelezettség, mert szerinte a kétkezi munka elvesztette a becsületét, ráadásul nem szeretné, hogy az unokájának tízévesen 13 éves osztálytársa legyen, mert az más korosztály, más gondolkodás. „Gondoljon a befőttre: 2-3 rossz szem az egész üveget elronthatja” – fogalmaz a volt államtitkár.


Nem a rendszer a rossz, hanem rosszul működtetik.

Klinghammer szerint, ha mérnökök működtetnék, akkor az működne. A közel száz éve halott Eötvös Lorándra hivatkozva mondja, hogy „az oktatási rendszerek minőségét semmi más nem határozza meg, mint a tanári kar minősége. Nem a szervezése számít, hanem a tanító néni személye. Rajta múlik, lesz-e kedve tanulni a kisembereknek. Persze az iskola épülete ne dőljön össze, de alapvetően nem ez a döntő.” Később a 130 éve halott Trefort Ágostonra idézi, amikor azt mondja, hogy hiba csökkenteni az oktatott tárgyak és a tankönyvek számát.


A volt államtitkár szerint nem szerencsés, ha az átlagemberek mondanak véleményt az oktatással, vagy éppen a mérnöki és az orvosi munkával kapcsolatban, mert nem értenek hozzá. “Az emberek nagy részének nem saját véleménye van, hanem kész véleményt vesz át, és azt szajkózza” – mondja. Klinghammer István arra nem tér ki, hogy a politikáról mondhatnak-e az átlagemberek véleményt.