Nekem többé ne sírj, hogy a kereskedelmi tévé gagyi

Forrás: rtl2.sajtoklub.tv

-

Minden kertévés logikát felrúg az RTL II Szelfije. Két óriási kérdés adódik: sikeres lehet-e egy ilyen újítás a harsány hülyeségen, nyomoron és katasztrófákon edződött közönségnek, és vajon egy óriási átverésben vagyunk-e, vagy tényleg a valóságot látjuk?


Amennyire magától értetődőnek tűnt az elején, annál érdekesebb kísérletté kezd válni az RTL II-n futó Szelfi. Hiszen mit szeretnek nézni az emberek? A valóságshow-kat és a sztárok életét. Hogy hozzuk össze a kettőt? Hát úgy, hogy híres emberek életét követjük. Volt már ilyen is, sima ügy.

Lehetett volna.

Ám az első adások gyors elemzése után mostanra kikristályosodott, hogy az RTL (vagy a licenctulajdonos, de ez mindegy, mert a műsorban az RTL látott fantáziát) többszörösen is a feje tetejére állította a kereskedelmi csatornák logikáját.

Egyrészt nem a média által könnyen használható, jól bevált celebeket kért fel. Sőt.

A drogból éppen leszokóban lévő, depressziós Bérczesi, a visszafogott Völgyesi Gabi, az ismertségre egyáltalán nem hajtó, szerény Horváth Gréta nem olyanok, akik az anyjukat is eladnák egy kis szereplésért, és akiknek a műsor felénél odaszólhat a szerkesztő, hogy „figyi, kicsit uncsi, most azt kéne, hogy kamuból összejössz valakivel”. (Helló TV2, helló Édes élet, ugye?) És valljuk be, nem is azok a szupersztárok, akiknek a nevére rögtön kattintja az ember a hírt.



Másrészt az úgynevezett sztárokból semmit nem látunk, sőt, pont azt követjük, hogy ők nem sztárok, hanem esendő emberek. Mint mi, tévénézők. Akik állítólag pont azért kapcsolják be a tévét, hogy kirángassa őket a mindennapokból, nem azért, hogy újraéljék a saját életüket.

És itt aztán nincsen klasszikus érdekes konfliktus, őrült, zaklató rajongó, ármány, intrika, cselszövés, Rómeó és Júlia-szerelem. De nincs távoli, egzotikumként nézhető nyomor, putri, szegénység, tragédia, tájfun sem, amiben oly előszeretettel tapicskol a kerbulvár.

Itt az van, ami a középosztály életében. Két gyerek, akikből néha elege van Völgyesinek, mint ahogy az anyaságból en bloc (tényleg, ilyet ki mertek mondani valaha a tévében?). Szülés után szétmenőben lévő párkapcsolat, paraszt, de mégis érzelmi függésben tartó férj, igazi depresszió és kezdődő alkoholizmus (tényleg, ilyet mert bárki mutatni magáról valaha a tévében?), két gyerekkel párkeresés. Önmagunk megtalálása fiatal felnőttként, harsánysággal leplezni próbált értelmiségi szorongás. A mindennapok: nerosszalkodj, keljmárfel, mitkérszenni, gyerehazaidőben, félekapertől.



A mondanivaló a szerkesztésen is látszik: csak jelzésértékűen villantja fel, hogy Völgyesi és Bérczesi (éljen a névmágia) popzenészek, hogy Puzsér rádiózik, Ada tévézik, Karsai Kata szerepelt az RTL ultranézett, ultramenő sorozatában, hogy a szereplőknek egyáltalán van polgári életük a folyamatos, személyre szabott nyűglődésen kívül. A jeleneteket elválasztó villanások szomorúak, szürkék, homályosak, ne várjon senki harsány cirkuszt.

De ha az nem lenne elég, hogy létező problémákkal foglalkozik a műsor, és ledönti a celebszobrokat, ráadásul még szabályok nélküli, valódi világban játszódik, nem pedig egy kertévés kreálmányban. A tévékben a háttérben nem ügyelnek kínosan arra, hogy csak az RTL-csoport csatornáit nézzék, nincs előre leszedve a hűtőből spontán előkapott üveg címkéje, nincs „akutyafáját”, van viszont „isten faszát” sípolás nélkül. És van Blikk-savazás, hazugozás, perelés, miközben tudjuk, hogy elvileg a lap és az RTL jól felfogott érdeke, hogy jóban legyenek egymással. Felszabadító érzés kicsit úgy mozogni egy műsor világában, hogy nincsenek ezek az idióta szabályok.

Persze néha kizökkenünk, hogy talán mégis irányított valóságot látunk, például amikor Puzsér az operatőr által tartott kamerába drámázik, amikor egy pszichológusnak a szeme sem rebben, hogy a kezelését fel akarja venni egy országos tévé, amikor Grétát éppen megfelelő ütemben keresi meg egy férfi, hogy feszültség legyen, vagy amikor Karsaiék kínosan hosszan szenvednek egy dallal, de azt mondjuk, hogy ennyi talán belefér.



Ami szintén a kísérlet része, hogy ki kíváncsi erre az egészre. Hogy érdemes-e normális műsort adni ma Magyarországon. Hiszen a nyomorúságosabb életet élők biztos hülyét kapnak, hogy nagy házban, szép autóban, sztárként mi a szart picsognak állandóan ezek a libák. Hogy mi a faszt fetreng a takaró alatt a csávó egész nap, dolgozni kéne kisapám a gyárban, akkor nem lenne időd a depresszióra. Az RTL-szkeptikus értelmiséget, a középosztályt vajon be lehet-e húzni a tévé elé a saját életével?

És hátravan a legfontosabb kérdés. Az RTL rajzolt-e szándékosan ívet a történeteknek, lesz-e happy end, Bérczesi helyrejön-e saját magával, Karsaiéknak bejön-e az élet Kínában, Ada tud-e normális faszit találni, aki elfogadja a két gyerekét, visszavesz-e a pöcsfejségből Horváth Gréta férje és így tovább.

Ha mindenki boldog lesz a befejezéskor, mindent visszaszívok, és azt mondom, rohadjon meg az RTL, hogy megint ilyen profin átvert minket, mint amikor azt hittük, hogy a Való Világba tényleg mi szavazhatunk be embereket, és ott tényleg a valóság történik.

Ha nem, akkor leborulok a csatorna bátorsága előtt, viszont ugyanazzal a lendülettel nagy összegben lefogadom, hogy a magyar tévénézők soha többé nem nézik a műsort, ha lesz esetleg második széria. És remélem, hogy tévedek.