Néha az az igazán értékes vállalkozó, aki már elbukott egyszer

Fotó: ThinStockPhotos / István Hajdu

-

December végéig kell lezárniuk a befektetéseiket a kockázati tőkét kezelő Jeremie-alapoknak, amelyekben még található néhány milliárd forintnyi befektethető összeg. Érdemes sietni, hiszen lehet jövőre forráshiány lesz a területen – véli Zsembery Levente, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület vezetője, aki szerint túl van beszélve a startup-történet.


Az elmúlt időszakban, ha a magyar kockázatitőke-piacról volt szó, állandóan azt lehetett hallani, hogy rengeteg a rendelkezésre álló forrás, de viszonylag kevés a befektetésre érdemes vállalkozás. Ez még mindig így van?

Amennyiben megnézzük a Jeremie-alapokban rendelkezésére álló pénzmennyiséget és azt, hogy mennyit költöttek belőle, akkor valóban azt látjuk, hogy rengeteg a szabad forrás. Ám érdemes azt is figyelembe venni, hogy a pénznek egy része már akár le is lehet kötve, hiszen akik év végéig be szeretnének fektetni, azoknál a tárgyalások a végleges stádiumban vannak, ez pedig a statisztikákban csak fél éves késleltetéssel jelenik meg.

Az persze igaz, hogy Magyarországon jelenleg tőkebőség van és mivel a határok nyitva vannak, ezért akadnak olyan cégek, melyek külföldön képzelik el a jövőjüket. Volt olyan konkrét példa, amikor egy cég kijelentette, hogy ő nem akar magyarországi tőkebefektetőt, mert a külföldi azt várta tőle, hogy honosak legyenek külföldön és neki ez volt a fontosabb szempont. Befektetésre érdemes cégek azonban máig vannak, bár az igaz, hogy nagyjából egy éve volt egyfajta félelem a piacon, hogy elfogynak a jó projektek. Mostanra azonban ismét találni jó céges ötleteket és van pénz, azaz egyfajta ideális állapot állt elő.

A startup egyfajta divatszó lett az utóbbi időszakban, a kormányzaton keresztül, a piaci szereplőkön át úgy tűnik, mindenki a startupokat akarja erősíteni.

Ennek oka, hogy az innováció globálisan átalakult és manapság sok esetben a startupokban jelenik meg. Innentől kezdve - nemcsak a magyar, hanem nagyjából mindegyik - kormány helyesen ismerte fel, hogy ha jelentős eredményeket akar elérni az innovációban, akkor a startupokat kell támogatnia.

Én jelenleg úgy érzem, hogy túl lett beszélve a startup-történet, ám ez nem meglepő, hiszen minden újdonságnál ezt láthattuk. Amikor például bejöttek a számítógépek, akkor mindenki arról beszélt, ma pedig már természetesnek vesszük, hogy számítógépen dolgozunk és nem beszélünk róla. Lehet, hogy 2-3 év múlva már teljesen természetesnek vesszük, hogy vannak ilyen típusú vállalkozások. Ki kell beszélnie a társadalomnak ezt a dolgot.


Zsembery Levente


A megnövekedett érdeklődés megjelent a piacon is, azaz van állandó utánpótlás?

Szerencsére mindig vannak új szereplők, ahogy újra visszatérő vállalkozók is. Én igazán értékes utánpótlásnak az utóbbiakat tartom, azokat, akik már elbuktak egy céggel és újat alapítanak, vagy éppen túl vannak egy exiten és most befektetnék a pénzüket, esetleg egy startup-cégnél dolgoztak és már kitanulták a kultúrát. Márpedig ha a befektető visszahozza a pénzét, a korábbi vállalkozó pedig a tudását, az elhullott vállalkozó nem adja fel, hanem alakít egy új céget, az lesz igazából az, ami beindíthat Magyarországon egyfajta ténylegesen érzékelhető, nagy előrelépést. Ilyen példából szerencsére egyre több van, ám igazán nagy tömegről egyelőre nem beszélhetünk. Ezzel párhuzamosan sajnos számos olyan példa is akad, amikor egy alapvetően tehetséges szakember elbukott az első ötletével és inkább elment más területre dolgozni.


bankjegy, pénz, közpénz, közbeszerzés, forint

A kockázati tőke és a Jeremie-program

A kockázati tőke olyan pénzügyi tőke melyet főképp korai stádiumú, nagy potenciállal rendelkező, induló vállalatok számára nyújtanak. Ez a fajta befektetési forma kizárólag jelentős újításokat végző vállalkozásokra koncentrál, legyen az egy új szoftver, életmentő rák gyógyszer, vagy egy új fogyasztói termék modell. Mivel a cég, amelybe a pénzt fektetik, sokszor csak egy ötlettel rendelkezik, ezért maga a befektetés komoly kockázatokkal jár, ám cserébe akár több tízszázalékos növekedés is elvárható a vállalkozástól évente.

Az EU-s tagállamok közül 2009-ben elsőként hazánkban indult el az uniós forrásokból finanszírozott kockázatitőke-program, a Jeremie, a kockázatitőke-alapok pedig 2010 második felében kezdték meg befektetési tevékenységüket. Az azóta eltelt időszakban összesen 4 Jeremie-program indult, ezekben összesen 90 milliárd forintnyi összeget kaptak a befektetési alapok az EU-tól, így, mivel 30 százalék önrészt is bele kell tenniük az alapoknak, összesen mintegy 130 milliárd forintnyi támogatás állt rendelkezésre. Az összes program közös pontja, hogy 2015. december végéig ki kell helyezniük az összegeket.

Melyik a jellemzőbb?

Magyarországon egy kudarckerülő társadalom él, ezért félő, hogy inkább azok, akik abbahagyják. Ugyanakkor a startuperek általában eléggé motivált és önfejű emberek, ezért úgy vélem, hogy a nagy társadalmi átlagnál valamivel többen térnek vissza.

Visszatérve a pénzbőségre: a Jeremie-alapoknak a szabályok szerint december végéig kell kihelyezniük az összes pénzt. Teljesíthető a cél?

A többi alapkezelővel beszélgetve világosan látszik, hogy mindenki ki szeretné helyezni az összes elérhető forrást, ám egy ilyen tárgyalásnál akár az utolsó pillanatban is változhatnak a dolgok. Előfordult már olyan eset, hogy a tőkealap-kezelő és az adott cég már szinte az aláírásnál járt, amikor a vállalkozás inkább egy magánbefektető mellett döntött. Igaz, ő csak harmadannyi pénzt adott, de jóval nagyobb szabadságot hagyott a cégvezetőnek.

Segíthet viszont a helyzeten, hogy a magyar kockázati tőke társadalom már egyre több szektor felé nyit, belátta, van élet a high-tech cégeken túl is. Ide kapcsolódik, hogy aki nem csak startupokkal foglalkozik, az kiegyensúlyozza a portfólióját, hiszen nyilván kevésbé kockázatos az a cég, amelynek már van egy több tízmilliós árbevétele, mint amelyik maximum egy prototípusnál tart. Fontos megemlíteni, hogy a mostani Jeremie-alapok lejárnak 2020-ban, miközben egy startup befektetési ciklusa 5-7 év, így már csak ezért is a biztosabb befektetések felé fordulnak a tőkealapok kezelői.

Milyen következményei lehetnek annak, ha az alapok nem költik el a rendelkezésükre álló pénzmennyiséget?

Az ország biztosan vesztene, hiszen lenne egy olyan uniós forrás, amit nem tudunk lehívni. Azt fontos kiemelni, hogy az alapokban nem parkol ott a pénz, akkor hívjuk le, amikor be akarjuk fektetni. Amennyiben lehívom a pénzt, de nem fektetem be, akkor maximum annyit tudok csinálni, hogy betétbe helyezem, állampapírt veszek, esetleg az alap tranzakciós költségeire költöm. Hozzáteszem ez nekem is a legrosszabb módszer, hiszen így nem tudnom a hozamelvárásokat teljesíteni.


Attól nem fél, hogyha nem sikerült minden forrást elkölteni, akkor EU nem ad a következő, 2014-2020-as időszakra?

A hírek szerint az unió inkább a visszatérítendő támogatásokat szeretné a jövőben erőltetni a vissza nem térítendővel szemben, ez pedig nekünk kedvez. Persze, ha egy piac nem tud egy bizonyos mennyiségű forrást felszívni, akkor az jelent egyfajta kudarcot. A megoldás azonban nem az, hogy elvonjuk a forrást, hanem, hogy megvizsgáljuk, miért nem sikerült.

Ennek egyébként ezerféle oka lehet, köztük teljesen alapvetőek is: például szétesett az alapkezelő csapata, vagy túl kemény feltételeket akartak a cégekkel szemben bevezetni. Hozzáteszem, a tisztán magánalapok sem szoktak mindig, minden forrást elkölteni. Elképzelhető, hogy valamelyik alapkezelő azt mondja, hogy azért nem költöttem el minden forrást, mert nem volt elég jó cég, de ez nem azt jelenti, hogy jövőre sem lesz.

Egy kockázatitőke-befektetés nem szokott egyik napról a másikra végbemenni. Van-e még ideje egy cégnek most bejelentkeznie a tőkealapokhoz?

Bár az én legrövidebb üzletkötésem is közel 3 hónapnyi időbe telt, nem szabad feladni az esélyt. Mi van akkor, ha meghosszabbítják a Jeremie-programot? Az is előfordulhat, hogy bár az adott alapkezelő nem tud már tőkét tenni a cégbe, de például ismer valakit, akinek van rendelkezésre álló magántőkéje. Éppen ezért azt mondom, hogy mindenképpen menni kell előre.

Nem félő, hogy a közelgő határidő miatt olyan cég is kaphat tőkebefektetést, amelyik néhány éve még esélytelen lett volna?

Amikor egy alapnál közeleg a befektetési időszak vége, akkor mindig felmerül a kérdés, hogy most elköltsem-e a maradék pénzt, vagy sem. Lehet vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy mindenképpen el kell költeniük a pénzt, de biztos, hogy vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy bár szeretném elkölteni az összes forrást, de ha nem látok jó befektetést, akkor nem fogom.

Bár a Jeremie-programban rendelkezésre álló források 70 százaléka az uniótól jön, azért ha valaki 90 százalékot bukik egy befektetésen, akkor abban már benne van a magánbefektető pénze is. Márpedig fontos, hogy ő jó emlékekkel zárja le a Jeremie mostani szakaszát, és visszatérjen befektetni, hiszen magánbefektetők nélkül a jövőben nincs ilyen program.

Nem sok a jelenleg a piacon lévő 28 tőkealap?

Én már amikor az egész program elkezdődött a 8 alappal, azt mondtam, hogy ennyi elég, nem kell több. Amennyiben 8 alapkezelő nem elég verseny egy cégnek, úgy neki a 28 sem lesz az. Egy ekkora országot le lehetne fedni jóval kevesebb tőkealappal is, de a döntés nem a mi kezünkben van. Persze vannak olyanok, akik szerint pedig minél több az alapkezelő, annál erősebb a verseny a jó projektekért. Ebben nehéz igazságot tenni.

Amikor kockázati tőkéről beszélünk Magyarországon, akkor szinte csak a Jeremie-program kerül elő. Van élet ezen túl is?

Van, és szerencsére egyre nagyobb. A Jeremie-program az indulásakor kapott egy hatalmas publicitást, ez pedig a korábbi „sivár” kockázati tőke piachoz képest akkora lökés volt, hogy magasan megugrotta az ingerküszöböt. Talán éppen emiatt viszont más ügyek nem tudták ezt a küszöböt átlépni. Ugyanakkor a piacon vannak pénzügyi befektetők, angyalok, magánbefektetők, családi vagyonkezelők is, ahogy az utóbbi időben egyre több inkubátor is megjelent. De találkoztam olyan német ipari magánvállalati csoporttal is, amely ipari innovációkat akar keresni Magyarországon. Tud hozni kapcsolatokat a német gyártókhoz, a német piachoz, csak innovátorokat akar találni. Ez egyfajta vállalatok mellett felépülő kockázati-tőkealap lehet.

Ezek hogyan viszonyulnak a Jeremie-programban elérhető forrásokhoz képest?

Ezt nagyon nehéz megítélni, ám valószínűleg van egy nagyságrendnyi különbség. Az biztos, hogyha lesz egy szünet a mostani és a leendő Jeremie-program között, akkor az a forrás nagyon hiányozni fog a magyar piacról és ezek a Jeremie-n kívüli források felértékelődnek.

Az előbb említette az inkubátorokat. Ebből a szempontból hogy áll Magyarország?

Szerencsére egyre többen vannak és vannak pozitív változások is: amíg korábban mindenki csak a tech-biznisz felé nyitott, addig ez már megváltozott és egyre több iparágat fednek le. Én úgy látom, hogy egyértelműen a szakosodás a jövő. Idővel például biztosan tudhatom majd, hogy egy gépipari, egy informatikai, vagy éppen egy dizájn céggel hova érdemes menni.

Egy londoni, vagy berlini inkubátorház tud-e többet nyújtani mint egy magyar?

Amennyiben az a kérdés, hogy az alapvető vállalkozói ismereteket megtanítják-e, például, hogy hogyan lehet céget építeni, üzletelni, akkor azt mondom nem. Amikor viszont az a kérdés, hogy be tudják-e illeszteni egy számára megfelelő gazdasági infrastruktúrába, akkor sajnos igen. Mondok egy példát: ha egy frissen indult cég nyit egy irodát New York kevésbé központi helyén, mondjuk a West Side-on, akkor ha húz maga körül egy 5 kilométeres kört, úgy számos globális cég központját megtalálhatja azon belül. Ha valaki a budapesti bankcenterbe költözik és ott húzza meg ugyanezt a kört, akkor alig talál majd egy-két szereplőt. Amennyiben valaki B2B üzletre adja a fejét, úgy muszáj bejutnia a döntéshozókhoz, így pedig sokkal több esélye van, ha Londonba, vagy New Yorkba helyezi a központját. Ez persze nem a magyar inkubátorokat minősíti, hanem a gazdasági környezetünket.

Amennyiben ez így van, akkor hogy lehet itt tartani a startupot, hogy Magyarországon hozzon létre munkahelyet, ne külföldön?

A startup-kultúra és a kockázati tőke véleményem szerint jó eszköz az agyelszívás ellen, hiszen számtalan eset fordult elő, amikor sikerült visszahívni, vagy éppen itt tartani egy magyar tudóst. Neki a kihívást tudjuk felajánlani és a magyar szinthez képest jó fizetést, amivel szemben külföldön valószínűleg csak egy fogaskerék lenne egy hatalmas gépezetben.

Ugyanakkor amikor a cég elér egy bizonyos méretet és következő körös tőkére van szüksége, akkor gyakran én vagyok az, aki azt mondom neki, hogy ideje külföldre mennie, hiszen ott kell lennie, ahol a verseny zajlik. Ám attól, hogy valaki a világpiacon versenyzik, nem jelenti azt, hogy a teljes céget ki kell költöztetnie: elképzelhető olyan megoldás is, hogy valaki kiviszi a döntéshozatalt, de a kutatás-fejlesztést Magyarországon hagyja. Ha itt árelőnye, kialakult intézményrendszere van, akkor miért vinné ki?

Persze a legtöbbet az tudna segíteni, ha Magyarország 35 Prezi méretű startup-vállalkozást hozna létre a belvárosban. Ekkor ugyanis már megérné itt tartani a központot, hiszen komoly cégekkel lehetne tárgyalni. Az egész rendszernek tehát van egy evolúciója, amelynek még csak az elején járunk.