Ne nyisd ki a szemed, ne maradj bent éjszakára az IKEA-ban!

Forrás: GABO Kiadó

-

Két friss horrorregény: csontig hatoló félelem és maró gúny. Az egyikben nem nyithatod ki a szemed, és érdemes megvakulnod, ha életben akarsz maradni, a másikban a középkori kínzóeszközök ikeásított verziója hozza a rettegést. Az egyik jobb, mint a másik.


Madarak a dobozban

Egyszerű, ám annál hatásosabb alapötletre épül Josh Malerman első, posztapokaliptikus díszletek között játszódó horrorregénye: a világunkban egyszer csak felbukkan valami, amire nem szabad ránézni. Ha ugyanis bárki csak egyetlen pillantást vet is ezekre a titokzatos lényekre, azonnal megőrül, és eszelős gyilkossá válik, mielőtt másokkal, majd önmagával is végezne.

Robert Jackson Bennett Horzsolások című regénye mellett újabb ígéretes amerikai horrorírói pályakezdés Josh Malermané. A fiatal amerikai író szuggesztív és mesterien szerkesztett bemutatkozó könyvében csak a Problémaként hivatkoznak az először Oroszországban jelentkező és minden esetben öngyilkosságba torkolló tragikus eseménysorozatra. A tudósok nem találják a magyarázatot a hátborzongató halálesetekre, a megmagyarázhatatlan jelenség pedig idővel minden földrészen elterjed, végül teljesen felforgatja a civilizációt.

Az emberek az önkéntes vakságot választva, magukat megvakítva vagy bekötött szemmel próbálják átvészelni a világvégét, ahol a látás egyet jelent a halállal.

Ahogyan az elmúlt évek legjobb amerikai horrorfilmje, a Valami követ, úgy a Madarak a dobozban is a horror műfajának egyik ősi toposzához tér vissza. Ám a fenyegetettséget ezúttal nem az jelenti, hogy valami olyan üldöz bennünket, ami elől nem bújhatunk el, hanem az, hogy még csak megnéznünk sem szabad, hogy pontosan mi az, ami vadászik ránk. Ez a motívum ismerős lehet a görög mitológiából, lásd az alvilág kapuját őrző gorgókat, élükön Medúzával: aki rájuk nézett, azonnal kővé dermedt. Malerman ebből kiindulva csavart egyet posztapokaliptikus vízióján, ezzel pedig rögtön kitűnik a hasonló témájú művek tömegéből. Azáltal, hogy az új világrendben könyörtelenül megfosztotta a túlélőket az egyik legfontosabb emberi érzékszervüktől, igazán kétségbeejtő és szorult helyzetbe kényszerítette őket, az pedig csak még nyugtalanítóbbá teszi ezeket a lényeket, hogy habár puszta létezésük folyamatos mentális fenyegetettséget jelent mindenkire nézve, fizikailag azonban sosem bántják az embereket.



Az alig több mint 250 oldalas regény főszereplője egy fiatal, mindenre elszánt és tettre kész anyuka, Malorie, aki két gyermekével, a Fiúval és a Lánnyal négy évig tartó felkészülés után, bekötött szemmel, vakon evezve egy csónakban vág neki annak a 30 kilométeres folyami útnak, amelynek a végén a reményei szerint eljutnak egy menedékhelyre. Ez a küldetés képezi a regény cselekményének jelen idejű, központi szálát, ám Malerman vérbeli elbeszélőként további két idősíkon meséli el az eseményeket.

A három váltakozó idősíknak és a gyakori visszaemlékezéseknek köszönhetően Malerman világteremtő ereje bámulatos hatékonysággal működik, kivételes dramaturgiai érzékkel, apró részletekben és lendületesen villantja fel világunk megváltozásának stációit, párhuzamosan a túlélésért vívott mindennapos küzdelemmel. A pattanásig feszült túlélőregényt ráadásul egy drámai anyaregénynek is olvashatjuk.

A könyv legnagyobb erőssége a fojtogató atmoszféra, miközben gyakran olyan minimalista helyzetekből indulnak ki a hajmeresztő kalandok, mint hogy valakinek ki kell mennie a házból pár vödör vízért a néhány méterre lévő kúthoz. A regény sűrű és plasztikus, egyre erősebben szorít bennünket az elementáris rettegés, és kifejezetten ügyes húzás Malerman részéről, hogy semmiféle egyértelmű magyarázattal nem szolgál a lények váratlan megjelenését, eredetét, célját és halálos hatásmechanizmusát illetően, ezáltal pedig nem rombolja le könyvének rémisztő természetfeletti auráját.

Mindehhez Malerman végletekig letisztult írói stílusa társul: tömör, szűkszavú és keresetlenül egyszerű kijelentő mondatai sodró tempóban követik egymást, és letaglózó erővel ruházzák fel az egyszerűségükben is vérfagyasztó epizódokat egy végletesen beszűkült világban.

A Madarak a dobozban című regényből a hírek szerint a Mama című horrorfilm argentin rendezője, Andrés Muschietti rendez majd filmet.

Josh Malerman: Madarak a dobozban, Fumax Kiadó, 2015, 262 oldal, 2995 Ft, fordította: Rusznyák Csaba


Horrorstör

Sokkal könnyedebb és szórakoztatóbb olvasmány Grady Hendrix szintén tavaly, nálunk pedig nemrég megjelent Horrorstör – A rémület bútoráruháza című, paródiába hajló horrorregénye.

A szintén rövid, alig több mint 230 oldalas történet egy fiktív, Orsk nevű clevelandi bútoráruházban játszódik, ahol a vezetőség reggelente aggasztó jelekre lesz figyelmes: a bútorokat megrongálták, a falakon rejtélyes üzenetek sorjáznak különböző nevektől egy bizonyos Méhkasról és az ott eltöltött évek számáról, a biztonsági kamerák felvételén azonban semmi sem látszik az elkövetőkből. A regény főszereplője a jobb életről álmodozó, áruházban dolgozó fiatal lány, Amy, aki a túlbuzgó, munkamániás részlegfelelős, Basil visszautasíthatatlan kérésére egyik szorgalmas munkatársával, Ruth Anne-nel együtt titokban bent marad éjszakára az épületben, hogy hárman összefogva derítsenek fényt a megmagyarázhatatlan eseményekre.

A Varietybe, a Slate-be, illetve a Playboyba is író Hendrix egyetlen éjszaka kalandos eseményeit sűrítette lendületesen száguldó és jól felépített könyvébe, amelyben a baljós jelenségek egyre borzalmasabb fordulatokat vesznek. Hendrix nem vitte túlzásba a karakterábrázolást, a néhány markáns vonással megrajzolt szereplőt ennek ellenére hamar megszeretjük, rövidesen pedig olyan kísértetjárás közepén találják magukat, amire (természetesen) nem voltak felkészülve. Az egykori börtönre épült áruházat ugyanis egy 19. században élt szadista foglár szelleme igyekszik visszafoglalni az általa brutálisan megkínzott rabok kísérteteivel, akik ráadásul több százan vannak.



Az alapötlet eredeti, hiszen szellemjárást láthattunk már mindenféle egzotikus helyszínen, de elhagyatott bútoráruházban még nem. A cselekményvezetés során azonban Hendrixnek nem sikerült kikerülnie a műfaj legnagyobb kliséit. Ismerősek lehetnek a regény meglepőnek szánt fordulatai, akad itt az áruházba titokban beszökött, majd elrejtőzött fiatal pár, akik kameráikkal és egyéb eszközeikkel szeretnék rögzíteni a parajelenségeket, illetve az a visszatérő dramaturgiai megoldás is tompítja a feszültséget és a veszélyérzetet, hogy a szorult helyzetből mindig sikerül a szereplőnek valami véletlen folytán megmenekülnie. A tipikus karakterek és ismerős fordulatok sokat rontanak tehát az összképen, a regény pedig csak a felétől lendül be igazán és vetkőzi le paródia jellegét, hogy szabadon engedje a gonoszt, aki élvezettel használja fel céljai elérésére a középkori kínzóeszközök ikeásított változatát.

A Horrorstör horrorként nem vehető egészen komolyan, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne még így is piszkosul szórakoztató.

Hendrix regénye paródiaként ugyanis sokkal mulatságosabb, mint amennyire félelmetes az elátkozott ház toposzának áruházas variációjaként. Nem spórolta ki a történetből a korhatáros elemeket sem. Akinek bírja a gyomra, könyékig gázolhat a belsőségekben, vérben és más testnedvekben, arról nem is beszélve, hogy ahogyan haladunk előre a történetben, úgy sokasodnak az explicit leírások. A kísértetjárás pedig egy gigászi, némiképp el is túlzott katasztrófa képében kulminálódik.

De a regény leghatékonyabban működő és legélvezetesebb narratív vonulata az a kérlelhetetlenül cinikus attitűd, ahogyan Hendrix görbe tükröt tart a fogyasztói társadalom elé. Kifejezetten vicces módon leplezi le a nyíltan IKEA-ra hajazó bútoráruház pszichológiai trükkjeit, amelyekkel még több vásárlásra veszik rá észrevétlenül az öntudatlan betévedőket, a különféle hangzatos-álságos reklámszövegek gúnyos kifordításairól nem is beszélve, amelyek egészen más, helyenként kifejezetten bizarr és megmosolyogtató fénytörésbe kerülnek. A könyvet mindvégig erőteljesen áthatja a szerző ambivalens hozzáállása az áruházakhoz, a benne dolgozókhoz és a vásárlókhoz, humorának éppen ez az ellentmondásos és őszintén felvállalt viszony a legfőbb forrása: Hendrix egyszerre imádja és gyűlöli a bútorházat, ahogyan mi is.

A könyvnek éppen ez a szelete ihlette meg a tervezőket, akik az IKEA-katalógusra emlékeztető külsővel és más kreatív grafikai, illetve tördelési megoldással csak még nyilvánvalóbbá tették mindezt.

A Horrorstör tehát egy maró humorú, ám nem túlságosan fajsúlyos, morbid horrorszatíra, amely egész egyszerűen azért kiált, hogy egy eszelős és vérben tocsogó horrorkomédiát forgassanak belőle – és elvileg terveznek is belőle sorozatot.

Grady Hendrix: Horrorstör – A rénület bútoráruháza, Gabo Kiadó, 2015, 240 oldal, 3330 Ft, fordította: Kemenes Iván