Ne hagyja, hogy maga alá temesse a tél!

-

A dánoknak tuti receptjük van nemcsak a túlélésre, hanem a boldogságra is. Úgy nevezik: hygge. Ismerkedjenek meg a hideg, a magány és a stressz elleni leghatékonyabb kulturális gyógyírral!


Senki nem ígérte, hogy a tél könnyű lesz. Vagy rövid. Persze most még rá lehet járni a bejglire, és talán maradt egy kis tojáslikőr is, nem is szólva arról, hogy még velünk vannak a karácsonyi fények, és dacolnak a decemberi sötétséggel, de mi lesz januárban vagy februárban? Hogyan lehet kibírni a hideget, a sötétséget és a világ kopárságát? Hát úgy, mint a dánok!

A dánok szakértelmét nem kérdőjelezhetjük meg, ha azt vesszük, hogy a legmélyebb télben akár napi 17 órányi sötétséggel és nulla fokos átlaghőmérséklettel kell együtt élniük. Érthető, hogy elég sok időt töltenek négy fal között, és ők megtanulták, hogy hozhatják ki a legtöbbet ebből. Ezt a legtöbbet egy szóval jellemzik: hygge.



A szó annyira dán, hogy nem is igazán lehet lefordítani, csak körülírni. Kiejteni még nehezebb, talán akkor járunk hozzá a legközelebb, ha olyan hangot adunk ki, mintha a torkunkat akarnánk tisztítani. Van igei, főnévi és melléknévi formája is. Magyarul talán a meghitt, kellemes, kényelmes, barátságos jelzőkkel lehetne körbeírni, de ennél több van benne. Mondunk néhány példát, amelyen keresztül talán átjön a lényege.


A hygge egyfajta kulturális gyógyír a hideg, a magány és a stressz ellen. Az intimitás megteremtésének a művészete, amely túlmutat a téli zokni puhaságán vagy a kandalló szívmelengető látványán, és az emberek egymással való viselkedését tereli egy sokkal élhetőbb, sőt élvezhetőbb irányba.



A hygge a pillanat megéléséről szól. Hygge például az, amikor a barátok összeülnek, jót esznek, isznak és beszélgetnek, béke van, senki sem veszekszik, senkinek nincsenek hátsó szándékai, bele lehet simulni a közösen eltöltött pillanatokba. Dráma és cirkusz nélkül lehet együtt lenni. De ugyanúgy hygge az egyedüllét, egy könyvvel üldögélni a kanapén, vagy elmerülni egy forró fürdőben, esetleg nézni a hóesést jó meleg takaró alatt. Ha jól sikerült egy este, a dánok azzal köszönnek el, hogy ez hyggelig volt.

A dánoknál a hygge valamikor a 18. században jelent meg, germán gyökerű szó, nagyjából a jól lét, az elégedettség kifejezésére használták. Azóta szerves része lett a dán kultúrának és a hétköznapoknak. A jelenség mára már bekúszott a tudományos érdeklődés látóterébe is, több amerikai és brit egyetem már hirdet hygge tematikájú kurzusokat.

A dánok nemcsak érzékelik a hyggét, hanem tudatában is vannak annak, hogy ez mennyire különleges dolog, és ennek megfelelően viszonyulnak hozzá. Mivel szerintük ez a jó élet egyik alapvető hozzávalója, meg is dolgoznak érte. Azzal, hogy tényleg időt szánnak a hyggére, olyan biztonságos teret hoznak létre a rokonok vagy a barátok számára, ahol mindenféle stressz nélkül tudnak együtt lenni. És nem kell mondanunk, hogy a stresszmentesség mennyire fontos építőköve a boldog és elégedett életnek.



Ha közelebbről vetünk egy pillantást a statisztikákra, akkor nyilvánvalóvá válhat, hogy a hygge és a dánok boldogsága között van némi összefüggés. Dániát úgy negyven éve nem lehet kiütni a legboldogabb országok listájának az elejéről, így mindenképpen érdemes náluk kutatni a boldogság titkát. Ebben a magyarok számára már-már felfoghatatlan létállapotban lehet valami régióspecifikus trükk, hiszen a legboldogabb országok között általában ott vannak a skandináv szomszédok, a norvégok és a svédek is, csakhogy a dánok még ebben az északi eufóriában is kitűnnek.

Mondjuk, tényleg van jó pár, adatokkal körbeírható okuk a boldogságra. Ilyen az irigylésre méltó GDP, a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás, az alacsony bűnözési mutatók, a genderőrület, amely rengeteget tett a nemek közötti egyenlőségért, az évi legalább öthetes fizetett szabadság, amely mindenkinek jár, és a sok bicikli, amellyel a dánok egyik helyről a másikba eljutnak, és aminek köszönhetően tiszta levegőt szívhatnak. A munka és a magánélet összehangolásában is élen jár Dánia az OECD adatai szerint, jelentősen csökkentve így az állampolgárai stressz-szintjét.


A hygge nem kompatibilis ugyan a tennivalóink listájával, a munkahelyi stresszel, az idegeskedéssel, viszont nem feltétlenül áll hadilábon magával a munkával. „A dánok nem érzik jól magukat, ha az elért eredményeikről vagy az ambícióikról kell beszélniük, és a sikert sokszor szerencse dolgának állítják be. Ők így kódolják a profizmust. A legnagyobb elismerés, ami érheti őket, az az, hogy boldogok, és elégedettek azzal, ahogyan az életüket élik” – illeszti be a hyggét a munka világába Jeppe Trolle Linnet dán antropológus. Vagyis a dánok jobban értékelik a barátságosságot, a bizalmat és a csapatmunkát, mint a versengést, amitől nagyon úgy néz ki, hogy sokkal boldogabbak.


A hyggét olyan komolyan dicsőítik Dániában, hogy még megfázásra vagy influenzára is ezt ajánlják az orvosok: sok tea és hygge. A hygge arra is megtanítja a dánokat, hogy ne büntessék magukat, és ne tagadjanak meg maguktól semmit. Ez a törődés saját magukkal nagyon hasznos keretbe foglalja az életüket: nem esnek túlzásokba, nincsenek nagy zabálások, aztán nagy fogyókúrák, egyszerűen csak kedvesek magukkal, és nem csak ünnepnapokon, hanem alapjáraton.

Viszont ne essünk abba a hibába, hogy leegyszerűsítjük arra, hogy főzünk egy jót és meggyújtunk néhány gyertyát, hogy jó legyen a hangulat. (Itt jegyezzük meg, hogy az egy főre eső gyertyagyújtásban is vezetnek a dánok.) Ennél ugyanis sokkal többet kell beletenni. A dán lélek egyik nagy ismerőjét, Jessica Alexandert idézzük: „Képzeljenek el egy drámáktól mentes családi összejövetelt. Nincsenek megosztó beszélgetések politikáról, családi ügyekről vagy Jenny néni borzasztó kölykeiről. Nincsenek burkolt célozgatások, panaszkodások, nincs semmi, ami lehúzó lenne. Mindenki beszáll, ha segíteni kell, hogy senki se maradjon magára az összes munkával. Senki nem dicsekszik, senki nem támadja a másikat, vagy verseng vele. Gondtalanul, kiegyensúlyozottan vannak együtt az emberek, arra összpontosítanak, hogy élvezzék a pillanatot, az ételt és a társaságot. Más szóval a menedéket a külvilágtól.” Mindenki ledobja az álarcait, és az ajtón kívül hagyja a nehézségeit, hogy értékelni tudja az erejét annak, hogy együtt lehet másokkal. Ugye, nem is olyan könnyű?


Hogyan legyek hyggelig?

Jessica Alexandernek van néhány jó tanácsa arra az esetre, ha belevetnénk magunkat a hyggébe. Ne görcsöljünk azon, hogy mások legyünk, mint akik vagyunk. Ez segít abban, hogy sokkal valódibb kapcsolatokat építsünk ki az emberekkel. Felejtsük el a versengést, a dicsekvést és a színlelést, mert ezek nem az összekapcsolódást, hanem a széthúzást segítik. Ha mindenáron valami vitatott, ellentmondásos vagy komoly témát akarunk felhozni, az sajnos egyáltalán nem hyggelig. A vitát és a drámát hagyjuk a többi napra, a hygge idején ne engedjük, hogy bármi is elvonja a figyelmünket a pillanat élvezetétől.

Szintén segít a hygge megteremtésében, ha csapatjátékosként tekintünk magunkra. Segítünk, amiben tudunk, anélkül, hogy kérnék. Ettől lesz minden gördülékeny. A hyggére érdemes úgy tekinteni, mint egy menedékre, ahol lehet lazítani, és ahová nem jutnak be a problémák. Ahol nincs félelem és ítélkezés. És ahol a rendelkezésre álló idő korlátolt, vagyis a hygge minden pillanatát érdemes kiélvezni: se mások, se a magunk idejét ne raboljuk panaszkodással vagy dicsekvéssel, veszekedéssel pedig végképp ne. A problémák úgyis megvárnak, a hygge idején foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal.