Ne csak bámulja Cameron Diaz combjait, tegyen is valamit!

Fotó: Kobal / Darren Michaels

-

A bikiniszezon első sokkján túl itt az ideje, hogy kezdjük el jól is érezni magunkat, és ehhez, bármilyen gyanúsan hangzik is, jól jön, ha megfogadjuk Cameron Diaz tanácsait. Ha ezen a nyáron tényleg szeretne feltöltődni és törődni magával, akkor csapja fel Cameron Diaz könyvét, és merüljön el a zsírsavak, a testnedvek és a jóleső fizikai fájdalom világában. A teste és a lelke is hálás lesz érte.


Most, hogy nagyjából túl vagyunk a nyár felén, és sokaknak volt már esélyük megmártózni a bikiniszezonban, itt az idő, hogy komolyra fordítsuk a szót, és közelebbről megvizsgáljuk Cameron Diaz testét. Majd vessünk egy pillantást a sajátunkra is. Higgyék el, jól jöhetünk ki belőle. Diaz egyike azoknak a hollywoodi hírességeknek, akik nemcsak mutogatják magukat, hanem tuti módszerük is van, és ezt közzé is teszik – Gwyneth Paltrow, Alicia Silverstone vagy Jessica Alba már nagy mestere ennek a műfajnak –, azzal a ki nem mondott, de erősen sugallt ígérettel, hogy a receptnek egy Diaz- (Paltrow/Silverstone/Alba) féle test lesz a végeredménye, és mivel ezek a testek lépten-nyomon szembejönnek, tudjuk, mihez is hasonlítsuk magunkat, és nyilván vevők leszünk a receptre is.


Cameron Diaz: A test könyve


A fitness/wellness/mindfulness bizniszben utazó hírességek közül azonban talán senkinek sem sikerült olyan meggyőzően beavatnia az olvasót a titokba, mint Cameron Diaznak A test könyve című alkotásával. Szó sincs persze titokról, annál inkább anatómiáról, táplálkozástudományról és az emberi szervezet egyéb törvényszerűségeiről. A szerző már jó előre figyelmeztet, hogy ez nem fogyókúrás könyv, nem edzésterv, de még csak nem is valami ezoterikus útmutató arra, hogy más emberré váljunk, és valóban: A test könyvének semmi köze a retusált címlapokhoz, a turbódiétákhoz vagy a bikiniszezon őrületéhez.

A test könyvét az alcímmel együtt érdemes megközelíteni, ami magyarul kicsit a TV shopot idézi (Elárulom a szépség titkát: táplálkozás, mozgás és önbizalom), de angolul már közelebb visz a lényeghez: Az éhség törvénye, az erő tudománya és más módjai annak, hogy szeresd a csodálatos testedet (The law of hunger, the science of strentgh and other ways to love your amazin body). Az alcím azért is fontos, hogy még véletlenül se érje csalódás az olvasót, aki a cím és a borító alapján Cameron Diaz bikinitestének a bemutatásában reménykedik a kötet lapjain. A könyvben dicséretesen kevés fotó van a szerzőről – a borítót leszámítva összesen négy, vagyis Diaz nem vizuális érvekkel akar hatni, hanem bízik a tudomány meggyőző erejében.



Egy gazdag, genetikailag elkényeztetett hollywoodi szupersztár mégis milyen életvezetési titkot adhat át azoknak a tömegeknek, amelyek nem rendelkeznek hasonló paraméterekkel? Egyrészt valljuk be, van abban valami ellenállhatatlan, ha Cameron Diaz emésztésről, a csontritkulásról vagy az ovulációról értekezik. De ha csak Diaz személyes tapasztalataira épülne a könyv, nem lenne több felturbózott bulvárcikknél. A színésznő azonban vette a fáradságot, és elvégezte a házi feladatot: nemcsak a levegőbe beszél, amikor például a légzés fontosságát hangsúlyozza, hanem előkapja a tudományos érveket például az agy oxigénigényéről, és az idegrendszer feladatairól, és szépen levezeti azt is, hogy egy kiadós futással miért teszünk nagy szívességet nemcsak az izmainknak, hanem az agyunknak is. A könyv végén amúgy egész kimerítő forráslista szerepel a felhasznált tudományos művekről és az ajánlott irodalomról, vagyis Diaz nem a szemfényvesztésre akarja alapozni a mondanivalóját.



A test könyve néhol olyan, mint egy középiskolás biológia tankönyv, de mivel úgyis gyorsan elfelejtjük, amit az iskolában tanultunk, egyáltalán nem árt felidézni, és a szerző a vizuális énünk kedvében is jár, amikor ábrákkal, rajzokkal és táblázatokkal teszi elénk testünk működésének a törvényszerűségeit. Diaz azonban nemcsak a tudományra alapoz, hanem a saját lelkesedésére is, a könyvben ennek megfelelően árad az endorfin, és szinte halljuk a színésznőt, ahogy felsikít: Imádom a szénhidrátot! Imádom a zsírokat! Imádok izzadni!



Cameron Diaz receptjének a táplálkozás, a mozgás és tudatosság a három fő összetevője, ezek köré épül a könyv három része is, és ennyi tulajdonképpen elég is ahhoz, hogy egészségesek, erősek és boldogok legyünk, és megadjunk magunknak minden esélyt arra, hogy megöregedjünk.

És Diaz még az öregedést is képes úgy tálalni, hogy már-már megjön a kedvünk hozzá. Szerinte ugyanis az öregedés áldás és privilégium, és ha a fiatalabb éveinkben lerakjuk az egészséges élet alapjait, akkor az idősebb éveink nagyon is menők lehetnek. Már csak ebből a megfontolásból is érdemes lenne minden kamaszlány kezébe odaadni A test könyvét, sok kínlódástól megkímélhetik magukat a későbbiekben.


Cameron Diaz azt hirdeti, hogy a tudás hatalom, különösen akkor, ha a saját testünkről és a saját életünkről van szó, és ezzel felesleges vitatkozni. Ennek a hatalomnak a birtokában nagy szívességet tehetünk magunknak nemcsak azzal, hogy legalább olyan körültekintően gondoskodunk a saját táplálásunkról, mint a mobilunk feltöltéséről, hanem az olyan kifinomultabb módszerekkel is, mint hogy vetünk egy pillantást a vizeletünkre vagy a székletünkre, és olvassuk belőle a jeleket. Vagyis legyünk tisztában azzal, miből tudjuk, hogy jól vagyunk, vagy éppen akad valami gond a szervezetünk működésével.

Az olyan, általában különösebb átgondoltság nélkül ismételgetett szlogeneket, mint amilyen az „az vagy, amit megeszel”, Diaz darabjaira szedi, majd összerakja, hogy tényleg súlyt adjon a szavaknak. Valahol mélyen talán még a nagymamánk szájából visszhangoznak bennünk ezek a mondatok, de nagy eséllyel még soha nem gondoltunk bele abba, hogy mit is jelentenek, Diaz viszont szállítja a bizonyítékot, miszerint tudományos megalapozottsággal is ki lehet jelenteni, hogy ha szemetet eszünk, szemétnek is érezzük magunkat. Mint ahogyan azt is, hogy az éhség nem valami trükk, amivel a testünk át akar verni, hanem egy világos jelzés: gondoskodjunk magunkról, hogy meglegyen az energiánk, ami az élethez kell.


Charlie's Angels - Full Throttle, Cameron Diaz


Cameron Diaz magától értetődően leplezi le saját ballépéseit, mindenféle távolságtartás nélkül teszi oda nekünk a fiatalkori önmagát a hamburgerek, cukros üdítők és hagymakarikák kitartó zabálásának eredményeként az arcát elborító pattanásokkal, a dohányzással és az erőtlen testtel, így ha történetesen mi is elkövettük ezeket, máris olyan érzésünk lehet, hogy megértő társaságra találtunk.

Azt viszont nem úszhatjuk meg, hogy megismerjük a saját testünket, majd ezt a tudást tettekre váltsuk. Belegondolt már például abba, hogy nemcsak az izmait kellene erősítenie, hanem a csontjait is? Pedig, ha tudná, miből épülnek fel a csontjai, hogy maguktól nem lesznek erősek, hogy pár évtized, és veszítenek a sűrűségükből, törékenyek és sérülékenyek lesznek, azonnal elkezdene ugrókötelezni és súlyokat emelni.


Cameron Diaz szerencsére komolyan gondolja, hogy gatyába rázza az olvasót, a szövege így motivációs előadásként is megállja a helyét, nem győzi például hangsúlyozni, hogy mindannyian mennyire szépek vagyunk, és ezt meg is érdemeljük. Ez az önbizalomtuning valójában csak annak szól, hogy tanuljuk meg értékelni, mennyire hihetetlenül csodálatos kis szerkezetet kaptunk erre az életre a testünkkel. És ez a fajta rácsodálkozás hajtja végig a könyvet, akkor is, amikor a bélrendszer működéséről, a hormonok összehangolt játékáról vagy éppen az izzadás dicsőítéséről van szó. Diaz segít otthon lenni a testünkben, közel hozza a sejtjeinket, és ez már önmagában bizsergető érzés.

Ha komolyan gondolja, hogy nemcsak a nyári vakáció alatt, hanem úgy általában, ebben a rövidre szabott életben és a folyton változó és öregedő bőrében tartósan jól szeretné érezni magát, akkor Diaz könyve tényleg remek kiindulópont lehet. Ne lepődjön meg, ha a könyv olvasása közben késztetést érez arra, hogy megfeszítse az izmait.