Nagyot drágulhat a gomba és a gyógynövény egy új szabály miatt

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Adózniuk kell majd azoknak a kereskedőknek, akik a gombát, csigát, gyógynövényeket veszik át a gyűjtőktől. Az adót áthárítják majd, az adminisztrációs terhük nő, a piac pedig a macerás szabályozás miatt szűkül. Mindez együtt akár 20 százalékos áremelkedést hozhat. Ráadásul sok gyűjtögető elveszítheti a segély mellé szerzett kis mellékest.


– Milyen gomba ez? – áll meg egy pillanatra a vecsési erdőben Szakács József. Lába előtt halomban áll a fehér, tenyérnyi kalapos gomba. - Ez egy szép, erdőszéli csiperke – nézi meg jobban, majd megy is tovább. Nem messze az erdőben egy fa törzse laskagombával tele. Ennek is most van a szezonja – jegyzi meg. Szakács József nemcsak gyűjti a gombát, hanem kereskedik is vele évek óta. Két telepet is bérel a városban, az ország minden részéből, a Dunántúltól Esztergomig hozzák ide a gombát, főleg szarvasgombát, amelyet József később szállodáknak, éttermeknek ad el, elsősorban külföldre.

Jövőre valószínűleg kevesebb gombával kereskedhet majd, ha a parlament megszavazza azt a javaslatot, hogy a vadon gyűjtött gyógy- és fűszernövények, gyümölcsök és gombák után adózni kell. A tervek szerint a felvásárlónak 4 százalék személyi jövedelemadót kell az áruért kifizetett pénzből levonnia, bevallania és forrásadóként az államkasszába befizetnie. Kivéve, ha egyéni vállalkozótól vagy mezőgazdasági őstermelőtől veszi a gombát, rájuk ugyanis továbbra is más adó- és járulékszabályok vonatkoznak.

Az új szabály szerint az átvevőnek minden egyes gombagyűjtőtől el kell majd kérnie az adószámát, a személyiigazolvány-számát, és ennek alapján befizetni a 4 százalék adót. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy adószám nélküli gyűjtőtől hivatalosan át sem vehetik a gombát.


Szakács József szarvasgombával is kereskedik


A magyar ember pillanatnyilag sem eszik gombát

– érzékeltette a VS.hu-nak Jónás Gábor, a gombaátvétellel, -termesztéssel és -kereskedéssel foglalkozó fővárosi Gombatelep vezetője, hogy az ágazatban már most is nagy a baj, kicsi a kereslet a gomba iránt. Olyannyira, hogy a cégnél, bár tervezték, mégsem vásárolnak fel gombát, inkább a termesztésre álltak rá. Szerinte, ha a jelenleginél is jobban visszaesik a kereslet, lényegében az már nem változtat semmin: „Míg Nyugat-Európában évente 10-15 kiló gombát is megesznek egy évben fejenként, addig Magyarországon alig egy kilót” – tette hozzá.

Kis piacról van itt szó – erősítette meg Kuborczik Pál is, a mátranováki Kubigomba vezetője. Azt, hogy az utóbbi időben nem sokat javult a helyzet, szerinte az is mutatja, hogy míg 20-30 éve 500 forintot fizetett egy kiló gombáért, most alig valamivel többet, átlagosan 800-at.

A szarvasgombának persze ennél jobb ára van, a legjobb minőségűért kilónként 200 euró jár, a kevésbé jóért 50. Szakács József azt mondja, 1 kiló szarvasgombának maximum a 15-20 százaléka első osztályú, ezért tud 200 eurót adni, a többi mind az 50-es kategória. De még ez sincs „kőbe vésve”, akár hétről hétre is változhat az ár, elég egy kiadós eső, és máris olcsóbb a szarvasgomba.

Megélni eddig sem lehetett ugyan a gombagyűjtésből, ám sokaknak ez egy fontos mellékkereset.


Általában ezek az emberek segélyesek

– foglalta össze Kuborczik Pál. „Őstermelői igazolvány kellene nekik, hogy szedhessék és eladhassák a gombát, csakhogy amint kiderült, hogy ennek a kiváltása és megújítása pénzbe kerül, az előírás máris megbukott.” A mátrai kereskedő szerint több lett volna a költség, mint a bevétel, továbbá nem szerették volna elveszíteni a segélyt, márpedig sok önkormányzat megvonta a családoktól a támogatást, ha azok őstermelőként regisztrálták magukat.

Sok család váltott ugyan ki őstermelői igazolványt, de az utóbbi években, amióta regisztrálni kell a kamaránál és a NÉBIH-nél, sokan inkább visszaadták azt – sorolta tapasztalatait a kereskedő, hozzátéve, a gyűjtögetőknek gondot okoz az internetes bejelentési kötelezettség is, a családok többségének nincs internete. Arra a kérdésemre, hogy egyáltalán találkozott-e olyan gombagyűjtővel, aki igazolni tudta, hogy egyéni vállalkozó, a férfi nevetve azt felelte, „az csak egy mese, ilyen nincs”, egyéni vállalkozóként, hagyományos gyűjtögetésből ugyanis lehetetlen kigazdálkodni a tb-t és az egyéb közterheket. A vállalkozó ezért örül a tervezetnek.

„Honnan tájékozódhatnék én, hogy az, aki behozza a gombát, őstermelő-e, vagy sem?” – teszi fel a kérdést Szakács József. – Nem vagyok én rendőr, hogy igazoltassam” – folytatja. A vecsési vállalkozónak nem tetszik, hogy amit az államnak kellene ellenőriznie és behajtania, azt most a kereskedőkre hárítják. „Ez nem az én dolgom, nekem arra kell figyelnem, hogy senki ne kapjon gombamérgezést” – indokolja.

Naplót is kell vezetnie, hogy ki, mikor, hány kiló gombát hozott a telepre. A napló és az adóbevallás egymástól természetesen nem térhet el, ezért Szakács József elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi három alkalmazottja mellé további kettőt fel kell majd vennie, hogy rendben menjen minden.



Nagyon nagy macera lesz

– summázza. „Gondoljon csak bele, hogy majd le kell papírozni száz embert, óriási adminisztrációs teher. Nem beszélve arról, hogy az állami erdő az én erdőm is, miért is kell akkor nekem ezután adót fizetni? – tárja szét a karját. – Arról kell majd a gyűjtögetőket meggyőzni, hogy az új szabály egy szükségszerű rossz, ez van, fejet kell előtte hajtani, fogadják el ők is” – teszi hozzá.


A gyűjtögető gyűjt, az átvevő pedig adózni fog


A kereskedők csekély bevétellel számolnak

Vannak olyan kereskedők is, akik örülnek a változásnak. Egyebek közt azért, mert azzal, hogy az új szabályok tisztítják és szűkítik a piacot, emelkedhetnek az árak, akár 20-30 százalékkal is többe kerülhet majd a gomba. Mások azért dörzsölik a tenyerüket, mert végre nyugodtan alhatnak, nem kell azon izgulniuk, hogy az adóhatóság elszámoltatja őket, honnan is van a gomba. „Nekem megér 4 százalékot, hogy befizetem, és nyugodtan alszom” – mondta egyikük.

Azt azonban minden általunk megkérdezett kereskedő elismerte, hogy a gyűjtők közül sokakat visszatarthat jövőre a macerásabb szabályozás. „Már most is ki vannak zsákmányolva” – hördült fel egy fővárosi vállalkozó, aki szerint nyílt titok, hogy komplett hálózatok specializálódtak arra az országban, hogy nyomott áron vegyék át az árut a gyűjtőktől, majd azt jó pénzért továbbadják a felvásárlónak. „Mi ez, ha nem megélhetési bűnözés?” – kérdezte.

A jövő évi adótörvény tervezett módosításában az szerepel, hogy jelenleg nincsenek egyértelmű előírások az egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal nem rendelkező magánszemélyek által gyűjtött termékekből származó jövedelmek adózására. A javasolt új szabály elsősorban azokra vonatkozna, akik jellemzően nem fizetnek adót, mert az önadózás szabályainak nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni.

Kerestük az adóügyekért felelős államtitkárságot, hogy megtudjuk, mennyi bevétellel számolnak, hogyan érvényesítik majd a gyakorlatban az új szabályozást; a bevizsgáláson a NAV ellenőrei is ott lesznek, vagy már korábban, az erdőben lecsapnak? Egyelőre nem kaptunk választ.

A mátranováki vállalkozó szerény becslése szerint jó, ha éves szinten 400 millió forint befolyik majd az államkasszába. „Hogy van-e ennek értelme? Nem tisztem megválaszolni.”


Nem veszélytelen az új adó bevezetése

Nemcsak a gombagyűjtők és -kereskedők kerülhetnek hamarosan nehéz helyzetbe, hanem azok is, akik az éticsigákat gyűjtik, és az így kapott pénzből élnek. Főző Róbert, a zalaszentgróti IMOFI S.R.W.S. műszaki vezetője a VS.hu-nak azt mondta, sokat ugyan még nem tud az új szabályról, de az szinte biztos, hogy ezzel ellehetetlenítik nemcsak a gyűjtőket, hanem a felvásárlókat is. Négy-öt éve kerültek nehezebb helyzetbe, azóta kell több alapanyagot, magyarán éticsigát importálni Szerbiából, Romániából, Lettországból és Litvániából. Ott ugyanis kedvezőbbek a körülmények – mondta Főző –, Magyarországgal ellentétben sem időben, sem mennyiségben nem korlátozzák az éticsigák gyűjtését.

A zalaszentgróti üzem ma már az ország egyetlen éticsiga-feldolgozója, luxuséttermekbe, nagykereskedelmi láncokba viszik innen a csigát. Korábban több hasonló gyár is működött Magyarországon, nem csak ez a 100 százalékig francia tulajdonú cég, csakhogy azok tönkrementek. Főző Róbert szerint részben a közmunka miatt:


Nem volt, aki gyűjtötte volna a csigát, mert az árkokat kellett pucolni.

Erre panaszkodnak a gombakereskedők is. Pétervásárán például állítólag azért zárt be a Gombamező Kft., mert „el lehetett dönteni, hogy valaki vagy nádat vág, vagy gombát szed” – emlékezett vissza a közelben lakó Kuborczik Pál.

A kereskedők most úgy számolnak, hogy ha a parlament elfogadja a törvénymódosítást, jövőre még többet kell importra költeniük. Az éticsigás Főző Róbertnek két forgatókönyve van, ezek közül a jobbik az import növelése, a rosszabbik az, hogy a zalaszentgróti gyárat is be kell zárni, és olyan keleti országba vinni, ahol akad alapanyag.

A vecsési Szakács József is azt mondja, életben kell maradni, ha másként nem megy, hát még több gombát kell importálni. „Annak a három családnak ugyanis, akikkel most együtt dolgozunk, jövőre is fizetést kell adni.”