Nagyon elrontottuk ezt az agglomerációsdit

Fotó: Mexico City, Collection of Dolores Olmedo - Frida Kahlo: Buszmegálló / Mexico City, Collection of Dolores Olmedo - Frida Kahlo: Buszmegálló

-

A településeket nem a várostervezők, hanem a városvezetők tervezik - mondja Gyergyák János, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai karának adjunktusa. Az urbanista építész szerint Budapest is nagy bajban lehet hamarosan.


Mikor figyeltek fel a magyar várostervezők az agglomerációban élők problémáira?

Várostervezők már régóta foglalkoznak a témával, de még mindig rendkívül aktuális. Egyszerre több kontinensen folytatódnak kutatások, mert globális problémáról beszélünk. A szakma keresi azokat a fejlesztési lehetőségeket, programokat, közösségformáló erőket, amikkel élhetőbbé lehet tenni ezeket a szélsőséges, általában monofunkcionális környezeteket, melyek egykor rendkívül vonzóak voltak, mára azonban megteltek és élhetetlenné kezdenek válni.

Tervezési hiba?

Fontos megjegyezni, hogy a településeket sajnos nem a várostervezők „tervezik”, hanem a városvezetők – legalábbis itthon ez mindenképpen így van. Ezek kifejlődése erősen köthető egy-egy település gazdasági megerősödéséhez, a munkahelyek létrejöttéhez, ahol a tervezők ugyan gondoltak közösségi felületekre, de az idő során ezek nem valósultak meg.

Miért?

Általában a telkeket más célra értékesítették vagy nem a kellő nagyságú lakosságra méretezték a települést. Sarkítva: a valóságban a településfejlesztés helyett ingatlanfejlesztés történik, ami a saját településfejlesztéshez kapcsolódik. A gazdasági szempontból erősebb, illetve térségi vonzerővel bíró városok az elmúlt évtizedekben elképesztő méretekben megnőttek, szétterültek. A növekedések egyértelműen a településvezetők illetve a helyi lakosság igényeihez igazodott; még többet és még nagyobbat. A településvezető számára a „sikeres település” a cél, amely felülír minden logikus és célszerű együttműködést.


Gyergyák János, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa.


Van terület Magyarországon, ahol az építészet – tudatosan – törekedett az agglomerációs települések problémáinak enyhítésére?

Igazán átfogó példát nem tudok említeni. Pécs környékét nagyon jól ismerem, itt születtem és itt élek már több mint 30 éve. A város körüli agglomerációs kitelepülés nagyon jelentős volt az ezredfordulón, Pécs ezzel lakosságának nagy részét elvesztette, mert az emberek nagyobb házba vagy zöld környezetbe vágytak és ezt a megyeszékhely közigazgatási határán belül nem engedhették meg maguknak, a magas ingatlanárak miatt.

Ezzel együtt sok település – Kozármisleny, Keszű, Nagykozár – kétszeresére nőttek, azonban e lakóterület bővülését nem követte a szolgáltatások kiépítése. Talán jó példa Pellérd esete ahol a település központjában egy évtizeden keresztül nagyobb fejlesztések jöttek létre, kialakítva egy belső falusi központot szinte kisvárosi jellegű szolgáltatásokkal.

Milyen várostervezési technikák segíthetik az agglomerációban élők közösséggé válását?

Sajnos ezek a kialakult települési szövetek nagyon nehezen változtathatók meg. A kialakításuk idejében a 80-as, 90-es években leginkább, mindenki örült annak, hogy lehet egy kis háza kerttel, nem foglalkozott a helyben lévő szolgáltatásokkal, vagy éppen azok hiányával. Általánosan jellemző hogy bármilyen a közösség életet megkönnyítő fejlesztésre – közút szélesítése vagy esetleg egy bicikliút miatt a telkek levágása és ennek közterületté minősítése – sem hajlandóak a tulajdonosok áldozni, féltve őrzik a megszerzett javaikat.

Mi lehet a megoldás?

Gyakoriak napjainkban az alulról építkező településfejlesztési erők. Ehhez mindenképpen a helyi érintettek aktivizálása kell, a közös akarat megfogalmazása, majd érvényesítése a települések vezetése irányában. Ez az út általában hosszabb, de több esetben bebizonyosodott, hogy a helyiek ezt igazán megbecsülik, és a magukénak érzik. Ilyen lehet a játszóterek, sportpályák építése, termelői piacok kialakítása.


Budaörs lassan megtelik.


A magyar településvezetők mennyire értik meg az agglomerációban élők speciális problémáit? Mekkora a szándék, hogy ezen változtassanak?

Sajnálatosan a településvezetők ezzel nem tudnak, vagy nem akarnak foglalkozni. Hatalmas problémáról beszélünk, ami még csak ezután tetőzik igazán, de Érd példájából kiindulva mindenhol foglalkozni kellene a témával. Meg kell értenünk, hogy a településvezetők szempontjából, az agglomerációs települések szemszögéből nézve,ez rendkívül előnyös volt – telkek értékesítése, óvodák megtöltése gyerekekkel, támogatások beszedése.

Azonban az alapfokú ellátás felett nem tudtak többet nyújtani a helyi lakosoknak, így a rendszer lassan fenntarthatatlanná válik gazdaságilag (közművek- utak kiépítése illetve szolgáltatások nyújtása), illetve szociálisan egyre több gondot szül a szomszédok elidegenedése, a monoton élet. Az Országos Területrendezési Terv ugyan szorgalmazza az „együtt tervezhető települések” problémáját, a gyakorlatban ez csak egy lehetőséget jelent, nem élnek vele.

Az országos területfejlesztési pályázatokról jut-e pénz kimondottan az agglomerációs problémákra?

Tudomásom szerint erre kimondottan nincs pályázat. A településeink mai gazdasági helyzete szinte semmilyen fejlesztést nem enged meg önerőből, mindenhez uniós forrásokat használnak. Ezek ugye „címzetten” kerülnek települések rendelkezésére és az agglomerációs problémákra címzettel nem találkoztam. A 2014-2020-as programozásban kiemelten támogatják a helyi gazdaságfejlesztő elemeket, talán ezen keresztül, ha települések ügyesen használják ezek lehetőségét, az agglomerációk szolgáltatásokkal telhetnek meg, így már nem csak alvó városok lesznek hanem tényeges életterek, ahol lakni , dolgozni és talán pihenni és szórakozni is lehet.


Érden vannak problémák.


Látszik-e a lakosságszám-változás alapján, hogy Budapest körül melyik városok lesznek gondban?

Általánosságban mondható hogy az agglomerációs folyamatok a földrajzilag kedvező fekvésű területeket hamar elérik. Budapest és egyáltalán a közép-magyarországi régió hihetetlen gazdasági vonzerővel bír. Az agglomerációs folyamatok egyre inkább kifelé gyűrűznek, ahogy egy-egy település megtelítődik, és az árak megugranak. Az utak kiépítése, a mobilitás elősegítése pedig hosszabb távon ezt a folyamatot erősíti.

Sajnos az előrejelzések ez a folyamat egyre jobban felgyorsul. Becslések szerint 2050-re a világ lakosságának nyolcvan százaléka urbánus környezetben lakik majd, mely leginkább a meglévő nagyvárosokat fogja terhelni. Tavaly két hónapot voltam Sanghajban. Ugyan ennek léptéke messze felülmúlja Budapestét, azonban az ottani problémák hamar elérhetik a magyar fővárost is.

Előfordul, hogy konkrétan azzal keresi meg egy polgármester, hogy segítsen az agglomerációs kihívások leküzdésében?

Itthon még nem fordult elő. De franciaországi városépítészeti műhelyfoglalkozáson foglalkoztunk már hasonló témával, azonban ott kifejezetten a közlekedésre koncentráltunk, hogy az Aix-en-Provence peremére kiköltözött emberek által generált, rendkívül megnövekedett autóforgalmat hogy tudnánk kiváltani közösségi közlekedéssel. A megállóknál, melyeket fontosabb városszerkezeti pontokban helyeztünk el, alközpontokat tudtunk megfogalmazni.

Így, igaz elvi síkon, de tudtunk segíteni a kitelepült lakókon munkahelyek és szolgáltatások létesítésével. A franciaországi lehetőségek teljesen más dimenzióban mozognak mint itthon, az ott megfogalmazott koncepciók nagyon hamar valóra is tudnak válni és ezzel orvosolni lehet a kialakult helyzetet, Magyarországon azonban ehhez évtizedek kellenek. A települések nagyon érdekes „szövetek”, folyamatosan változnak. Ez a változás nagyon lassan megy végbe, de soha nem késő elkezdeni az átalakítását.