Nagy Márton: A mostanihoz képest csak jobbat lehet kihozni a tőzsdéből

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

A cél a növekedés 3 százalék feletti ütemének megtartása, de kamatcsökkentés helyett nem konvencionális eszközökkel érné ezt el a Magyar Nemzeti Bank – mondta el a VS.hu-nak adott interjúban a jegybank alelnöke. Nagy Márton arról is beszélt, hogyan szeretné felpörgetni a tőzsdét, amelynek az elnökévé választhatják a héten.


Mozgalmasnak ígérkezik a hét. Ma a Monetáris Tanács ülésezett, szerdán az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, és ugyancsak szerdán, azaz holnap van a Budapesti Értéktőzsde rendkívüli közgyűlése, az első azóta, hogy a Magyar Nemzeti Bank többségi tulajdont szerzett. Mi fog itt történni?

A közgyűlés első feladata az új vezetőség megválasztása lesz, beleértve az igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, illetve a vezérigazgatót, aki Végh Richárd (az MNB jelenlegi tőkepiaci és piacfelügyeleti igazgatója) lehet. Kijelölik az új tőzsdeelnököt is, ezzel kapcsolatban forognak olyan pletykák, hogy én fogom betölteni ezt a tisztséget.

Ezeket megerősíti?

Persze csak azt tudom mondani, hogy felkértek a tisztségre, de a közgyűlésnek kell megválasztania.

Az MNB-n keresztül azért van ön mögött egy csaknem 76 százalékos többség, így jó esélyekkel indul.

Valóban. A személyi kérdéseken túl a szervezeti átalakítás is szóba kerül. A vezérigazgató cseréje január elsején zajlik le, de már elkezdtük az új stratégia kidolgozását, és készül februárra a szabályozói javaslatcsomag is. Ebben nagyon szorosan együttműködünk a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal is.


Nagy Márton megtartja a jegybankban betöltött alelnöki pozícióját is


Felpörgetnék a tőzsdét

Miről fog ez szólni?

Szeretnénk elérni, hogy a vállalatok – akár a kis és közepes cégek is – merjenek a tőzsdére jönni. Ennek érdekében ösztönzőket kívánunk bevezetni. Eközben a befektetői oldalon a keresletet kell élénkíteni az intézményi befektetői körtől egészen a lakosságig. A jelenlegi alacsony hozamkörnyezetben erre pedig minden esélyünk megvan. Továbbá meg kell erősíteni a forgalmazói kört is. Az idei évben feltárt pénzügyi szektorbeli visszaélések egyik tanulsága, hogy a befektetési szolgáltatók szabályozása és felügyelete megerősítésre szorul, és a jegybank által javasolt szabályrendszer erősítése fokozza a forgalmazók iránti bizalmat. Három fontos dolgot kell a tőzsdének elérnie. Az egyik a tőzsdei kapitalizáció növelése. Ez a GDP arányában most 18 százalékos, azt szeretnénk, ha ez 30 százalékra emelkedne. Nagyon elkeserítő, hogy ez az arány az elmúlt tíz évben lényegében nem változott, csak akkor elsők voltunk a régióban, mostanra pedig már Varsó, sőt Prága is lekörözött minket.

A környező országokban mekkora most ez az arány?

Németországban, Ausztriában vagy éppen Lengyelországban 30-40 százalékos, mi ennek az alsó szélét célozzuk meg. A másik kérdés a tőzsdei bevezetések száma: ma szerencsés, ha évente van 1-2 új belépő, de itt minimum 5 lenne elvárható. Ami még a tőzsdei bevezetés mellett nagyon fontos, az a forgalom, hiszen annak nincs értelme, hogy rengeteg vállalatot beterelünk, aztán „pang” a piac.


Az elmúlt évben a forgalom 70 százalékkal esett vissza, emiatt is állíthatjuk: nem tölti be a tőzsde jelenleg azt a szerepet, amiért létrejött.

Pezsgő részvénypiacot szeretnénk, azt, hogy a tőzsdézés mindenki számára izgalmas legyen. Ha nagyon pikírt akarok lenni, ehhez az alacsony szinthez képest csak jobbat lehet kihozni a tőzsdéből.

A magyar lakosság pénzügyi tudatosságát figyelembe véve nem kockázatos arra ösztönözni az embereket, hogy jobban szálljanak be a részvénypiacba? Nem alakulhat ki egy olyan helyzet, mint amit a nyáron láthattunk Kínában, ahol az emberek egy része egyfajta szerencsejátékként tekint a tőzsdére?

Alapvetően van egy társadalmi réteg, amely megfelelő tudatossággal rendelkezik, és van egy korosztály, amely szívesebben kockáztat a nagyobb hozam reményében. A lényeg az, hogy mi jól azonosítsuk azt a kört, amelyiket meg akarjuk célozni. A tőzsdézés jó dolog, ha az ember tényleg ért hozzá, ha tudatosan fekteti be a pénzét, tudatosan választ. Innentől kezdve inkább izgalmas, mint kockázatos. Gondoljunk bele: ki ne szeretne Coca-Cola- részvénytulajdonos lenni? Ki ne szeretett volna Apple-részvényt venni?

Utólag mindenki.

Mert utólag könnyű. De voltak olyan emberek, akik mertek belevágni, és adtak pénzt ezeknek a cégeknek, együtt nőttek fel velük. Aki húsz éve OTP-, Mol- vagy Matáv-részvényt vett, annak a papírja most a többszörösét éri. Ezek között a cégek között láthatunk olyanokat, amelyek korábban nem voltak nagyok. A tőzsde segítsége kellett a növekedéshez. A tőzsdének ma már persze van számos új vonala, kkv-szekció, start-up vagy éppen közösségi finanszírozás. Például egy kórház szeretne egy fejlesztést. Ehhez elmegy a tőzsdére, megmutatja a terveit, és felveti: ki ad erre pénzt, persze osztalékért, részesedésért cserébe. Nem tipikus részvénykibocsátás, de így is lehet pénzt gyűjteni. Márpedig a tőzsde valahol mégis a forrásszerzés, tőkegyűjtés intézménye. Ugyanakkor a tőzsde a befektetők attitűdjéről is szól.

A hozamvadász tőzsdézőknek két fajtája van, és a piaci likviditáshoz mindkettő szükséges. A spekulánsok, akik szeretnének gyorsan sokat keresni, és persze azok, akik hosszú távra terveznek, akik akár a gyereküknek szánják a papírt. Én a nagyapámtól kaptam az első értékpapírt, amely a tőzsdére elsőként bevezetett IBUSZ-részvény volt. Ő csak őrizte, anélkül, hogy figyelte volna az árfolyam változását, így amikor én utánanéztem, derült ki, hogy a többszörösét éri. Ezek szép dolgok, személyes történetek. Egy biztos, a tőzsde senkit sem hagy hidegen, érzelmeket gerjeszt.

A másik oldal az, hogy legyenek belépő cégek. Márpedig az elmúlt hónapokban két olyan bevezetésről hallhattunk, amelyeket nem lehet éppen sikertörténetnek nevezni. Végül a Waberer' s és a Duna House is elállt attól, hogy részvényeit áruba bocsássa a BÉT-en.

Ha valaki elköteleződik, hogy tőzsdére megy, akkor a befektetők szemében egy transzparens és elkötelezett vállalattá válik, amely a fejlesztéshez szükséges forrásért cserébe betekintést enged a működésébe. Lehet, hogy pár száz, lehet, hogy csak egy-két embernek. A tőzsdére lépés komoly dolog. Ezek az esetek is azt mutatják, hogy a magyar tőzsde jelenleg csekély jelentőséggel bír. Az Egyesült Államokban úgy gondolkodnak, egy cég életében az egy fejlődési fok, hogy megérett a tőzsdére lépésre. Magyarországon nem így van. Több tőzsdeképes cég van, de mégsem lépnek ide, ezért szükséges egy új tőzsdei stratégia kialakítása.


Nagy Márton, MNB

Névjegy

Nagy Márton 1976-ban született Szolnokon.
– 1999-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen
– 1998–2000 az Államadósság Kezelő Központ elemzője
– 2000–2002 az ING Group vezető elemzője
– 2002–2015 a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdasági szakértője, majd helyettes vezetője, igazgatója, 2013 óta pedig ügyvezető igazgatója
– 2015 szeptembere óta a jegybank monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős alelnöke

Hány tőzsdeképes cég lehet Magyarországon?

Több száz. Sajnos ma még csak három szekció van a tőzsdén: prémium, standard és a T kategória. Szeretnénk egy kkv-szekciót is. Ilyen Romániában, Lengyelországban vagy Csehországban már van. Nyilvánvalóan a szektor felső rétege lehet érett a tőzsdére, mi pedig definiálni szeretnénk, hogy mi ennek a feltétele, akár egy vállalat „erősségéről”, akár a transzparencia mértékéről van szó. Tervezzük, hogy létrehozunk egy tanácsadói csapatot, amely felméri, hogy mely cégek tőzsdeképesek, ezeket rangsorolja, felkeresi őket, és ingyenes üzleti és jogi tanácsadást kínál a tőzsdei bevezetéshez.


Ez mennyire bevett gyakorlat?

Abszolút, „nominated agent”, NOMAD néven emlegetik ezeket az ügynököket. Ők kézen fogják a kiválasztott cégeket, és bevezetik őket. A tőzsdének ebből nyilván haszna van, ezért megéri akár ingyen kínálni a szolgáltatást. De nem győzöm hangsúlyozni, a cél nemcsak az, hogy minél több cég megjelenjen a tőzsdén, hanem az is, hogy forgalmat generáljanak. Szerencsére ebben erős partner a kormány, együtt szeretnénk olyan cégeket felkutatni, amelyeknek felkínáljuk a tőzsdére lépés lehetőségét.



A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bevonása azt jelenti, hogy állami kézben levő cégeket is megpróbálnak a tőzsdére csábítani?

Igen, részben. Állami részvénycsomag-eladás több is volt az elmúlt időszakban, legutóbb az OTP-ről hallhattunk, ami – lévén a bank tőzsdei cég – a tőzsdén keresztül zajlott. De azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy egyes állami cégek – legalább részben – piacra kerüljenek. Erre van példa a franciáknál, németeknél és a lengyeleknél is. Valójában az államnak is előnyös ez, hiszen tőkeerőssé válhat a cég, másfelől lesz egyfajta piaci fegyelmező erő, amely a magáncégekhez hasonló működésre bírja a társaságokat. Példaként a legnagyobb lengyel bankot, a PKO-t szokták emlegetni, amelynek a többségi tulajdona állami kézben van, mégis profitábilisan működik, mivel a tőzsdén méretik meg.

Ebben partner lesz a kormány?

Reményeink szerint igen. Igazán akkor fog kiderülni, amikor a szükséges szabályozási lépéseket meg kell tennünk, valamint néhány állami céget tőzsdére szeretnénk léptetni.



Lazítás másképp

A jövőből térjünk vissza a heti programra. Kamatdöntő ülést tartott a jegybank Monetáris Tanácsa, de amire a világgazdasági szereplők most jobban figyelnek: a Fed nyílt piaci bizottsága 2008 óta először kamatot emelhet szerdán. Valójában mekkora hatása lehet ennek a magyar gazdaságra?

A magyar monetáris politika egyre függetlenebb, és szeretnénk még függetlenebbé tenni a fejlett országok jegybankjainak, a Fed vagy az Európai Központi Bank (EKB) lépéseitől is. Azt gondolom, hogy ez sikerült. Ennek iskolapéldája volt a devizahitelek eltüntetése a háztartási szektorból – ennek az utolsó fázisa, az autóhitelek forintosítása éppen most zajlott le –, valamint az államadósságon belül a devizaarány mértékének folyamatos leszorítása. Összességében ez azt jelenti, hogy az ország devizakitettsége, azaz árfolyam-érzékenysége jelentősen csökkent. Ezek a lépések nagyobb monetáris szabadságot adnak nekünk.


Amíg a múltban gyorsan és egy az egyben le kellett követnünk a Fed vagy az EKB lépéseit, ma már ez nincs így. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a lépések nem hatnak ránk, csak most már sokkal kisebb mértékben.

A Federal Reserve a kamatemelési ciklusának kezdetével, illetve az ez irányú várakozások formálásával „hazahívja” a befektetéseket, ami ezidáig a dollár felértékelődéséhez vezetett. Eközben a fejlődő országokban a kockázati felárak megemelkedtek, ami nyomás alá helyezheti egyes országok monetáris politikáját. Mi az 1,35 százalékos alapkamat szinten tartása mellett tettük le a voksunkat egészen 2018 elejéig. A Fed-kamatemeléssel összefüggő várakozások az egyéb hazai pénzügyi kondíciókban persze éreztethetik a hatásukat. Ilyen a hosszú hozamok lehetséges emelkedése vagy éppen az árfolyam gyengülése. Az árfolyamban már látszik egy leértékelődési hatás. Ez két évvel ezelőtt még komoly aggodalmat keltett volna mind a háztartások, mind pedig az állam jelentős devizakitettsége miatt, de most már nem kell aggódnunk.



Attól a forintgyengüléstől sem, amely múlt hét csütörtökön kezdődött?

Nem. Két-három évvel ezelőtt a monetáris politikát az inflációs célkövetés és a pénzügyi stabilitási megfontolások mozgatták. Ma már ez utóbbi aspektust el lehet hagyni a döntési függvényből. Emellett a devizakitettség csökkentésével párhuzamosan az inflációs célt is rugalmasabbá tettük, hiszen ma már nem 3 százalék a cél, hanem ehhez képest plusz/mínusz 1 százalékos toleranciasávot jelöltünk ki. Ha az árfolyam azon a sávon belül van, ahol még az inflációs cél elérhető, akkor nem gond.

Akkor nem is várható az MNB részéről további lazítás?

Fontos meghatározni, hogy mit értünk lazítás alatt. Mi mindig azt mondtuk, hogy a lazítás a monetáris kondíciók lazítása, lazulása. Abban benne van kamatkörnyezet és az árfolyam alakulása is. Ez utóbbira direkt módon nem hatunk, nincs is árfolyamcélunk. Az árfolyam alakulása mindig valaminek az eredménye. Ha értékeljük a jelenlegi helyzetet, megállapítható, hogy lazábbak a monetáris kondíciók, mint egy hónappal ezelőtt, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell a jövőben tovább lazítanunk. Számunkra fontos, hogy a hozamgörbe teljes szakaszán a kamatok tartósan a lehető legalacsonyabbak legyenek. Ezt viszont már nem kamatpolitikával, hanem – ahogy a Monetáris Tanács is jelezte – nem konvencionális eszközökkel szeretnénk elérni, ennek lehetőségét jelenleg vizsgáljuk. Ez is egy fontos változás a monetáris politikában. A múltban a lazítást a jegybank az alapkamat csökkentésével érte el, de ebben az alacsony kamatkörnyezetben sokkal hatékonyabbak a nem konvencionális eszközök. Ilyen az önfinanszírozási vagy a hitelezési program peremfeltételeinek változtatása.


Nagy Márton, MNB


A fő kihívás: a növekedés

A hitelprogram átalakul jövőre: kivezetik a 2013-ban elindított Növekedési Hitelprogramot (NHP), és az új Növekedéstámogató Programmal (NTP) már az a kitűzött cél, hogy a bankokat bírják rá a hitelezési aktivitás erősítésére. Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy a legutóbbi növekedési jelentésükben eléggé pesszimista képet festettek a jövő évi kilátásokról.

Ma már mindenki számára világos, hogy jövőre az uniós források kifizetése jelentősen – ezermilliárd forintos nagyságrendben – csökkenni fog. Időben felismertük a gazdasági növekedési kockázatokat, és időben léptünk. Ennek egyik kulcseleme a bankok piaci alapú hitelezésének erősítése. Ma már a hitelpiacon nem a nagyvállalati hitelezésre kell koncentrálni, hiszen ezek a cégek bankhitel nélkül, belső cash-flow-ból is tudnak működni. A kkv-szektorban kell fordulatot elérni, hiszen ott nincs alternatív finanszírozási csatorna. A cél az, hogy a bankok minél zökkenőmentesebben álljanak vissza a piaci hitelezésre, a kkv-hitelállomány további gyorsuló növekedése mellett.

Lehet ezt számszerűsíteni?

A kkv-hitelezés növekedési üteme 3,5 százalékos volt 2015. III. negyedév végéig, amit 2016-ra 5-10 százalékra kell emelni, ami a hosszú távú fenntartható növekedést garantáló dinamika. Közben az a gondunk, hogy az NHP-t nem lehet fenntartani, mert ez piacidegen dolog. Az NHP elérte a meghirdetésekor kitűzött célokat, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a bankok standard termékévé vált, és hosszú távon nem támogatja kellőképpen a piaci hitelezés helyreállítását. Ezt a két feladatot kellett egyszerre megoldani, ezért az NHP fokozatos kivezetése mellett életbe léptetünk egy olyan erős pozitív ösztönzőt, amely a bankokat a piaci alapú hitelezés felé tereli. A Bankszövetséggel közösen egy igen jó NTP-programot állítottunk össze.

A növekedési kilátásokkal kapcsolatban a már említett elemzésükben olyan tényezőknek tulajdonítottak kiemelt szerepet, mint a termelékenység, a versenyképesség növelése vagy a „humántőke minőségi jellemzőinek a javítása”. Ezt szimplán hitelezéssel aligha lehet elérni.

Különböző periódusokat kell elkülöníteni.


Először itt van a 2016-os év, amiről azt gondolom, hogy egyszeri helyzet. Meg kell oldanunk, hogy a GDP növekedése ne csökkenjen 2,5 százalék alá.

Ezt a jegybank általi hitelezésösztönzéssel vagy kormányzati programokkal lehet elérni, mint például az elmúlt hónapokban többször emlegetett újlakás-építés támogatása, aminek az alapja az újlakás-építések áfájának csökkentése. Ezt nagyon jó iránynak tartjuk. Emellett strukturális reformokra is szükség van ahhoz, hogy a hosszú távú versenyképességünk javuljon. Ennek eredményei inkább 2017–18-ban lesznek láthatóak. A stabilizáció után most érkeztünk el arra a pontra, ahonnan el kell kezdeni építkezni. Meg kell nyerni a 2016-os, és utána a következő éveket is. Tehát ma már nem a stabilitás elérése a kérdés, ezzel kapcsolatban már látszanak a fiskális és a monetáris politikai fordulat eredményei, a hosszú távú, fenntartható, 3 százalék feletti növekedés biztosítása a cél.

Említette, hogy elismerik a magyar gazdaság stabilitása érdekében tett lépéseket, ehhez képest a befektetésre ajánlott kategória elérése a három nagy hitelminősítőnél még mindig jövő idő.

Erre azt tudom mondani, sokakkal együtt, hogy ez nem igazságos, de ha ennél politikailag korrektebb akarok lenni, akkor fogalmazhatok úgy is, hogy a mennyiségi mutatók – folyó fizetési mérleg, hiány, államadósság, devizakitettség, a bankrendszer állapota stb. – már rég megfelelnek a befektetésre ajánlott szintnek. És vannak minőségi kritériumok, mint a magyar modell szubjektív megítélése, ami miatt mégiscsak bóvliban tartanak minket. De a lényeg mégiscsak az, hogy milyen áron finanszírozzuk magunkat. Ma az állampapírpiacon fizetendő hozamaink sokkal alacsonyabbak, mint más, velünk megegyező hitelbesorolásban lévő országok esetében. Sőt, előfordul, hogy még befektetésre ajánlottaknál is jobb, márpedig ez pénzkérdés, ez mutatja meg, hogy az adósságszolgálatra mennyit kell költeni a büdzséből.


Persze jó lenne egy elismerés, egy jó szó, de a piacon ez nagyjából már be van árazva.

Nagy Márton, MNB


Túl vagyunk egy rémálmon

Beszélt arról, hogy a devizahitelek forintosítása mennyire csökkentette a háztartások és az állam kitettségét. A devizahitelek átváltása az év legnagyobb programja volt, mégis, az időzítés mennyire volt tudatos?

A forintosítás nem tudott volna hamarabb megvalósulni, és örülök is neki, hogy nem később zajlott le. Pont a megfelelő időpontban történt meg: 2014 őszén a lakossági jelzáloghitelek esetében, és 2015-ben az autóhiteleknél. Miért nem tudott volna hamarabb? A Kúria 2014 nyári jogegységi határozata nélkül nem lett volna jogilag legitim egy ilyen lépéssorozat, ez fontos lépés volt a kormány részéről. Ugyancsak fontos tényező volt, hogy a jegybanki alapkamat historikus mélypontra csökkent, így a forintosított hitelek kamatai nem haladják meg a folyósításkor érvényes devizahitel-kamatokat. Végül az átváltásra váró devizahitel állománya, valamint a rendelkezésre álló devizatartalék is lehetővé tette a konverziót. Összességében a kormány és a jegybank 2014 őszén a lehető leghamarabb kezdte meg a forintosítást.

És sikerült megelőzni a svájci jegybank januári lépését is, amellyel feladta az euróval szemben rögzített 1,2-es árfolyamküszöböt, felértékelve ezzel a frankot.

Sokan mondják, hogy szerencsések voltunk. Én ezt nem nevezném szerencsének. Egyszerű volt a jegybank logikája: amikor már világos volt a „három lépés” szükségessége, az elszámolás, fair bankrendszer szabályozása és a forintosítás, akkor a piaci hatások miatt ezt a harmadik lépést minél hamarabb meg is kell tenni. Miért? Az ország legnagyobb pénzügyi tranzakciójáról volt szó, hiszen a forintosítás miatt majdnem tízmilliárd eurót mozgattunk meg egy nap alatt. Az elmúlt évben rengeteg lengyel és horvát kollégával találkoztam, akik az általunk alkalmazott technikát akarták megismerni. Ők nehezebb helyzetben vannak, hiszen a svájci frank árfolyama már elszaladt, az ezzel járó veszteséget pedig már nem lehet elkerülni. Mi ezzel szemben elmondhatjuk, hogy már túl vagyunk az elmúlt évtized egyik legrosszabb rémálmán.

Nagy Márton a forintosítást megalapozó hatalmas tranzakcióról részletesebben beszél az Elátkozott idők – A devizahitel-katasztrófa bennfentes története című multimédiás összeállításunkban.