Nácik, dinoszauruszok és viking nők David Hasselhoff új klipjében

Forrás: Youtube

-

David Hasselhoff kungfuakciófilmben száll szembe Hitlerrel, a végén pedig egy dinoszaurusz hátán üget el a naplementébe. Hogy jutottunk idáig? És hogy lehet, hogy mindez nem is rossz?


Miközben David Hasselhoff több éve igyekszik – végtelenül nyomasztó módon – meglovagolni a nyolcvanas és a kilencvenes évek ironikus lakodalmi retróját, például Mogyoródon, addig mostani klipje kifejezetten menőn néz ki, mármint abban az értelemben, hogy a – mondjuk, hogy – korszerűen divatos mainstreamben is megállja a helyét. Na persze, ez is egy hatalmas fétisorgiája a nyolcvanas évek akciókliséinek, de a True Survivor Hasselhoff minden korábbi (vicceskedő) kínlódásánál szórakoztatóbb, és egyben az eddigi legnagyobb főhajtás a nyolcvanas évek popkultúrája és a trash előtt. Persze ez nem Hasselhoff érdeme.


Részlet a film kickstarteres oldalából


A klip ugyanis egy videóklipbe sűrített verziója a Kung Fury című félórás, Kickstarterrel megfinanszírozott svéd filmnek, amelynek főszereplője az időutazást és kung-fus tudását felhasználva száll szembe előbb utcai gonosztevőkkel sikátorokban, majd Hitlerrel és náci robothadseregével, közben pedig dinoszauruszok korába is eljut, illetve gépfegyveres viking nőkkel is találkozik. A filmet május végén mutatják be az interneten, David Sandberg rendezte, itt lehet róla többet olvasni, illetve részleteket nézni.


Jelenet a True Survivorból


A klip a film főcíméhez készült, amelyben David Hasselhoff énekel, a zene pedig tényleg egy az egyben olyan, hogy akár a Száguldó bosszúban is elférne. A videóban a kobradzsekis Hasselhoff egy gyors fegyveres leszámolást és spárgázást követően főleg megy előre és énekel, illetve egy sportkocsi mellett áll, és úgy énekel, néha verekszik, de főleg a film fiatal főszereplője verekszik inkább. Ugyanis közben jeleneteket látunk egy olyan nyolcvanas évekbeli filmből, a Kung Furyból, amelyhez hasonló a nyolcvanas években nyilván nem készülhetett. Sokkal inkább idézi a kiváló Danger 5 sorozatot, a náci űrzombikat vagy robotokat szerepeltető tucatnyi újhullámos, vicceskedő filmet a kétezres évekből, Robert Rodriguezt stb.



Valójában a zene az, ami tényleg a nyolcvanas éveket idézi, az egész pedig a kétezer-tízes évek nagyon is jellegzetes popkulturális viccterméke, amely mondjuk, hogy egy divathullámot, illetve nagyon népszerű új trashszemléletet járat a csúcsára ügyesen.