Náci módszerek a Távol-Keleten

Fotó: MTI/MTVA / FAZRY ISMAIL

-

A menekültválság és a menekültellenesség nem az Európai Unió egyedüli problémája. A Távol-Keleten mintha a hitleri Németországot igyekeznének másolni. És aki azt gondolta, hogy a buddhizmus és a terror összeférhetetlen, hát nagyobbat nem is tévedhetett volna.


Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint az ázsiai és csendes-óceáni térség volt felelős 2015-ben a világ minden hatodik menekültjéért, illetve belső menekültjéért, ebben a régióban kényszerült otthona elhagyására a harmadik legtöbb ember a világon. Az UNHCR mandátuma alá tartozó minden hat menekült közül egy Afganisztánból származott (2,7 millió ember), ráadásul az ország határain belül további 1,2 millióan éltek belső menekültként. Mianmar produkálta a térségben a második legtöbb menekültet (451 800), illetve belső menekültet (451 000). Ausztrália pedig méltán érdemelné ki a legkegyetlenebb államok egyikének járó díjat – már ami a menekültek ügyének kezelését illeti.



„Muszlimok nem tartózkodhatnak éjjel az utcákon. Muszlimok nem bérelhetnek házakat. Tilos muszlimokkal házasságot kötni.” – ilyen és ezekhez hasonló feliratok olvashatóak számos mianmari településen a Guardian tavalyi beszámolója szerint. A szövegeket – lényegében kormányzati jóváhagyással – a többségi buddhista társadalom tagjai aggatják ki és lehetőségeik szerint érvényt is szereznek a tiltásoknak.

A fiatal mianmari demokrácia érezhetően sokat rontott az országban élő rohingya – muszlim vallású – kisebbség helyzetén. Bár 1962-ig elismert etnikumként tartották őket számon, 1982-ben teljes jogfosztás lett az osztályrészük: állampolgárságukat és ezzel szavazati jogukat elvették, hontalanok lettek saját hazájukban. Ezek után a rohnigyák táborokba kényszerültek, és még azt is igyekeznek tiltani a hatóságok, hogy bárki néven nevezze az etnikumot. Eközben a buddhista szerzetesek vallásuk védelme ürügyén hergelnek a muszlimok ellen. Az ilyen uszításoknak általában véres pogrom az eredménye, amely gyakorta nem csak az iszlámhívőket, de minden idegent érint.



A rohingyák korábban is igyekeztek elmenekülni otthonukból, elsősorban az Andamán-tengeren bejáratott embercsempész útvonalakat használva. Tavaly tavasszal azonban a thaiföldi hatóságok megszigorították a tengeri útvonal ellenőrzését, kirúgták a megvesztegetett rendőröket és lényegében halálbüntetéssel fenyegették meg az embercsempészeket. Ennek hatására közel tízezer ember rekedtek a háborgó vizeken a csempészek által magukra hagyott hajókon. Minthogy az elsődleges célpontja a menekülteknek Malajzia és Indonézia, a két állam ideiglenesen végül hajlandó volt befogadni a menekülteket, azonban követelik Mianmartól a helyzet rendezését. Utóbbi állam azonban nem érzi magát felelősnek az ezerek életét követelő, kényszerű vándorlásért, így a helyzet rövid távon bizonyosan nem fog megoldódni.


-


A napokban megoldódott viszont az Ausztrália által fenntartott koncentrációs-táborban élők ügye. A kifejezés egyáltalán nem túlzás. Az Ausztráliában 2013-ig érvényben lévő szabályozás szerint csak az várhatja meg menedékkérelmének elbírálását a kontinensen, aki elérte annak partjait. Természetesen ezt megakadályozandó, az ausztrál haditengerészet mindent elkövetett a migránsokat szállító hajók elfogása érdekében. Három éve azonban ezt a szabályt is felülírták avval, hogy bárkit deportálhatnak kérelme elbírálásáig a Pápua Új-Guineától lényegében bérelt szigeteken létesített táborokba.

A nemzetközi sajtó által feltárt botrányok alapján nyugodtan nevezhetőek e létesítmények koncentrációs tábornak. A menekültek átlagosan 450 napot töltöttek eddig ilyen helyeken, miközben gyerekeket zaklattak szexuálisan, nőket erőszakoltak meg, fizikailag és lelkileg is bántalmazták az oda deportáltakat. A helyzetet jól jellemzi, hogy alig akadt az elmúlt években olyan hónap, amikor ne akart volna öngyilkos lenni több menekült is, egy férfi pedig az áldatlan állapotok ellen tiltakozva felgyújtotta magát.

A nemzetközi sajtó végül közel kétezer visszaélésről szóló dokumentumot hozott nyilvánosságra, amelynek hatására a nyár végén az ausztrál kormány úgy döntött: bezárja a Nauru szigetén lévő tábort.

Ennek ellenére menekültként szinte lehetetlen lesz a jövőben is bejutni a zárt Ausztráliába.