Múzeumba kerültek az emodzsik

-

A legelső, 1999-ben Japánban kiadott emodzsikat állítja ki gyűjteményében a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA).


A múzeum szerdán jelentette be, hogy a 176 emodzsiból álló kollekciót annak tulajdonosától, a japán Nippon Telefontársaságtól (NTT DOCOMO) kapta ajándékba, amely 1999-ben bocsátotta ki az eredeti szettet mobiltelefonokra és kijelzőkre.

„Az 1929-es kezdetektől a MoMA küldetésének része volt a kortárs művészeti és dizájnalkotások gyűjtése és kiállítása. Manapság mind a digitális, mind a fizikai térben zajlik az élet” – mondta el Paola Antonelli, a múzeum építészeti és dizájnrészlegének szenior kurátora.

A MoMA egyébként az utóbbi években további digitális tételekkel is gyarapodott, köztük a „@” (kukac, angolul at) szimbólummal és videójátékokkal.

Antonelli különbséget tett a múzeum gyűjteményének legtöbb esetben egyedi művészeti alkotásai – szobrok és festmények –, valamint az olyan digitális dizájndarabok között, mint egy billentyűzeten található szimbólum vagy egy emodzsi. Egyes dizájnelemek, mint a „@” szimbólum, a közkincsek közé sorolhatók, ami azt jelenti, hogy bárki használhatja azokat.

A MoMA az év végén előcsarnokában állítja ki az emodzsikat. Az eredeti szimbólumokat kétdimenziósan és animációkkal is láthatja a közönség, és egyúttal az emodzsik régi és új generációi közötti kapcsolatot is bemutatják.

A hivatalos emodzsikat elfogadó és számon tartó Unicode Consortium listája jelenleg majdnem 1800, valamilyen érzelmet kifejező szimbólumot jegyez. Szerepel közöttük borosüveg, cumisüveg, valamint állapotos és piros ruhában táncoló nő is. Az emberarcot ábrázoló emodzsik az utóbbi években faji szempontból sokkal színesebbek lettek, idén nyáron pedig 11 új emodzsival bővítették a kollekciót, amelyek egyes foglalkozásokat női alakkal szimbolizálnak, kiegészítve a korábbi férfi szimbólumokat.

„Az emodzsi mint koncepció múltja évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza a képírásjelekhez, hieroglifákhoz és más rajzolt karakterekhez, s így bontakozik ki előttünk az emberi történelem csodálatos íve. Nincs modernebb az olyan időtlen koncepcióknál, mint ezek” – fogalmazott Antonelli.